A saját tengerről (latinul mare nostrum, amelynek ókori fogalmát olyan szívesen élesztette fel Mussolini Olaszországa) való sajátos horvát felfogás azonnal tiltakozások jégesőjét keltette a szlovén fővárosban – írja a Neue Zürcher Zeitung, és emlékeztet a tavalyi horvát–szlovén tengeri csatározásra a Pirani-öböl halászati jogaiért folyó vita részeként. Akkor a miniszterelnökök egyezményt írtak alá, amely korridort adott Szlovéniának a horvát felségvizeken át. Ezt azonban a horvát parlament azóta sem ratifikálta, és azóta a kormány is elhatárolódott tőle.
A kizárólagos gazdasági övezet a nemzetközi jog szerint a parttól kétszáz kilométer távolságig a kontinentális talapzaton minden kiaknázható gazdasági tevékenységet a parti államnak juttat. Így a halászati jogokon túl a különféle nyersanyagok kiaknázását is monopóliummá teszi az illető ország számára, jóval mélyebben, mint a felségvizek 12 kilométerig terjedő területe.
Ami az Adriát illeti: a közös horvát–olasz övezet a montenegrói határig a kívülállónak egy négyzetmétert sem hagyna. A nemzetközi jog a szomszédos államok beleegyezéséhez köti ennek létesítését. A horvátok a természet és a tenger védelméről beszélnek, de valójában a halászatra és az Isztriai-félsziget partjai előtt talált gázlelőhelyekre gondolnak. A halfeldolgozó iparra és a tengeri infrastruktúra fejlesztésére az elkövetkező öt évben 45 millió eurót terveznek kiadni, s ami a gázt illeti, a horvát INA és az olasz ENI Inagip néven közös feltáróvállalatot alapított 320 millió euró befektetéssel.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
