Valamennyi pénzügyi szektorban javult a társaságok jövedelmezősége, a gazdaság egyéb területén jelentkező problémák a pénzügyi közvetítők intézményeinél nem érződtek – foglalta össze Szepesi György főosztályvezető a PSZÁF legutóbbi szektorjelentésének tanulságait. A részleteiben március 31-ig, de a főbb folyamatokat tekintve június közepéig vizsgált időszakban tovább nőtt a pénzügyi csoportok jelentősége, és folytatódott az intézményi koncentráció.
Kockázatosabbak a devizahitelek
A hitelek több mint 40 százaléka devizahitel, ami ugyan valóban olcsóbb, de az ügyfelek számára kockázatosabb is a forinthiteleknél. Különösen az utóbbi hetek árfolyam-ingadozásai láttán érhettek egyeseket meglepetések, amikor a havonta újraszámított törlesztőrészlet a forint leértékelődése miatt esetleg a korábban megszokottnál – ugyan valószínűleg csak átmenetileg – magasabb lett. Hosszú távon azért a konvergencia folytatódására, a kamatok egymáshoz közelítésére és a forint erősödésére számítanak a pénzpiaci szakértők, ezért a hazai valuta mostani kilengései dacára is megéri még devizában, ezen belül is a leginkább kiszámítható euróban hitelt igényelni.
Folytatódó tendencia, hogy egyre kevésbé beszélhetünk magyar bankokról. Az első negyedévben a bankok együttes jegyzett tőkéjének 79,5 százaléka közvetlen külföldi tulajdonban volt, és az év második felében esedékes Postabank-, illetve Konzumbank-privatizáció következtében dominanciájuk valószínűleg tovább nő.
A hitelezési aktivitás szintén tovább folytatódott, bár a lakossági hitelek állományának bővülése a tavalyi extra erős év után most valamelyest lassabb tempót követ. Ennek Szepesi György szerint elsősorban szezonális okai vannak: a húzóágnak számító ingatlanhiteleket télen jellemzően kevesebben keresik. A lakástámogatási rendszer változása az év első néhány hónapjában előrehozott keresletet indukált ebben a szegmensben, de nagy visszaesésre valószínűleg az év egészében sem kell számítani. A bankok profiabilitásán nyilvánvaló jelei lesznek az új rendelkezésnek, de a kieső marzsokat más üzletágakban, például az egyre népszerűbb folyószámlahiteleken be fogják hozni – természetesen a banki ügyfelek kárára. 
A jövedelemzőség egyébként az év első három havában éppen a bankoknál volt a legmagasabb: a szektor 58,7 milliárd forintos adózás előtti eredménye 40,4 százalékkal haladta meg az előző év adatát. Az eszközarányos jövedelmezőség (ROA – return on assets) a 2002. első negyedévi 1,9 százalékról 2,24 százalékra, a tőkearányos profitabilitás (ROE – return on equity) pedig 20,52 százalékról 25,08 százalékra javult. A kamateredmény csaknem 12 százalékos emelkedése mellett a nem kamatjellegű bevételek növekménye volt kiugró igazolva azt a vélekedést, hogy a jutalékok és „rejtett” költségek hozzák a legtöbbet a bankok konyhájára. Az egyetlen romló mutató a fizetőképességet tükrözi (a korábbi „tőkemegfelelési” mutató egy év alatt 13,38-ról 12,72 százalékosra csökkent), de ez a hitelezési aktivitás bővülésével összefüggésben érthető, és még mindig a 10-15 százalékos, „megfelelő” sávba esik. 
Lízingcégek – nagy perspektíva
Egyre jelentősebb intézményi kört képviselnek az úgynevezett pénzügyi vállalkozások, amelyek közül kiemelkedő aktivitást a lízingcégek és a faktoringgal foglalkozó társaságok mutatnak fel. Együttes mérlegfőösszegük március végén már a szövetkezeti hitelintézetekét és a brókercégekét is megelőzte. A piaci részesedés szempontjából a banki hátterű vállalkozások a meghatározóak. Fejlődésük töretlennek tűnik, hiszen az eddigi adatok alapján a személyautók eladása s ekképp a húzóágazatnak számító lízingelés a tavalyi év dinamikájával nő az idén is. Jövedelmezőségük kiemelkedő (a március végi ROA 5,91, a ROE 48,63 százalékos volt), tőkehelyzetük ugyanakkor kevésbé stabil. A 196 pénzügyi vállalkozás közül 10 cég saját tőkéje a jegyzett tőke kétharmadát, 17 cégé pedig a minimálisan kötelező 50 millió forintot sem érte el. A helyzet rendezésére a Felügyelet felszólította az érintetteket.
A magyar tőkepiac fogalma gyakorlatilag az azonnali állampapírpiacét jelenti, hiszen a forgalom 83,1 százalékát továbbra is az állampapírok adják. A részvények aránya 6,8 százalék, a fennmaradó tizeden pedig egyéb kötvények és egyéb értékpapírok osztozkodnak. A forgalmazás 62 százalékát a bankok OTC-kereskedése tette ki az első negyedévben. A bankok kezében lévő állomány egyébként szokatlanul magas volt, köszönhetően az év eleji spekulációs rohamnak. A forró pénzek kivonulásával párhuzamosan ugyanis a bőségesen rendelkezésre álló készpénzt állampapírba fektették a hitelintézetek, ezért március végére csaknem 1900 milliárd forintnyi állománnyal rendelkeztek.
Ennél több – március végén 2075 milliárd forintnyi – hazai államkötvényük csak a külföldi befektetőknek volt (van), a biztosítóknak és nyugdíjpénztáraknak durván 1300, a háztartásoknak pedig 800 milliárd forintnyi kockázatmentes állományuk volt. A papírok összetétele a hosszabb lejáratok felé tolódott el, ezen kötvények aránya 71 százalékra emelkedett a tavaly év végi 67,7 százalékról. A külföldiek kezében lévő állomány átlagos futamideje 4,1 év.
A tőzsdei részvények legnagyobb befektetői megint csak a nemzetközi intézmények: a 2863 milliárd forint piaci értékű állomány 71 százalékát tudhatták magukénak március végén. A hazai befektetők ennek megfelelően 830 milliárd forintnyi – jellemzően inkább csökkenő piaci értékű – részvényportfólióval tőzsdézhettek.
A származékos termékek piaca bár elvileg egyre színesebb lehetne, a hazai gyakorlatban az egész tőkepiachoz hasonlóan eléggé egysíkú. Alapvetően a bankok devizaügyletei (határidős- és swap-ügyletei uralják) és 82 százalékban a tőzsdén kívüli kereskedelemről van szó. Szepesi György szerint ugyanakkor a mostani forint-mizéria extra élénkülést hozhat ezen a részpiacon, és növelheti a keresletet a különböző származékos termékek iránt.
