“Az elvesztegetett lehetőségek négy éveként” aposztrofálta Kovács László a Fidesz kormányzását vitaindítójában: szerinte ez a négy esztendő kevesebbet adott, mint amennyit adhatott volna, így például 2000-ben hiába volt a gazdasági növekedés 5,4 százalék, a reálbérek mindössze 1,5 százalékkal emelkedtek. Ugyanakkor mélyült a legszegényebbek és a leggazdagabbak közötti szakadék, minthogy a lakosság felső és alsó tizede között hétszeresről nyolcszorosra bővült a különbség.
Megfogták az ollót
Pokorni szerint viszont sikerült megállítani a gazdagok és szegények közötti “olló” továbbnyílását, és szerinte az elmúlt négy év szép és izgalmas volt. Rengeteg szép terv fogalmazódott meg, sok meg is valósult – tette hozzá. Küzdelmes tíz év után sikerült új irányt szabniuk a kormány munkájának, amely ily módon nem elveszi a lehetőséget, hanem távlatokat nyit. Az eredményeket sorolva említette a minimálbér két és félszeresére növelését, terveik között pedig a kiegészítő családi pótlék összegének megduplázását jelölte meg.
Pokorni szerint 2002 tavaszán nem hibátlan ország Magyarország, de az a tettrekészség, amely megnyilvánult, lenyűgöző.
Kovács szerint viszont aggasztó, amit a miniszterelnök egyébként korábban eredményként tüntetett fel egy parlamenti beszédében, hogy korábban 730 ezer gyermek élt olyan családban, amely rendszeres gyermekvédelmi segélyben részesül, most pedig ugyanez a szám 830 ezer. Kovács rámutatott: ez azt bizonyítja, hogy százezerrel több gyermek él olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a minimális nyugdíj szintjét. Mindeközben szerinte a családi pótlék 30 százalékot veszített értékéből.
Pokorni szerint éppen, hogy csökkent a gyermekszegénység, csak ő nem Orbán Viktorra, hanem a Tárki kutatásaira hivatkozott. Úgy vélte, a veszélyeztett gyermekek száma az 1995-ös 230 ezerről a Bokros-csomag nyomán 340 ezerre nőtt 1997-re, 2000-ben viszont megint csak 180 ezren voltak ilyen kategóriába sorolva.
Nem elég akarni a 7 százalékot
Kovács többször is kitért a kormányzati ígéretek közül a 7 százalékos növekedésre. Ez szerinte példa arra: hiába akart a kormány, hiába akart nagyon, ez nem teljesült. Felhívta a figyelmet arra is, hogy jelenleg 3,3 százalékos a növekedés, vagyis “hol van már az az 5,4 százalék!”. Mint ahogyan ma már nehezen emlékezünk arra, hogy egyetlen negyedév erejéig 6,6 százalékos is volt a GDP-bővülés üteme. Ráadásul az elmúlt hónapokban 70 ezren veszítették el a munkahelyüket Kovács szerint.
Ugyancsak felemlegette, hogy elmaradtak az ígért adócsökkentések, sőt az adóterhek növekedtek, méghozzá 11 százalékkal. Jelenleg ugyanis 100 forintból 38 forintot kell adóként befizetni, a korábbi 34-gyel szemben. Kovács szerint a minimálbért adómentessé kell tenni, az adósávokat pedig úgy kell módosítani, hogy az átlagkereset ne a 40, hanem a 25 százalékos sávba kerüljön. Pokorni viszont az “egy gyerek-egymillió, két gyerek-kétmillió” adómentességi sávokat tartja megvalósíthatónak, miközben szerinte a minimálbért nem kell adómentessé tenni, a közteherviselés elve miatt.
Vita a diákhitelről
Hosszas vita alakult ki a diákhitelről, amellyel elvben mindkét politikus egyetértett, de Kovács szerint azért nem veszik sokan igénybe, mert félnek a magas törlesztéstől, és nem biztosak benne, hogy vissza tudják fizetni. Ezért kamatcsökkentést ígért a kölcsönt felvevőknek. Pokorni visszakérdezett: tudja-e Kovács, hogy mennyi a diákhitel jelenlegi kamata? Kovács azt válaszolta, hogy ő már nem diák, tehát nem tudja, mire Pokorni leszögezte: jelenleg olyan alacsony ez a kamat, hogy a rendszer működését veszélyeztetné a további csökkentés.
Pokorni egyébként komoly eredménynek tartja, hogy jóval többen tanulhatnak ma a felsőoktatásban (a szóban forgó korosztály 40 százaléka), amit tovább kell növelni, és az adott évfolyamok 50 százalékának kell a jövőben megteremteni a felsőfokú továbbtanulás lehetőségét. A pártelnök megemlített egy Medgyessy Péter és Magyar Bálint ex-miniszterek által aláírt korábbi szerződést is, amely szerinte 2001-re ahhoz vezetett volna, hogy ha a szocialista-szabaddemokrata kormány marad, akkor 200 ezer forint lenne a diákok évi tandíja. “Az utolsó pillanatban jöttünk, hogy véget vessünk ennek az őrületnek” – fűzte hozzá.
Autópálya kontra gát
Autópálya-ügyben a szokásos vita zajlott: a szocialista pártelnök a közbeszerzés elmaradását rótta fel, a Vegyépszer szakmai tapasztalatát hiányolta. Pokorni pedig a megszokott “Magyarországon még soha nem épült közbeszerzésből autópálya” választ adta. Szerinte a minőséggel nincs baj, illetve azt majd a jövő dönti el, milyen jó lesz az új út, amelyet most legalább kizárólag magyar vállalkozók építenek.
Egy tanulságos székely viccet is elmesélt a fideszes politikus, amely valami olyasmiről szólt, hogy a székely ember, Ábel azzal nyer el egy pályázatot, hogy lead harminchárom százalékot az üzletet hozónak, és további harminchárom százalékot eltesz magának, a többit meg tényleg annak adja, aki elvégzi a feladatot, és felrepül helyette az űrbe. (Ezen jót derült a kormánypárti közönség, a megfigyelők azonban tanakodhatnak, hogy esetleg most történt-e meg az első, kormányzati/pártszintű beismerése annak, miként épülnek nálunk a sztrádák.)
Pokorni kijelentette: a szocialisták 5 kilométernyi gátat építettek, a Fidesz viszont 130 milliárd forintot fordított árvízvédelemre, a beregi újjáépítéssel együtt. Szerinte, ha árvíz van, akkor nem lehet a GDP-hez mérni az autópálya-építés ütemét, mert előbb az emberi szükségleteket kell kielégíteni.
Sajtószabadság és vizsgálóbizottságok
Kovács kitért az elmúlt négy egyik leghosszadalmasabb vitatémájára, a két párt demokrácia-felfogásában lévő különbségekre. Szerinte a Fidesz kormányzása alatt a parlament egyre kevésbé tudta ellenőrző szerepét betölteni a kabinet fölött. Az ellenzék által javasolt vizsgálóbizottságok közül egy sem állt fel – tette hozzá -, az ellenzéki önkormányzatok hátrányos helyzetbe kerültek, a közszolgálati médiák pedig nem közszolgálati módon működnek, ennek kapcsán a rádió Vasárnapi Újság című műsorát és a köztévé A hét című programját említette.
Pokorni viszont a Freedom House jelentésére hivatkozott, eszerint az Antall- és az Orbán-kormány idején szabad volt a sajtó, a Horn-kabinet idején pedig csak részben szabad. Vizsgálóbizottságot pedig ugyanazért nem állítottak fel, mint az MSZP, amikor nem volt hajlandó kivizsgáltatni az ingatlanügyeit. Az önkormányzatokat pedig szerinte nem különböztetik meg pártszínezetük alapján.
Kovács külön kitért a Népszabadság cikksorozatára, amelyben Wermer András miniszterelnöki és Fidesz-tanácsadó ügyeiről volt szó. Pokorni ezt azzal utasította vissza, hogy komolytalanságokról ne beszéljünk két nappal a választások előtt. Kovács viszont eltűnt, illetve magánpénzekké váló közpénzeket emlegetett, méghozzá Wermer édesanyja amerikai postaláda-cége kapcsán. Pokorni viszont megjegyezte: Wermer édesanyja meghalt. (A Népszabadság mindeközben a tanácsadó anyósáról írt, de ezt egyik pártelnök sem említette.)
Mélyálom vagy repülés?
Kovács szólt a 2012-es olimpia megrendezéséről is, amelyről szerinte előbb megvalósíthatósági tanulmányt kellene készíteni, azután pedig a NOB-tagokat kellene győzködni, nem a magyar polgárok felesleges és idő előtti lelkesítésére pazarolni a milliókat. Pokorni viszont azt mondta: “olimpia akkor lesz Magyarországon, ha mi akarjuk”, pontosabban, ha mi akarjuk, az már fél siker, és ha még a rendezés jogát is megkapnánk, az már csak a ráadás lenne. Kovács erre így felelt: “én nem tudok ilyen mélyen álmodni és ilyen magasan repülni”.
Kovács László végül kijelentette: nem hagyja, hogy kisajátítsanak egy nemzeti szimbólumot, ezért kokárdát tűzött zakójára. Pokorni válaszul így szólt: “látja elnök úr, ez ilyen egyszerű”. Majd a választásokon való minél aktívabb részvételre buzdította a szavazópolgárokat, minthogy övék az utolsó szó.
