A 2006-ban életbe lépett hazai lobbitörvény szerint a lobbitevékenység kizárólag a jogalkotási folyamat befolyásolására terjed ki, amelyet hivatásos lobbisták végezhetnek üzletszerűen, megbízásos alapon. A törvény adta keretek között a lobbitevékenység szinte csak a kommunikációs és PR-eszközökkel történő meggyőzésről és a jó kapcsolatok ápolásáról szól. A bejegyzett lobbistának negyedévente beszámolási kötelezettsége van az Igazságügyi Hivatal felé.
Amit csak a nagyoknak lehet
Jelenleg a kevés számú hivatásos lobbisták különféle lobbiszervezeteknek dolgoznak. A lobbicégek, illetve a politikai tanácsadó irodák meglehetősen magas díjszabással dolgoznak, így a hivatásos lobbisták megbízása a nagyvállalatok privilégiuma.
Egyes multinacionális cégek még azt is megengedik maguknak, hogy a kormányzati kapcsolatok ápolására külön szakreferenst foglalkoztatnak. Természetesen a törvényileg megszabott lobbizáson túl is létezik hivatali érdekkijárás, hiszen az üzleti szféra résztvevői rendszeres vendégei a kormányzati hivataloknak és a pártrendezvényeknek.
A befektetés busásan megtérülhet, a döntéshozók meggyőzése nélkülözhetetlen lehet egy-egy közbeszerzési ügylet megolajozásához vagy egy nagyberuházás törvényi kereteinek megteremtéséhez.
Mindezen túl létezik egy – a nyilvánosságtól elzárt – személyes kapcsolatokon és különféle összefonódásokon alapuló szféra is, amely a lobbizás felett áll. Ennek egy eléggé ismert terepe például a rossz nyelvek által csak „bűnbarlangnak” nevezett tabáni teniszpálya, ahová a politikai elit számos tagja és a hazai nagyvállalkozók krémje jár le rendszeresen ütni a labdát.
A helyhatóság a kkv-k terepe
A fentiek ismeretében nem csoda tehát, hogy a gazdasági szféra egészét tekintve a kis- és középvállalkozások érdekérvényesítő ereje a leggyöngébb.
A kkv-szektor résztvevőinek az országos törvényhozás szintjén, vagy hovatovább az Európai Unió központi hivatalainál szinte semmilyen lobbijuk nincsen. Így a kisebb cégek külső támogatás nélkül elesnek a közbeszerzési tenderek, vagy épp az uniós források elosztásáról döntő pályázatokon a sikeres részvételtől.
A helyzetet jól szemlélteti a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) egy korábbi elemzése, amely szerint a vállalkozásfejlesztési programoknál arányaiban a legkevesebb összeg a kkv-fejlesztés kategóriára jutott. Az egyik fő támogatási forma, a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) esetén a 2004/2005-ös évben, beruházásösztönzésre pályázatonként átlagban 131,1 millió forintot költöttek, míg a kkv-fejlesztésben egy pályázatra mindössze 5,6 millió forint támogatás jutott.
A kkv-érdekérvényesítés hagyományos terepe az önkormányzati rendszer, azon belül pedig főképp a legalsó szintek – a városi és községi önkormányzati hivatalok. Egy kisebb vállalkozás számára már a kisvárosi főtér kikövezése vagy épp a falu templomának felújítása is kitűnő megbízást jelenthet.
Igazolvány nélkül
A helyi önkormányzatoknál végzett személyes érdekkijárás jelenleg általános gyakorlat, ám az a hatályos jogszabályok szerint szinte minden esetben törvénytelennek minősül. Pedig egy kisvállalkozó számára ugyanúgy szükséges a lobbizás a hivataloknál, mint bármelyik gazdasági szereplőnek.
Például egy engedély kiállítása során a munkafolyamat elakadhat a hivatalban, az ilyen esetekben pedig egy határidőre dolgozó cég nem nélkülözheti a hivatali érdekkijárást, hogy az engedélyt még időben megszerezze.
A kisvállalkozók önkormányzati lobbija mindennapos jelenség. Ám ez nem hivatásos lobbista megbízásával történik, hanem az ügyvezető a saját munkaidejében keresi fel a hivatalokat, többnyire alkalomszerűen.
Dr. Vass László, az Első Magyar Lobbiszövetség elnöke szerint a jelenlegi lobbitörvény meglehetősen szűken értelmezi a lobbi fogalmát, amely a valós helyzethez képest „nem életszerű”.
A hivatali érdekkijáráshoz ugyanis lobbiigazolvány szükséges – amelyhez felsőfokú végzettség, ötezer forintos kiállítási díj, valamint a viszonylag hosszú procedúra kivárása szükséges. Ezenfelül a lobbista részletes beszámolási kötelezettséggel tartozik arról, hogy mikor, kivel és milyen ügyben találkozott, valamint mennyi pénzt költött el.
A kisvállalkozói lobbi ad hoc jellegére, valamint az apró-cseprő korrupciós ügyekre tekintettel szinte kizárt, hogy a vállalkozók az ilyen ügyek miatt igazolványért folyamodjanak. Elvileg a nem törvényes lobbizásért 10 millió forintig terjedő bírságolás jár, a gyakorlatban viszont az ilyen ügyekre alig derül fény. A kisebb előnyökért való lobbizás ugyanis általános gyakorlat.
—-Lobbi vagy zsákmányszerzés?—-
A kisvállalkozások nyomásgyakorlásának bevett módja a pártbéli tömeges tagbeléptetés is. E gyakorlat célja, hogy az önkormányzatnál pozíciókkal bíró pártba új tagokat toboroznak, annak érdekében, hogy a tisztújító gyűlések során az adott érdekcsoportnak megfelelő személyek kerüljenek döntéshozói helyzetbe.
A mechanizmus rendkívül olcsó és egyszerű. A pártba belépő új tagoknak mindössze az évi néhány ezer forintos tagdíjat kell leszurkolniuk, ezek után máris szavazati joggal rendelkeznek az alapszervezet gyűlésein.
E gyakorlatban főként az építőipari kisvállalkozások jeleskednek (ami nem is csoda, hiszen az önkormányzatok megbízásainak többsége építőipari jellegű.) A pártszervezetben „nyomuló” vállalkozók gyakran egyszerűen beléptetik az összes alvállalkozójukat és alkalmazottjukat tulajdon alapszervezetükbe, akik természetesen főnökük utasításai szerint szavaznak. Azok a vállalkozók, akik ezt a sajátos érdekérvényesítési utat választják, a helyi politikai élet jelentős tényezőivé válnak (amennyiben elegendő „hívüket” képesek beléptetni).
Elterjedt, de nem köztudott
Az elmúlt években több tagbeléptetési ügy került nyilvánosságra, amelyek országos jelentőségű ügyek kapcsán váltak ismertté. Ezek a tagbeléptetések többnyire nagyvállalkozók nevével fonódtak össze, akik több százas nagyságrendben léptették be alvállalkozóikat egy adott pártba.
Ez az eljárás azonban sokkal elterjedtebb annál, mint amennyire az köztudott.
Például egy pár száz lelkes faluban a helyi építőipari érdekcsoport akár néhány fő beléptetésével befolyásolni tudja a polgármester-választás kimenetelét.
Dr. Vass László a tagbeléptetést „politikai zsákmányszerző akciónak” nevezte, amely távol áll a lobbizás fogalmától. A szakértő szerint a hivatalos lobbizás közvetett és nem pedig direkt politikai művelet, ahol a lobbista csak befolyásolni kívánja a döntéshozót, de nem akar a helyére ülni.
Bár nem lobbizás, de nem is büntetendő a „politikai zsákmányszerzés”. Persze csak akkor, ha valós személyeket léptetnek be tömegével – mint az időről időre kipattanó botrányok mutatják, meghalt személyek tömeges beléptetésére is akad példa, ami azonban már okirat-hamisításnak számít.
