Miniszterként a kormányzó pártok kompromisszumaiból született megoldások végrehajtása a feladatom, pártelnökként pedig az általam jobbnak tartott liberális megoldások képviselete. Pártelnökként a liberális választók a főnökeim, miniszterként pedig a kormányfő. E tekintetben tehát biztosan szabadabb, egyértelműbb politizálásra ad lehetőséget az, ha az ember minden erejét a liberális választóknak tudja szentelni – indokolta a tárca éléről való lemondását Kóka János gazdasági miniszter. A Figyelőnek adott interjújában kihangsúlyozta: egy kormány reformlendülete nem tud tovább tartani, mint egy-másfél év. Azaz a 2007-ből nagyjából hátralévő fél év meg fogja határozni, hogy mi az, amibe egyáltalán belefog a kormány, és mi az, amibe nem.
Még nem döntött az utódról
Kóka János szerint a miniszterség és a pártelnöki poszt összeegyeztethető és erősíti egymást, ám 2007 vége megfelelő időpont a váltásra. Hozzátette: már korábban is hajlott rá, hogy a ciklus közben távozzon a kormányból, a lépés teljesen egyéni döntés volt. “Van jó néhány praktikus érvem amellett, hogy így döntöttem, amelyek mind a frakcióvezetés átvételének szándékához és a pártépítés kihívásaihoz kapcsolódnak” – fogalmazott.
Az utódlásával kapcsolatos kérdésre a miniszter úgy válaszolt, vannak lehetséges nevek, amint dönt, a sajtó elé fog állni vele. Mint Kóka hangsúlyozta: az utód személye nem lehet koalíciós alku tárgya, és biztosan liberális tárcavezető lesz.
Az autópálya a legnagyobb siker
Miniszterségével kapcsolatban Kóka elmondta, az autópálya-építési költségek 40 százalékos lefaragását tartja a legnagyobb sikernek, de eredménynek könyveli el az energialiberalizációs törvény elfogadását is. “Paradox módon, miközben szakpolitikusi karrierem egyik legrosszabb napja volt, amikor a szocialista frakció kvázi megpuccsolta a kormányt és a liberális minisztériumot a módosító javaslatok beszavazásával. Akaratukon kívül a legjobbat tették, akik ezt csinálták” – jelezte Kóka János. Mint fogalmazott, az volt ugyanis az a pont, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, ha így folytatja a koalíció, akkor politikailag és szakmailag egyaránt szét fog esni az együttműködés.
Hangsúlyozta: addig mindenképpen miniszter szeretett volna maradni, ameddig a konfliktusok kiéleződésére lehetett számítani. Itt elsősorban a vasút feldarabolását, az energiapiac liberalizálásának és a privatizáció utolsó hulláma újraindításának az ügyeit említette.
Konzervatív és liberális
Kóka János a Figyelő kérdésére elmondta, gazdaságfelfogása inkább a konzervatívokhoz áll közelebb, társadalomfelfogása pedig inkább a baloldalhoz, ami a szolidaritás eszméjét, az emberi jogok, a kisebbségek védelmét illeti. “Ezzel együtt a szocialistákkal való koalíciót helyénvalónak gondolom, és nem látok a politikai palettán olyan kormányzóképes erőt, amely képes lenne a liberálisokkal együtt az ország megújításán dolgozni” – mondta.
Az SZDSZ elnöke kiemelte: szeretné, ha az SZDSZ nyitottá válna az együttműködésre a konzervatív oldallal, ha végre kialakulna egy valódi konzervatív oldal. “Mert ami ma van, az retorikájában nemzeti konzervatív, gazdaságpolitikájában néhol szélsőbalos értékeket felvonultató politikai erő” – fogalmazott Kóka János.
A Fidesz népszavazási kezdmeényezésével kapcsolatban a politikus elmondta: optimista. Hozzátette: “Meg fogjuk nyerni a referendumot. Ma a Fidesz számára legalább akkora kihívás több mint kétmillió embert felsorakoztatni a változások ellen, mint nekünk az, hogy elmagyarázzuk, miért van szükség reformokra. Nem szorongással, inkább lelkesen készülök erre a feladatra”.
(Az interjú teljes szövegét – amelyben még szó esik a miniszter számlaügyéről, a Viadom Zrt. kifizetetlen számláiról, Kóka és Gyurcsány viszonyáról, a koalíció egységéről és a privatizációról is – a Figyelő legfrissebb számában olvashatja!)
