Atomhulladék-tárolás – temetetlen ügy

Meglepte az atomszakma képviselőit és a közvéleményt is a parlamenti alelnöki posztjáról ősszel távozni kényszerült Wekler Ferenc december végi, atomhulladék-ügyi kormánymegbízotti kinevezése. Gyurcsány Ferenc környezetéből kiszivárogtatott hírek szerint az SZDSZ felől nehezedett „erős nyomás” a miniszterelnökre. A Figyelő információi szerint viszont a kisebbik kormánypárt elnöksége csak a sajtóból értesült Wekler reaktiválásáról, amit a párt szempontjából többen igen ártalmasnak vélnek. SZDSZ-politikusok azt gondolják: Weklernek akár szocialista körből is akadhatott befolyásos támogatója, hiszen régi jó viszonyt ápol az MSZP pénztárnokával, a szintén baranyai kötődésű Puch Lászlóval – írja a Figyelő csütörtökön megjelenő, legújabb száma. 

Mi Wekler feladata? A szabad demokrata megbízottnak – mint az a sajtóban megjelent – a kormány mellett működő Gazdaságpolitikai Tanács számára kell előkészítenie a paksi atomerőműben termelődő kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezésének koncepcióját. A tervhez a helyi lakosság támogatását is meg kell szereznie, sőt, „érdekeltté kell tenni” őket az atomtemető megépítésében.

Titkos küldetés?

Koltai Tamás fideszes képviselő ugyanakkor január 19-ei sajtóközleményében utalt arra, hogy Bátaapáti térségében évek óta folyik a szóban forgó végleges tárolóhely előkészítése, erre eddig 13 milliárdot költöttek a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból (KNPA). Pakson 2002 óta várnak arra, hogy parlamenti döntés szülessen az építkezés beindításáról. A környék lakossága pedig – nyilván a több százmilliós közműfejlesztés hatására – elfogadja az atomtemetőt.

Az SZDSZ-es politikus ugyanakkor 2002 őszén már lobbizott a gazdasági tárca számára készített azon javaslat mellett, amely szerint e hulladéktemetőt a Mecsek oldalában fekvő Bodán kellene megépíteni, ugyanott, ahová a nagy aktivitású kiégett fűtőelemek végleges elhelyezését is tervezik. A koncepciót a Mecsekérc Rt. szakemberei készítették. A minisztérium által felkért bizottság ezt a koncepciót szakmai érvekkel söpörte le az asztalról. A kormánymegbízott viszont nemrég azt nyilatkozta: a helyszínnel kapcsolatos álláspontja a régi. Sokan tehát attól tartanak, hogy Wekler ismét előáll a kis és közepes, illetve a nagy aktivitású nukleáris hulladék egy helyszínen, Bodán történő végleges elhelyezésének ötletével.

Újabb megrendelés? Egyébként amennyiben Bodán is megindulna a kis és közepes aktivitású tárolóhoz szükséges alapkutatás, ez a Mecsekérc Rt. számára alighanem újabb – tízmilliárdos nagyságrendű – munkát jelenthetne. Az addigi kutatások alapján a szakemberek egyébként a különleges értékű bodai agyagtömböt alkalmasnak tartják arra, hogy ott kutatás kezdődjön a nagy aktivitású atomhulladékok végleges, akár ezer méter mélységben való elhelyezésére. A projekt az Orbán-kormány idején „elaludt”, s csak 2003-ban született döntés a négyéves kutatási programról, tízmilliárdos költségvetéssel, amelynek jogát a Mecsekérc Rt. nyílt pályázaton nyerte el. Közben 2004 nyarán a sajtó megszellőztette, hogy az állami vagyonkezelő a Bátatom Kft.-ben 40 százalékos tulajdonos Mecsekérc Rt. magánosítását tervezi.

Alternatíva?

Kérdés, hogy ilyen körülmények között magára vállalja-e a mostani koalíció a döntés ódiumát, vagy a problémát örökül hagyja a következő kormányzatra. Mindenesetre az „alternatív” helyszín vizsgálata Hegyháti József, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Kht. vezetője szerint további négy év késlekedést, a költségvetésnek pedig 13 milliárd forintnyi pluszkiadást okozhat.

„Döntési alternatívák lesznek, de ebbe most nem akarok belemenni” – hárította el a Figyelő kérdését Wekler Ferenc. Majd kifejti: az első körben a jogszabályokat kell letisztázni, mert nem egyértelmű például a parlament engedélyezési hatásköre. Másodsorban az Országos Atomenergia Hivatalt kellene a hatósági funkciókon felül ma ott koncentrálódó feladatoktól „megszabadítani”. „A parlamentet nem szabad belehajszolni egy rosszul előkészített döntésbe” – érvel Wekler, aki ezért csak a kutatások befejeztével, az összes engedélyeztetési eljárás lebonyolítása után vinné az országgyűlés elé az atomtároló ügyét.

Az eddig több mint 13 milliárdot felemésztő bátaapáti projekt tavasszal zárul, ám Wekler Ferenc már bejelentette: Bátaapátin mindenképpen folytatódik a helyszín vizsgálata. A kutatás befejezésére a Bátatom már

egy 17 milliárdos tervet tett az RHK Kht. asztalára. A tároló megépítése – a parlament jóváhagyását követően – jelenlegi árakon további 10 milliárdba kerülne.

A meggyőzés forrásai

Az 1996-os atomtörvény kimondja: „Az atomerőmű, valamint a radioaktív hulladéktároló engedélyezése a létesítmény környezetében lévő települések lakosságának rendszeres tájékoztatása érdekében elősegíti társadalmi és információs társulás létrehozását, annak tevékenységéhez támogatást adhat.” Boda és Bátaapáti térségében már évek óta működnek az önkormányzati társulások, ezekkel kötött szerződést a Rádioaktív Hulladékot Kezelő Kht., miszerint a térségben esedékes kutatási és beruházási költség 5-10 százalékát kaphatják meg támogatásképpen. A több százmillióból Bátaapáti környékén (a

Wekler Ferenc

Wekler polgármesteri irányítása alatt működő Mecseknádasdot is beleértve) utak épültek és felgyorsult a közművesítés. Igaz, mindez inkább nevezhető a lakosság meggyőzésének, semmint tájékoztatásának.

Wekler Ferenc most az atomtörvény módosításával akarja elérni, hogy a „tájékoztatási pénzekből” az önkormányzatok jogszerűen költhessenek az infrastruktúra kiépítésére. A lakosságot így lehet érdekeltté tenni. „Többletrizikó vállalásáért többletjuttatás jár” – magyarázza az alapelvet a kormánybiztos a Figyelőnek. A beruházások finanszírozása mellett azért jut pénz kommunikációs projektekre is. A Bodán és környékén lakók körében még bőven van teendő: egy felmérés szerint a nagy aktivitású hulladéktárolóhoz szükséges próbafúrásokat a lakosság 56 százaléka ellenzi. Wekler most azt szeretné elérni, hogy az idei munkálatokra elkülönített 1 milliárd helyett adjon időarányosan 2,5 milliárdot a költségvetés. Ebből 200-250 milliót máris el lehetne költeni – kormánybiztosi felügyelettel – „tájékoztatásra és meggyőzésre”.

A cikk teljes terjedelmében a Figyelő február 10-én megjelenő 6. számában olvasható.