Glatz vagy Bárándy lehet az új elnök

Az SZDSZ két személyt nevezett meg az MSZP listájáról, akit el tudna fogadni köztársaságielnök-jelöltnek. A szocialista párton belüli támogatottsági sorrendnek megfelelően Szili Katalin, Glatz Ferenc, Horn Gyula és Bárándy Péter neve került szerdán a koalíciós partner elé, közülük az akadémikus és a volt igazságügyi miniszter jelölését az SZDSZ is támogatja. Az MSZP pénteki kongresszusa fog dönteni arról, a fenti nevek közül ki lesz végül a koalíciós jelölt.

Az SZDSZ és a Fidesz is az embereket kérdezné Kuncze Gábor kedden körlevelében arra kérte szimpatizánsait, ismertessék álláspontjukat Szili Katalin esetleges SZDSZ-es támogatásáról. A lakosságot is bevonó akciók sorához a Fidesz is csatlakozott. Az ellenzéki párt országos szimpátiaszavazást hirdetne a köztársági elnök jelölt személyével kapcsolatban – jelentette be Orbán Viktor pártelnök és Áder János frakcióvezető szerdán. Az ügyvezető elnökség ezzel kapcsolatban javaslatot tett a parlamenti frakciónak, hogy kérdezzék meg az embereket arról, kit tartanának alkalmasnak az elnöki poszt betöltésére. A javaslatról pénteken dönt a frakció kibővített ülése.

Az MSZP elnöke szerint nem valószínű, hogy a pénteki kongresszusig újabb nevek merülnének fel. Hangsúlyozta: az SZDSZ biztosítékot adott arra, hogy mindkét személy bírja majd a teljes liberális frakció támogató szavazatait a parlamenti titkos szavazáson. A kormányzó pártok a pénteki MSZP-kongresszust követően egyeztető tárgyalásokat kezdeményeznek az ellenzéki pártok vezetőivel is. “Arra készülünk, hogy a köztársaságielnök-jelöltünk minél nagyobb támogatást kapjon a magyar parlamentben, azt szeretnénk, hogy ha a Magyar Köztársaság új elnöke a legnagyobb támogatottsággal kezdhetné meg munkáját” – mondta Hiller István az MTI-nek.

A párton belül azonban még mindig Szili Katalinnak van a legnagyobb támogatottsága, ezért nem kizárt az sem, hogy a kongresszus ki fog tartani Szili Katalin jelölése mellett. “Én magam is azt szeretném, ha az SZDSZ végül mégis az elnökasszonyt támogatná” – mondta a FigyelőNetnek Steiner Pál, az MSZP elnökségi tagja. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a pártelnök egyértelmű üzenetet küldött a pénteki kongresszus résztvevőinek: a küldötteknek olyan személyre kell szavazniuk, aki aztán elnök lesz, hiszen a közös koalíciós jelölés a legfontosabb szempont.

Az SZDSZ kiválasztott két nevet, de a döntést az MSZP-re hagyta. „A jelölés lehetősége, joga és felelőssége a szocialista párté. Négy nevet terjesztettek elénk, mi ezekről alkottunk álláspontot. Döntésünk azt hiszem nem okozott nagy meglepetést” – mondta a FigyelőNetnek Horn Gábor, az SZDSZ szóvivője. Hangsúlyozta, a jelenlegi magyar politikai helyzetben nem lenne jó, ha pártpolitikus kerülne a köztársasági elnöki pozícióba. „Két olyan személy volt a listán, aki ennek az elvárásnak megfelel: Bárándy Péter és Glatz Ferenc. Rajtuk kívül természetesen másokat is meg tudnánk még nevezni, például Gombár Csabát” – mondta Horn Gábor. Hozzátette, pártja nem kíván rangsort felállítani a két jelölt között, és nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, végül hogy döntenek a szocialisták. „Bízom az MSZP-kongresszus bölcsességében” – válaszolt arra a kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e Szili Katalin elnök jelöltté választását. A szabad demokraták szóvivője elmondta, mindenképpen kísérletet kell tenni arra, hogy ne csak a kormányoldal, de az ellenzék is elfogadja a jelöltet. Mint mondta, a köztárasági elnök személye nem egy párt ügye, hanem az egész ország érdeke. „Mind Bárándy, mind pedig Glatz munkássága, szakmai múltja, hazai és nemzetközi elfogadottsága olyan magas, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy az ellenzék is mögé álljon” – véli Horn Gábor. 

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nem lép vissza a jelöléstől az új fejlemények hatására sem, ha a többség mégis őt szeretné, vállalná a jelölést. Sorsát – mint mondta – a párt tagságának kezébe helyezi, mivel ők voltak azok, akik jelölték, nem is kis számban.  

Inkább a tudományos életben szereztek nevet

A Szabad Demokraták Szövetségének egy kikötése volt: a közös köztársaságielnök-jelölt ne legyen pártpolitikus, az elmúlt tíz év politikai csatározásai által nem érintett személy legyen. Glatz Ferenc és  – két éves miniszterségét leszámítva – Bárándy Péter is eleget tesz ennek a követelménynek.

Bárándy Péter; Fotó: MTI

Bárándy Péter 1949-ben született Budapesten. Az ELTE Jogtudományi Karán diplomázott 1974-ben, ezt kvöetően két évig ügyvédjelölt, 1976-tól ügyvéd, praxisa során elsősorban büntetőügyekkel foglalkozott. 1983 és 1992 között a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára, 1992-től főtitkára. 1993-ban édesapjával, Bárándy Györggyel megalapítják a Bárándy és Társai irodát. Politikával a kilencvenes évek elejétől foglalkozik, 1992-től a Köztársaság Párt alelnöke, 1994-ben a párt országgyűlési képviselőjelöltje, de nem jutott mandátumhoz. Ezt követően nem tagja egyetlen pártnak sem. A Magyar Kriminológiai Társaság elnökségi tagja. Az 1990-es évektől büntető-anyagijogot oktat a Pázmány Péter Tudományegyetemen, előadásokat tart az ELTE-n. Éles kritikát fogalmazott meg az Orbán-kormány által alkalmazott igazságszolgáltatással szemben, amely véleménye szerint nem volt független. A 2002-es választások után Medgyessy Péter felkéri igazságügy-miniszternek, a felkérést az ügyvéd párton kívüliként elfogadja. Posztját 2002 májusától 2004 októberéig töltötte be, utóda Petrétei József lett.

Glatz Ferenc; Fotó: MTI

Glatz Ferenc 1941-ben született. 1965-től az MTA kutatója, a Történettudományi Intézet munkatársa majd igazgatója. 1979-ben megalapította a História című történelmi-politikai folyóiratot, amely alapjaiban értékelte át a szovjet korszak történelmi téziseit. 1990-ben lett egyetemi tanár, az újkortörténeti múzeológia tanszékcsoport alapítója és máig professzora, szakterülete a 19-20. század kultúr- és társadalomtörténete. 1989-90-ben a Németh-kormány kultuszminisztere, aktív részese az átmeneti kormány reformintézkedéseinek. Minisztersége idején leépítette a szovjet típusú kultúrpolitikai intézményrendszerét, többek között az orosz nyelv kötelező oktatásának eltörlésével, a vallás- ás kutatás szabadságának kinyilvánításával. 1993-ban vált az MTA tagjává. Két évvel később, 1995-ben megkapta a legmagasabb magyar állami tudományos díjat, a Széchenyi-díjat, 1997-ben pedig nemzetközi Herder díjjal tüntették ki. 1996 és 2002 között egymás után kétszer választották meg az MTA elnökének. Vezetése alatt megkezdődött az Akadémia reformja is: megindult a tudomány finanszírozási reformja, az egyetemektől független kutatóhálózat konszolidálása, és az ő elképzelései alapján helyezték az MTA-t kultúrnemzeti alapokra. Mint az Akadémia elnöke, úttörő módon intézményesen támogatta a magyarországi német, román, szlovák, délszláv kisebbségek és a határokon túli magyar kisebbségek tudományos vállalkozásait. Elképzelése szerint az MTA-nak a magyar nemzet think-thank-je szerepet szánta. Akadémiai elnökségének lejártával ismét az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, és elnöke az általa alapított akadémiai Társadalomkutató Központnak, amely a természet- és társadalomtudományok új szintézisét tűzi ki célul. 2003-ban megkapta a német állam legmagasabb állami kitüntetését, a Német Szövetségi Köztársaság Nagykeresztjét, tavaly a legmagasabb magyar polgári kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vehette át.