Két hónappal az év vége előtt a Budapesti Értéktőzsde továbbra is versenyben van, hogy dobogóra kerüljön a 2004 legjobban teljesítő részvénypiaca elnevezésű képzeletbeli viadalon. A Morgan Stanley Capital International (MSCI) országindexei között – amelyeket egyébként a legtöbb alapkezelő a saját instrumentuma teljesítményének méréséhez viszonyítási pontként, azaz benchmarkként is használt – a magyar mutató 42 százalékos erősödését csak az egyiptomi és a kolumbiai tőzsde tudta túlszárnyalni 97, illetve 65 százalékos teljesítménnyel.
Dollárban számolva is bronzérmes a magyar parkett – 50 százalék feletti emelkedésnél tart -, miközben a cseh piac 38, a lengyel 25, az orosz pedig 14 százalékot ment följebb. Mindeközben a fejlett piacok többsége várhatóan teljesítmény-visszaeséssel jellemezhető esztendőt hagy a háta mögött. A BÉT tehát így nézve egészen szenzációs évzárás elébe néz. Adódik a kérdés, hogy meddig tarthat még a tőzsdei lendület, megtörtént-e a magyar részvények átértékelődése, véget ért-e az alulértékeltség időszaka.
Tőzsdei csengő. A magyar börzénél nagyobb erősödést csak az egyiptomi és a kolumbiai parkett produkált az idén.
Szárnyaló kettős
Ekkora emelkedést a befektetők hajlamosak túlzottnak érezni, ez azonban téves leegyszerűsítése a folyamatoknak. A kitűnő teljesítmény lényegében két papír szárnyalásának következménye, ezek pedig még a jelenlegi szintjükön sem látszanak drágának. Jól mutatja tőzsdénk nagyságát, hogy a Mol és az OTP kiemelkedő súlya nyomán nem csak az MSCI magyar indexe, de a BÉT hivatalos mutatója, a BUX is 40 százalék feletti erősödésnél tart.
Mindössze négy komoly papír árváltozása mozgatja a magyar tőzsdeindexet, ami így viszont lehetővé teszi, hogy már akkor az egész tőzsdére dicsfény vetüljön, ha közülük csupán egy-kettő fog ki jó évet. A Mol és az OTP jelenleg „versenyt erősödnek”: mindkettő 75 százalék körüli mértékben drágult január óta. Mivel kettejük súlya a BUX-ban együttesen meghaladja az 50 százalékot, könnyen kiszámolható, hogy szinte a teljes indexemelkedés e két papírnak köszönhető.
|
A legnagyobb jelentőségű, egyúttal legváratlanabb idei történés az olajár elszabadulása. A szakértők nagy része meg van győződve arról, hogy a nemzetközi tőzsdék gyengécske szereplése, s a dollár utóbbi hetekben tapasztalt értékvesztése egyaránt összefügg a magas olajárral, mivel egyre nő annak veszélye, hogy a világgazdaság növekedése megérzi a fekete arany drágulását.
A magyar tőzsde viszont éppen annak köszönheti kitűnő teljesítményét, hogy az indexet meghatározó négy papír közül az egyik olajcég. A finomítói árrések tágulása minden korábbi várakozásnál nagyobb mértékben dobja meg a Mol profitját, s ez tükröződik is az árfolyamban. „A piac egyelőre nem értékelte át a Molt, a régiós versenytársakhoz képest most is kimutatható az alulértékeltség” – mondja Míró József, a Cashline Értékpapír Rt. elemzője. „Ami átértékelődött, az az olajárakkal és a finomítói árrésekkel kapcsolatos várakozás” – teszi hozzá Pletser Tamás, az Erste Bank Befektetési Rt. elemzője.
A nagy nemzetközi befektetési bankok ugyanis jó ideig úgy gondolták, hogy az olajár emelkedése csak időleges jelenség, s a következő évre vonatkozó becslésüket az aktuális ár alá tették. Az év elején még a 25 dollár körüli szinteken mozogtak a prognózisok, ami viszont a mostani 50 dollár feletti szintnél akkor sem tartható, ha valaki jókora visszaesésre számít. Az egyre magasabb olaj-célárakat és az ezzel többé-kevésbé együtt mozgó finomítói árréseket a modellekbe illesztve pedig a többi olajcéghez hasonlóan a Mol esetében is egyre magasabb profit-előrejelzéseket dobtak ki a számítógépek, ma már 1300 forint körüli egy részvényre jutó nyereséggel (EPS) számolnak az elemzők.
Az elmúlt években a Mol szinte minden mutató alapján egyértelműen alulértékelt volt a régiós konkurensekkel összevetve. S noha Pletser Tamás kimutatása szerint euróban számolva a lengyel PKN és az osztrák OMV 60 százalékot valamivel meghaladó erősödésével párhuzamosan a Mol közel 85 százalékot drágult, az idei és a jövő évi eredményvárakozások alapján még mindig a Mol a legolcsóbb papír. Ez önmagában további vonzerőt kölcsönözhet a részvénynek, Míró József azonban egy közeli fontos eseményre is felhívja a figyelmet, történetesen arra, hogy a Molt bevezetik a varsói tőzsdére. Mivel a lengyel befektetési alapok külföldi tőzsdén jegyzett papírból maximum 5 százalékig tölthetik fel a portfóliójukat, a „hazaiból” viszont 30 százalékot is vehetnek, a Mol megjelenése a lengyel tőzsdén új befektetőket foghat meg. Ők ugyanis a PKN-nel összevetve azt fogják látni, hogy a Mol árazása kedvezőbb. 
Emelkedő célárak
A budapesti tőzsde másik húzópapírja, az OTP esetében is hasonlóan látványosak az elemzői felminősítések és célár-változtatások, mint a Molnál: a 2004-re 450, jövőre pedig 500 forintot közelítő EPS-várakozásokkal (egy részvényre jutó eredmény) párhuzamosan mind több elemző szájából hallani 5 ezer forint feletti célárat. Míg a piac eredménybővülési várakozásai egyre merészebbek, azokat általában rendre felülmúlja a bank teljesítménye, és még mindig nem látszik a növekedési sztori vége. Ugyanakkor az OTP árfolyama sem emelkedett oly mértékben, hogy a régiós alulértékeltség eltűnjön. Miként arra Míró József rámutat, a hazai bankpapír árfolyam/nyereség hányadosa (P/E) továbbra is 10 körüli, míg a Lengyelországban a napokban kibocsátott PKO-részvények esetében ez az érték 12. Az is igaz ugyanakkor, hogy az OTP tartósan a könyv szerinti érték háromszorosán forog, márpedig ez meglehetősen magas szorzó.
A befektetői hangulat egyelőre kedvező. A közép- és kelet-európai bankokat szinte minden régiónkban érdekelt alapkezelő és portfóliómenedzser jó befektetésnek tartja, a Mol 10 ezer forint feletti árszintje pedig teljességgel indokoltnak tűnik, ha nem következik be drasztikus olajárcsökkenés. Sőt, ha tartósnak bizonyul a magas ár, és vele együtt még sokáig a jelenlegi nyereséghányaddal tudják az érintett cégek feldolgozni az alapanyagot, az a jelenlegi szinten is egyre olcsóbbá teszi az olajrészvényeket, így a Molt is.
