Pécs Európa kultu-rális fővárosa lesz
Már szinte biztos, hogy 2010-ben egy német város mellett Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, mivel a címért folyó magyarországi versenyt a baranyai megyeszékhely nyerte. A pályázat második körében hét magyar város – Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Miskolc, Pécs és Sopron – maradt versenyben. Egy tizennégy tagú nemzetközi zsűri értékelte a városokat, ez alapján terjesztette Bozóki András a javaslatát a kormány elé. A baranyai város elsősorban a kulturális sokszínűségre épít. Érvük szerint Pécs kapuváros a Balkán felé, így az európai határvidéknek a nyugat-európaitól eltérő kulturális tapasztalatát mutatnák meg, és ezzel egy olyan város nyerheti el a Kulturális Főváros címet a német pályázó mellett, amelynek csak részben német az identitása. Pécs bevonná a régió több települését a programsorozatba.
Az MSZP-SZDSZ 2002-es kormányalakítása óta hárman ültek a kultusztárca bársonyszékében: Görgey Gábor, Hiller István, jelenleg pedig Bozóki András.
Görgey, a civil
A Medgyessy Péter által kinevezett kulturális miniszter, Görgey Gábor író békét, nyugalmat és demokratikus döntéseket ígért a kulturális területen. Beiktatásakor hangsúlyozta, hogy szakítani kíván az előző éra ideológiai alapon szervezett kultúrpolitikájával. Igazi civil miniszter volt, kevés politikai, irányítási tapasztalattal.
A „kultúrbéke” jegyében folytatta a megkezdett beruházásokat (millenáris városnegyed, Művészetek palotája), és nem nevezte át a Terror Házát, mint ahogy az korábban szocialista oldalon felmerült. A „kultúrháború” folytatásának értékelték viszont, hogy több vizsgálatot indított az előző kulturális tárca által támogatott projektek ügyében. (Ezüsthajó Kft., Bánk Bán-film, Terror Háza.)
A Nemzeti Színház élére Huszti Pétert nevezte ki, ezért működése első napjaiban már erős kritikákat kapott. Később visszavonta a kinevezést és megpályáztatta a posztot. Szintén bírálták az Opera igazgatójának kinevezéséért.
Görgey Gábor megkezdte ugyanakkor több fontos reform előkészítését is, mint például a támogatási keret újraosztását. Elindította a Nemzeti Kulturális Alapprogram reformját, a miniszter a saját hatáskörében felhasználható keretösszeg mértékét 50-ről 25 százalékra csökkentette, mondván, hogy így sokkal átláthatóbb, demokratikusabb a pénzek elosztása. Az apparátust azonban nem tájékoztatta kellő időben arról, hogy a keret jelentős része eleve „foglalt”, egyes nagyrendezvények, intézmények támogatását kell fedezni belőle. A miniszteri keret így természetesen hamar megcsappant, utódját már az NKA segítette ki e téren.
A szocialista–szabad demokrata kormány legfontosabb kulturális eredménye – a parlament által majdnem egyhangúlag elfogadott – filmtörvény előkészületei is a Görgey-féle minisztériumban kezdődtek.
Hiller, a politikus
Görgey Gábort az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára, Hiller István követte a bársonyszékben 2003 májusában. Elődjétől megörökölte az éves kulturális büdzsét, a 64,1 milliárd forintot, és a filmtörvény elfogadtatásának félbe maradt ügyét. Hiller ügyes taktikával ez utóbbit végigvitte, s ezzel a ciklus leglátványosabb eredményét érte el a kulturális területen. A könyvek áfáját sikerült tizenötről ötszázalékosra csökkentenie, ami újabb látványos eredmény volt.
Történések a médiában
Az elmúlt négy év legfontosabb médiapiaci eseménye volt, hogy a ciklus végén az ORTT – az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézetet megbízva – új médiatörvényt dolgozott ki. Az ORTT tekintélyét azonban a közelmúltban több dolog is kikezdte: nagy felzúdulást váltott ki a kereskedelmi tévécsatornák koncessziójának törvényes, de mégis puccsszerűen ható meghosszabbítása, és – az EU által is szorgalmazott – digitális műsorszórásról szóló törvénytervezet. Ezt egyébként a Fidesz is támadta, így az végül elbukott a parlamenti végszavazáson.
Hiller folytatta a külföldi magyar kulturális évadokat Nagy-Britanniában, és Oroszországban. Bejelentette a brüsszeli, izraeli intézetek létrehozását és a berlini Collegium Hungaricum 2006-os avatását. A hazai kulturális beruházások terén lépett a Mátyás-templom és a fertődi kastély esetében, de nem jutott egyről a kettőre a budai Vár egykori honvéd-főparancsnoki épületével kapcsolatban. A vidéki múzeumok állandó kiállításainak felújítására önálló keretet hozott létre, miután ingyenessé tette huszonnégy állami múzeum látogatását. Ugyancsak külön keretet szánt évente ötven művelődési ház és könyvtár felújítására, bár ezek további működtetésének finanszírozása kérdéses. Irányításával a minisztérium ugyanakkor nem tett lépéseket egy értelmesebb színházi struktúra kialakítására, és a partnerek civódása ürügyén kifarolt az irodalmi életet támogató programból is.
Bozóki, az alternatív
A konzervatív kanyar előtti „ősfideszes”, korábbi Magyar Narancs szerkesztő Bozóki András 2005-ös kinevezése sokakat meglepett. A tárca költségvetése nem csappant meg minisztersége alatt, sikeresen meggyőzte a büdzséjét megvágni készülő Pénzügyminisztériumot, hogy a maradványképzési kötelezettség aránytalan terhet ró a művészeti élet képviselőire, ezért vonja vissza azt e területen.
Bozóki András adhatta át – elődjei jelenlétében – 2005 márciusában Művészetek Palotáját.
Bozóki egyéves működése után évértékelésében legfőbb eredményének azt tartotta, hogy vitákat gerjesztett a kulturális élet szereplői között. Kiáltványában hangsúlyozta, hogy szerinte a kulturális miniszternek nem az a feladata, hogy egyfajta értékrendet erőltessen rá a társadalomra, hanem hogy keretet biztosítson a kulturális tevékenységek egymás melletti működésének. Ezen szemléletváltással elsősorban a „magas kultúra” képviselőinek körében váltott ki ellenállást.
A kortárs könnyűzenét támogató Pankkk-programmal, a vidéki művelődési házakat támogató Közkincs és a népzenét, néptáncot, élő népi kultúrát támogató Tengertánc-programmal a tömegkultúrára helyezte a hangsúlyt. Mindemellett a fiatalabb generációt is igyekezett helyzetbe hozni: az Operában Kesselyák Gergely lett a főzeneigazgató 34 évesen, a Műcsarnok főigazgatója, Petrányi Zsolt 39 évesen nyerte meg a pályázatot.
