Belföld

Jelöltmustra pápaválasztás előtt

admin
admin

2005. 04. 18. 09:43

Eredménytelenül zárta első ülését hétfőn a pápaválasztó konklavé, ezért kedden tovább folytatódik a procedúra, melynek keretein belül minden nap háromszor szavaznak az új pápa személyéről.

A 115 választásra jogosult bíboros közül 65 évesnél fiatalabb mindössze 17 van (a legfiatalabb közülük is Erdő Péter a maga 52 évével), ami egy dolgot már könnyen előre vetíthet: a következő pápa valószínűleg már nem lesz képes oly hosszan Szent Péter trónusát elfoglalni, mint azt elődje tette. Az ugyanakkor közismert, hogy a konklávé tagjainak több mint 80 százalékát II. János Pál nevezte ki, így Karol Wojtyla szelleme minden bizonnyal továbbél majd.

Fogadjunk, hogy….

Érdekes ugyanakkor, hogy II. János Pál egyik legközvetlenebb munkatársa, a Hittani Kongregáció vezetője, Joseph Ratzinger egyike azon keveseknek, akik már 1978-ban is a pápaválasztók között voltak. A hittani kérdésekben konzervatív bíborosnak a szakértők szerint legalább annyi támogatója van a katolikus egyházon belül mint amennyi ellenfele. Múlt hét közepén a La Repubblica című olasz lap arról számolt be, hogy Ratzinger legalább 40 biztos voksot tudhat magáénak a 115 fős pápaválasztó konklávéban. Hogy a lap szakértője az információhoz honnan jutott hozzá, az persze a szupertitkos megbeszéléseket figyelembe véve komoly talány lehet, mindenesetre egy biztos: a világ közvéleménye előtt Ratzinger bíboros komoly hajrába kezdett.

Április elején ugyanis több ír fogadóiroda egybehangzó tippje szerint Ratzingernek alig több mint 8 százalék esélyt adtak, míg a legesélyesebbnek az olasz Dionigi Tettamanzit tartották – bár hozzá kell tenni, hogy a Vatikánban nem feltétlenül az ír fogadóirodáknak vannak a legjobb kapcsolataik. Annál is inkább ez a helyzet, mivel az egyház már több mint 400 évvel ezelőtt, 1591-ben egy pápai bullában megtiltotta, hogy az új pápa személyét bármifajta szerencsejáték tárgyává tegyék. Aki mégis ezt tette, azt kiközösítéssel fenyegették meg, ami a reformáció terjedésének időszakában Európa középső részén már akkor sem feltétlenül jelentette a közönséges hívők számára a világ végét, manapság azonban úgy tűnik a hithű katolikus írek sem feltétlenül tartanak számon minden pápai bullát.


Ratzinger, Ratzinger, Ratzinger

Mindezek ellenére a közvélemény-kutatások nélkül ma már féllábú óriásnak számító világsajtó átvette az egyetlen számszerű adatokkal is alátámasztható esélylatolgatást, sőt kifejezetten nagy teret szentelt neki. A bukmékereknél ugyan Ratzinger bíboros nem sokat javított a pozícióján, ám a világsajtóban mégis a figyelem középpontjába került a 78 éves német származású főpap. A fentebb említett olasz sajtóértesülésre válaszul aztán a pápaválasztói konklávé német tagjaitól is kiszivárogtak információk: szintén a La Repubblica című lap arról számolt be, hogy Ratzinger honfitársai hevesen ellenzik a Hittani Kongregáció vezetőjének megválasztását. Az indok: Ratzingert nemcsak hittani kérdésekben tartják túl konzervatívnak, nemcsak hideg, metsző személyisége teszi alkalmatlanná egy olyan „médiapápa” követőjének, mint II. János Pál, hanem a vatikáni adminisztrációval sem képes megbirkózni– állítják a német és amerikai bíborosok.

És hogy a világ közvéleménye tényleg leginkább Ratzingerrel legyen elfoglalva arról a Sunday Times című lap gondoskodott: vasárnapi kiadásában a lap arról számol be, hogy a német bíboros egy ideig a Hitlerjugend tagja volt. Bár német létére és korára tekintve ez talán nem túl meglepő fordulat a Ratzinger körüli múlt heti felhajtásban, ám a világ különféle szervezetei máris tiltakoztak, mondván II. János Pál pápa annyi gesztust tett a zsidók felé, hogy mindennek negligálását jelentené, ha most éppen Ratzingert választanák meg utódául. Bár Ratzinger 1944 áprilisában dezertált a német hadseregből (éppen Magyarországról), a világ közvéleménye minden bizonnyal szembeállítaná azzal a II. János Pállal, aki a második világháború alatt náciellenes színházi előadásokban szerepelt, és aki Róma püspökeként elsőként látogatott el a római zsinagógába.







A pápaválasztás menete

Hétfőn délután fél ötkor vonultak be a bíborosok a Sixtus-kápolnába. Addig el se hagyhatják a Vatikánt, amíg döntés nem születik. Ez is újdonságnak számít, hiszen eddig a kardinálisok a kápolnából se léphettek ki most először viszont szabadon mozoghatnak a pápai államban. Innen ered a konklávé elnevezés is: a cum clave eredeti jelentése „kulccsal zárva”. Részletek >>

Testvérháború és ideális jelölt

Érdekes ugyanakkor, hogy az ír fogadóirodák elsőszámú esélyesét az olasz Diogini Tettamanzit sem támogatják saját honfitársai. A milánói érsek ellenében, aki Róma püskökét követően a második legfontosabb posztot tölti be az olasz egyházban, a két legbefolyásosabbnak számító olasz bíboros, Angelo Scola és Camillo Ruini is inkább Ratzinger mellet áll ki. A nemzetiségi hovatartozás szerinti szavazás így megdőlni látszik.

A BBC honlapjának szakértője ugyanakkor különféle kritériumokat figyelembe véve azt is felvázolta, hogy milyen tulajdonságai is lennének az ideális jelöltnek. Peter Gould szerint az ideális pápa egy kései hatvanas, korai hetvenes éveiben járó egészséges bíboros lenne, aki képes hosszú utazásokat abszolválni. Jelenleg egy nagyobb város érseke és tapasztalattal rendelkezik az adminisztráció irányításában is. Karizmatikus és jó médiaszemélyiség, aki a tradicionális vonalat képviseli, ám nem szélsőségesen konzervatív formában. Hogy aztán valóban az ideális jelöltet fogják-e megválasztani a konklávén résztvevők, az persze nagy kérdés. Amíg tehát fel nem száll a fehér füst, addig maradnak a kívülállók által felvetett nevek.



Joseph Ratzinger

A német bíboros 1927-ben született München környékén. 1981 óta a Hittani Kongregáció vezetője, ezzel gyakorlatilag az alapvető hitkérdések tekintetében az utolsó szó joga immáron több mint húsz éve az övé. Ellenfelei még inkvizítornak is titulálták, egységes álláspont szerint azonban Ratzinger legfőbb hibája az, hogy inkább tudós, mintsem egy hatalmas adminisztráció vezetője. Érdekes módon ugyanakkor II. János Pál mellett Ratzinger is komoly támogatottságnak örvend a fiatalok körében: rajongói külön fanclub-ot illetve honlapot szenteltek neki. Abortuszkérdésben szintén konzervatív álláspontot foglal el, de néha még világpolitikai kérdésekben is nyilvánított véleményt: Törökország EU-felvételét nem kifejezetten támogatja.



Dionigi Tettamanzi


A 71 éves bíboros jelenleg Milánó érseke. Integratív személyiség: a katolikus egyház konzervatív szárnya éppúgy elfogadja, mint a liberálisabb vonulat. A 2001-es genova-i G7 találkozó idején határozottan kiállt a globalizációellenes tüntetők mellett, amit ugyanakkor sokan megrökönyödve fogadtak, hiszen egyes vélemények szerint éppen a katolikus egyház volt az első olyan világszervezet, mely univerzális missziói révén a világ minden sarkára elérve mozdította elő egy globális értékrend terjedését. Határozottan abortuszellenes, ám az egyház szociális szerepvállalásának is legfőbb előmozdítója. Lapvélemények szerint nem eléggé karizmatikus vezető.


Francis Arizne


A nigériai érsek alapvetően az afrikai kontinens gyorsan növekvő katolikus egyházának képviselője. Nigéria egyébként a világ egyik legvallásosabb országának számít, a lakosok több mint 90 százaléka hisz valamilyen rajta kívüli erőben. 1978-ban, II. János Pál megválasztásakor a konklávé tagjainak 1 százaléka volt afrikai származású, ma már azonban 11 százalékot tesznek ki. Egy afrikai pápa minden bizonnyal olyan morális kérdések felvetésénél is bátrabb lenne, mint például az óvszerhasználat vagy a fogamzásgátlás egyéb formái. Arizne 1932-ben született egy nigériai kis faluban, szülei pedig a katolikus misszió megjelenése után rögtön beadták Arizne-t a hittaniskolába. 1985 óta immáron állandóan Rómában tartózkodik, jelenleg liturgiai kérdésekkel foglalkozik. Arizne ugyanakkor egy korábbi nyilatkozatában azt mondta: az egyház egyelőre még nem érett egy afrikai pápa megválasztására.


Claudio Hummes


A brazil metropolisz, Sao Paulo érseke szintén jelentős katolikus egyházat tudhat maga mögött. A német felmenőkkel büszkélkedhető Hummes a szegénység iránti érzékenységéről ismert leginkább, ami a latin-amerikai országok hatalmas metropoliszainak külvárosában nem éppen ismeretlen jelenség. A szegénység egyébként fiatalkorától kezdve meghatározta Hummes gondolkodását: ferences szerzetesként komoly hírnevet szerzett az elesetteknek nyújtott támogatásával. A pápaválasztói testület 20 százaléka latin-amerikai származású, a katolikus egyház pedig az afrikai terjeszkedéssel egyidőben Latin-Amerikában is egyre több hívet tudhat maga mögött. Hummes több nyilatkozatában is kiállt amellett, hogy az egyháznak felül kell vizsgálnia a természettudományokhoz való viszonyát, de a szexualitást és bizonyos etikai problémákat érintő kérdések esetében is az egyház álláspontjának újragondolására szólított fel.


Angelo Scola

A másik olasz bíboros, akiről lapértesülések tudni vélik azt is, hogy Ratzingert támogatná a pápaválasztáskor, maga is a lehetséges jelöltek között van. Scola a nyugati kereszténység egyetlen pátriárkája: Velence érsekeként azonban ugyanúgy közlekedik vaporettoval, ahogy bármelyik velencei vagy éppen Velencébe látogató turista. Közvetlensége és nyitottsága miatt sokan II. János Pálhoz is hasonlítják, bár Scola inkább az iszlám világgal ápol kiváló kapcsolatokat – a világ jelenlegi állapotában talán nem is elhanyagolható szempont. Ahogy szinte mindenkivel kapcsolatban, Scolaval kapcsolatban is felmerült, hogy a katolikus egyház titokzatos elitmozgalmának az Opus Dei-nek az embere, ám ebben komoly szerepet játszhat az is, hogy erőteljes és határozott vezetési stílusával szemben néhány ellenfele már felemelte szavát. A római Laterán Egyetem rektora, de tanulmányai során megfordult Münchenben, Freiburgban és Párizsban is – a latin-amerikai és afrikai jelöltekkel szemben ő is inkább a hittudósi irányzatot erősítené megválasztása esetén.
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.