A kettős állampolgárságról szóló jogszabály lényege, hogy megkönnyíti a magyar állampolgárság megszerzését azok számára, akiknek van magyar állampolgársággal rendelkező felmenőjük, és akik ezzel párhuzamosan igazolni tudják magyar nyelvtudásukat is. A cél az volt, hogy jelképesen összekapcsolódjon az államnemzet és a kulturális nemzet, s az állampolgárság birtokában a trianoni békediktátum hatását szimbolikusan enyhítsék.
A 2004-es népszavazás idején sokat vitatott választójog elvileg nem merülhet fel, hiszen épp az a lényeg, hogy a nem Magyarországon élők vehessék fel az állampolgárságot, márpedig magyarországi lakcím nélkül nem gyakorolható a választójog. Igaz, aki magyarországi lakcímet kíván szerezni, az ezt viszonylag egyszerűen megteheti, s akkor a könnyített eljárásban megszerzett állampolgárság birtokában rögvest választópolgárrá is válik. Az azonban nem jogszabályi, hanem politikai, társadalmi, gazdasági kérdés, hogy lesz-e ilyesfajta, s nagyobb mértékű áttelepülés.
Korábban szintén vita tárgyát képezte az egészségügyi és szociális ellátásokhoz való hozzáférés. A szlovák és a román állampolgároknak ez eddig sem okozott problémát, ezt ugyanis az európai uniós koordinációs mechanizmusok szabályozzák. A nem uniós országok tekintetében a különféle ellátásokhoz való hozzáférés nem automatikus, hiszen például az egészségügyi ellátás és a nyugdíj járulékfizetéshez kapcsolódik.
Mindazonáltal Semjén Zsolt, a nemzeti ügyekért felelős leendő miniszter azt mondta a külügyi bizottsági meghallgatásán, hogy nem tudja megmondani, később milyen jogszabályt alkotnak a választójogot és a társadalombiztosítást illetően – ezzel finoman szólva nem zárta ki a további változtatás lehetőségét.
Robert Fico szlovák miniszterelnök jó előre jelezte, hogy megfosztják majd állampolgárságuktól azokat, akik magyar állampolgárságért folyamodnak. Az abszurdnak és indokolatlannak tűnő lépés be is következett: órák leforgása alatt elfogadta a szlovák parlament azt a döntést, amely a szlovák állampolgárságtól megfosztja azokat, akik önként vesznek fel egy másik állampolgárságot, egyúttal fontos közhivatalok betöltéséből is kizárja őket. Fico nemzetbiztonsági kockázattal indokolta a döntést, a Dzurinda vezette SDKU a törvény hatályon kívül helyezését ígérte arra az esetre, ha kormányra kerül, a Magyar Koalíció Pártja pedig alkotmánybírósághoz fordult.
A leendő magyar külügyminiszter azt mondta, nemzetközi fórumokon védik majd meg a magyar állampolgárságért folyamodókat, és konkrétan a strasbourgi állampolgársági egyezményre hivatkozott. Emellett úgy vélte, a szlovák alkotmányt is sérti a pozsonyi parlament döntése.
A jogi helyzet meglehetősen bonyolultnak tűnik. A hivatkozott strasbourgi egyezmény az egyes államok jogaként ismeri el, hogy meghatározhassák, kiket tekintenek állampolgárnak, és tartalmazza, hogy az államok tartózkodnak az állampolgári státus megvonásától – kivéve bizonyos eseteket, amelyek között az első helyen szerepel az az eset, ha az állampolgár egy másik ország állampolgárságáért önként folyamodik. Ebben a közelítésben, úgy tűnik, Magyarország és Szlovákia egyaránt jogszerűen járt el.
A szlovák alkotmány 5. §-a kifejezetten tiltja, hogy bárkit meg lehessen fosztani az állampolgárságától, ám itt érdemes újra felidézni Fico nemzetbiztonsági érvelését. A szlovák alkotmány 34. §-a a nemzeti kisebbségek jogainak gyakorlását ahhoz köti, hogy ne sértsék az ország területi integritását és biztonságát. Igaz, az állampolgárság felvétele esetében nem a kisebbségi jogok gyakorlása vezetne a területi integritás állítólagos veszélyeztetéséhez, ám ha valami, akkor az képzelhető el, hogy a szlovák alkotmánybíróság a nemzetbiztonsággal kapcsolatos kormányzati érvelést teszi magáévá, s hogy Fico pontosan erre számít. Ha nem, akkor az egész nem egyéb, mint blöff a június 12-ei választás kampányában. Hozzátehetjük, Dzurindának az az ígérete, amely szerint eltörölné ezt a jogszabályt, az ő pártjához vihet magyar szavazatokat. Annál is inkább, mert a magyar pártok bejutási esélyeivel kapcsolatban vannak kételyek, s ha további elszivárgás történik Dzurinda SDKU-jához, az megpecsételheti az MKP és a Híd sorsát is.
Még egy jogi probléma vetődik fel, nevezetesen, miként szerez tudomást a szlovák állam arról, hogy bármelyik állampolgára magyar állampolgárságot vett fel? Az államok erről tájékoztathatják egymást, de ez nem kötelező, s Magyarország ilyen körülmények között nyilván nem osztja meg az erre vonatkozó adatokat Pozsonnyal. Tehát csak egyedi esetben, más államigazgatási eljárás során derülhet ki, hogy ki lett magyar a szlovákiai tiltás életbe lépését követően. Ha azonban ez valahogy mégis kiderül, akkor a szlovák állampolgárságtól történő megfosztás mellett 3300 eurós büntetés is jár majd, s ezen aligha segíthet a Semjén Zsolt által ígért jogvédő iroda.
A kettős állampolgárság ügyének több belpolitikai vetülete is van. Az egyik, igen nyilvánvaló, hogy a Fidesz nem engedte “előzni” nemzeti kérdésben a Jobbikot. A Jobbik nem tehetett mást, mint hogy helyeselte a kettős állampolgárság megadását, olyannyira, hogy Semjén Zsolt nemzeti ügyekért felelős miniszterré történő kinevezését támogatta is a Jobbik a külügyi bizottsági meghallgatáson.
Az ügy másik vetülete az MSZP magatartása. A szocialisták már az előző ciklus végén elléptek 2004-es álláspontjuk mellől, s tudható: az MSZP-ben sokan (nem csak Szili Katalin) hibának tartották, hogy hagyták magukat beleragadni a “nemzetietlen” politikai erő szerepébe, aminek egyik fő indoka rendre a december 5-ei “árulás” volt. A helyzet is megváltozott, hiszen 2004-hez képest már Románia is európai uniós taggá vált, nem szólva a 2001-es státustörvény külső körülményeivel való összevetésről. Így tehát a határon túli magyarok legnagyobb része az Európai Unión belül él, ily módon a kettős állampolgárság kérdése ma már sokkal nagyobb arányban szimbolikus ügy, mint hat vagy kilenc évvel ezelőtt. A szocialista frakció nagy többsége mindebből adódóan az igenre hajlott, amint erről Mesterházy Attila nyilatkozott. Mégis, az 59 képviselő közül csak 32-en szavaztak igennel, 3-an nemmel, 3-an tartózkodtak, a többiek nem szavaztak (Lendvai Ildikó, a szavazást lekéső pártelnök a tartózkodás mellett érvelt).
A szocialisták összességében politikai fordulatot kívántak megalapozni a kettős állampolgárság támogatásával, ám egyelőre csak annyit értek el, hogy alaposan meglepték szavazóikat, akiknek – a Medián felmérése szerint – több mint 60%-a se választójoggal, se nélküle nem támogatja a kettős állampolgárság ügyét. A szétszavazás sem vet jó fényt az MSZP-re, bár éppen az a Gyurcsány Ferenc tette ezt szóvá, aki szembement frakciója többségével. Gyurcsány nem szavazatát viszont utólag alátámasztani látszik a Fico-féle pozsonyi parlamenti döntés.
A harmadik vetület, hogy mihez kezd a Fidesz a Szlovákiával kialakult elmérgesedő konfliktussal? Mikor a kormánypárt elzárkózik a szlovák választási kampányba történő belevonódástól – ezzel indokolta a Fidesz, miért nem halasztja a kettős állampolgárságról szóló döntést június 12. utánra -, akkor, mint láttuk valójában nagyon is befolyásolja a szlovák választás kimenetelét. Muníciót ad Fico és Slota pártjának, sőt, esetleg Dzurindát is megerősítheti a magyar pártok rovására – s ez talán nincs is a Fidesz ellenére.
Hazai használatra a Fidesz joggal érvelhet azzal, hogy Szlovákián kívül egyetlen szomszédos ország sem emelt kifogást a budapesti döntés ellen, s valóban hiba lenne, ha Fico ámokfutása határozná meg a magyar külpolitika irányát. Ám a Magyar Állandó Értekezlet Semjén Zsolt által kilátásba helyezett összehívása és a Martonyi János által kilátásba helyezett ellenlépések (ami az ellenlépés ellenlépése lenne) nem a rendezés, hanem a további konfliktus irányába hatnak abban az esetben, ha Robert Fico kormányon marad, s aki ezt megsínyli, az nem a budapesti kormány, hanem a szlovákiai magyar közösség. Nem állíthatjuk, hogy a Fidesznek kifejezetten a célja lenne a konfliktus fenntartása, de azt igen, hogy egyrészt a Ficóval kialakult adok-kapok hozzájárulhat ahhoz, hogy a Fidesz továbbra is uralja a nemzeti kérdést, megelőzve a Jobbikot, másrészt a Fidesz nem tett meg minden lehetséges lépést a feszültség enyhítésére.
