Felülvizsgálatok
Az agrártárca új minisztere, Németh Imre még a megválasztása előtt beharangozta, hogy a 12 volt állami agrárcég privatizációját felülvizsgáló parlamenti bizottságot alapít. Az ellenőrzés célja annak kiderítése, kik szereztek tulajdont a társaságokban az eredetileg preferált dolgozói kör helyett. Az 2002. júliusában a nemzeti földalap (nfa) a bérleti megállapodások felülvizsgálatát már meg is kezdte, ötven helyett tízéves maximális földbérleti időt ajánlott a 12 volt állami agrárcégnek. A társaságok azonban nem voltak hajlandók lemondani az általuk művelt állami területek ötvenéves haszonbérletéről, aminek következtében bírósági pert indított a nemzeti földalap (nfa), az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága pedig 2002 októberében különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el a 12 állami agrárcég privatizációja kapcsán. A12 korábban privatizált agrárcég ügye 2004-ben az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság elé került.
Pénzügyi problémák és rekordtámogatás
Ötven nap alatt teljesítette az FVM új vezetése száznapos agrárvállalásait – vonta meg a szaldót Németh Imre miniszter alig két hónappal a poszt elfoglalását követően, 2002. júliusában pedig több mint kilencmilliárd forint pluszforrást kért már a kormánytól az agrárgazdasági értékesítési zavarok elhárításához. A piacra jutást ösztönző minisztériumi kasszában semmilyen mozgósítható támogatás nincs, s állami intézkedésekre van szükség a gabona-, a sertés-, a baromfi-, a tej-, a bor- és az almaágazatban – hangzott az indoklás.
Egy évvel uniós csatlakozásunkat követően Gráf József váltotta Németh Imrét az agrárminiszteri székben, 2006-ra pedig minden idők legnagyobb agrárgazdasági támogatását hirdették meg – 60 százalékban EU, 40 százalékban magyar költségvetési forrásból; ez a tavalyinál 25 százalékkal többet, összesen 400 milliárd forintot jelent.
Bajban az ágazatok
Az elmúlt négy esztendőben nem volt olyan ágazat, amelynek a csődjéről ne szóltak volna hírek. 2002 szeptemberében a búzatermelők már arról számoltak be, hogy milliárdos károkat okoz, hogy a kormány később indítja az intervenciós búzafelvásárlást, amelyen egyébként az érdeklődés messze alulmúlta a korábbi várakozásokat. A termelők a 2003-as aszályban „kivéreztek”, a következő évi rekordhozamok pedig jelentős túltermeléshez vezettek.
Az országban 2004. februárjában 65 helyszínen kezdődött gazdademonstráció, hogy felhívják a figyelmet a magyar mezőgazdaság problémáira, elsősorban a tej-, a sertés- és a baromfiágazat helyzetére. A gazdaszervezetek tagjai 2005. februárjában traktorostul vonultak a Parlament elé és a Felvonulási térre, mivel hiába várták az uniós támogatások kifizetését. A megállapodás végül megszületett: a gazdálkodók több milliárd forintos többletforráshoz jutottak, valamint olyan járulékos intézkedések léptek életbe, amelyek a termelők gazdasági tevékenységének feltételeit tovább javították.
2003. elején a sertéspiac fenyegetett „borulással”, bizonytalanná vált ugyanis a sertéságazat szabályozása, miután a piaci szereplők nem fogadták el az agrártárca írásban rögzített feltételeit. Márciusban már a csirketermelők tartottak csődtől az önköltségnél alacsonyabb felvásárlási árak miatt, s több állattenyésztési ágazatnak is halmozódó veszteségeket kellett elkönyvelnie a piaci dekonjunktúra miatt. A képet ráadásul „színesítette” a madárinfluenza-pánik is, amely több milliárd forintos kárt okozott a hazai baromfi-ágazati szereplőinek, a csirkepiacon 30-50 százalékkal esett vissza a fogyasztás.
Megkezdődött a konszolidáció
2003. elején elindult az agrárkonszolidáció, amely az éven belüli hitelekre terjed ki: a program a banki tartozások részleges elengedését jelenti állami támogatásokkal. Az agrártárca a földvásárlásokra is hitelfelvétel segítő programot hirdetett meg állami garanciavállalás mellett.
2003. májusában a kormány javaslata alapján adómentessé vált a Termőföldet Életjáradékért elnevezésű program keretében szerzett életjáradék. A Nemzeti Földalap (NFA) intézményrendszerével megújították a földhaszonbérletet, megteremtették a földjelzálog-hitelezési rendszert, valamint az állami földvagyon teljes nyilvántartását.
Botrányok és kudarcok
2003. júliusában – a mezőgazdasági termelők heves tiltakozása ellenére – bevezették a műtrágyapótvámot. A termelők szerint a lépés indokolatlan műtrágya-drágulást költségnövekedést okoz, míg a gazdasági tárca azt állította, hogy a pótvám nem emeli radikálisan az árakat. (Az intézkedés egyébként egyetlen hazai gyár, a Péti Nitrogénművek érdekeit szolgálta.)
2004. novemberében uniós vizsgálat indult a mérgező fűszerpaprika ügyében: ötnapos élelmiszerbiztonsági vizsgálatot kezdett Magyarországon a szennyezett fűszerpaprika forgalomba kerülése miatt.
2004. április – májusában hazánk és Szlovákia között kialakult tokaji borvita borzolta a kedélyeket. Igaz, hogy április végén létrejött az előzetes megállapodás szövegtervezete, melynek a lényege: Szlovákia a magyar terület egytizedén, mintegy 565 hektáron állíthat elő szőlőt a tokaji borvidékhez kapcsolódó területeken Tokaji néven – ám a szlovák kormány észrevételeket támasztott. Magyarország és Szlovákia eredetileg abban is megállapodott, hogy megteremti a közös minőségellenőrzést és a közös jogi feltételrendszert is annak garantálására, hogy a tokaji bor a jövőben egységes minőségben kerüljön piacra, illetve, hogy Szlovákia egy hónapon belül kivezeti a piacról a szlovák kétputtonyos aszút.
2005. áprilisában visszavonták a parlagfű-törvényt a civil szervezetek tiltakozásai ellenére. Az FVM által kidolgozott parlagfű elleni védekezésről szóló törvénytervezetet azt követően vonta vissza Németh Imre miniszter, hogy az Országgyűlés Parlagfű-mentes Magyarországért eseti bizottsága azt vitára alkalmatlannak ítélte. Ennek következtében a parlagfű elleni küzdelem jogszabályi szempontból továbbra is megoldatlan maradt.
