Figyelő Top 200 (2001): Bankok

Az elemzéshez kapcsolódó táblázatok:
•Bankok és szakosított hitelintézetek toplistája, 2000.
•Tőkeellátottság
•Eszközarányos nyereség (ROA)
•Sajáttőke-arányos nyereség (ROE)

Rekordévet zártunk – szinte nem volt olyan magyar bankvezér, aki ne ezzel a hangzatos mondattal kezdte volna a tavalyi évet értékelő tájékoztatóját, miközben tudván tudta, hogy bizony ezzel egyáltalán nincsen egyedül, a “szomszédban” ugyanez a büszkeség dagaszthatta a melleket. A tavalyi esztendő ugyanis fényes eredményeket hozott mindenhol, a szektor egésze szinte soha nem látott csúcsokat döntött.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) kimutatása szerint a bankok mérlegfőösszege – a decembertől decemberig számított, 6,8 százalékos fogyasztói inflációt jócskán felülmúlva – közel 13 százalékkal bővült, és 2001 végére elérte a 9506 milliárd forintot. Eközben a pénzintézetek adózás előtti eredménye is megugrott: csaknem 50 százalékos növekedéssel 144,7 milliárd forintos értéket mutatott. Veszteséget ráadásul a szektorban csak 12 szereplő könyvelt el, 6,7 milliárd forintos értékben, miközben a nyereséges pénzintézetek összprofitja 151,4 milliárdot tett ki. A profitbővülés hatására jelentősen javultak a bankszektor jövedelmezőségének mutatói is: az eredményesség az összes eszközre vetítve (ROA) 1,25 százalékról 1,68 százalékra ment fel, a befektetett tőkére számolva pedig (ROE) 13,84 százalékról 16,82 százalékra emelkedett.

A sikerek persze aligha jöhettek volna létre a lendületben lévő magyar gazdaság segítsége nélkül, és ebből a szempontból a pénzintézetek egyfajta kivételes, szinte kegyelmi állapotban működhettek: tavaly ugyanis erre a háttérre nem lehetett panaszuk. A gazdasági növekedés ugyan lassult, de még így is az uniós átlag kétszeresének közelében maradt. A világgazdasági recesszió csak az utolsó negyedévben fékezte valamelyest a hazai vállalati szektort, miközben a külső és belső egyensúly stabil maradt. A teljes devizaliberalizáció és a forint árfolyamsávjának kiszélesítése a hazai fizetőeszköz megerősödését, ebből következően az infláció mérséklődését vonta maga után. Az alig fékeződő gazdasági növekedés, az ezzel együtt aktivizálódó vállalati hitelezés, valamint a – nem kis mértékben állami segítséggel, a lakáskölcsönök kamatainak leszorításával – megugró lakossági hitelezés volt tehát a hazai pénzintézetek tavalyi rekorderedményeinek mozgatórugója. A sokat emlegetett hitelboom nemcsak a mindennapokban hizlalta a mérlegeket, de évzáráskor a száraz adatok is joggal növelték a bankárok büszkeségét.

A szektor mérlegének legnagyobb tételét, több mint felét képviselő ügyfélhitelek állománya 18,9 százalékkal bővült. Ezen belül a vállalati kihelyezések “csupán” 11,6 százalékkal nőttek, ez azonban még így is figyelemre méltó. Az igazi adunak persze a lakossági hitelek bizonyultak: a mintegy 150 ezernyi, részben kölcsön ellenében eladott új autó, továbbá a kedvezmények nyomán vonzóvá vált lakásépítési hitelek megtették a magukét. Az utolsó negyedévben valamelyest lassult ugyan a bővülés üteme, ám a lakossági hitelek terén az egész évre vetítve még így is 54 százalékos nominális állománynövekedést könyvelhettek el a pénzintézetek. A legdinamikusabban a fogyasztási kölcsönök gyarapodtak, de a lakáscélú hitelek állománya is ütemesen, 72,8 százalékkal bővült.

A nagyobb hitelezési aktivitás és főleg a lakossági kölcsönök arányának növekedése szükségszerűen hozza maga után a pénzintézetek megnövekedett kockázatát: a bankszektor eszközeinek immár közel háromnegyede piaci kihelyezéssé vált, ahol nincs helye az állammal vagy a jegybankkal szembeni kockázatmentes követeléseknek. A bankrendszer stabilitásának szempontjából azonban ebben nem látnak kockázatot a felügyelet szakemberei. A hitelekkel szemben álló források statisztikáinak érdekessége, hogy – miközben soha nem látott mértékben bővültek a lakossági kölcsönök – kimagasló ütemben, 13-14 százalékkal gyarapodtak a bankok olcsó forrásait szolgáltató ügyfélbetétek is. E furcsaság magyarázatát a szakemberek abban látják, hogy a reálkeresetek számottevő, átlagosan 6,4 százalékos bővülése nyomán több megtakarított pénz maradt az emberek zsebében, amelyet azonban a korábbi évek kockázatos tőkepiaci kiruccanásai vagy az egyszeri díjas életbiztosítások helyett a “nyugis” bankbetétekben fialtatták. Valószínűleg a banki betétek duzzadását segítette az is, hogy az év végére a dunsztosüvegekben rejtőzködő volt európai valuták nagy része is a deviza- vagy forintszámlákra vándorolt.

Az 1998-as szektorszintű veszteség, az 1999-es szerény és a tavalyelőtti kellemes eredmény után 2001-ben rekordprofitot söpörhettek be a pénzintézetek: a nagy informatikai fejlesztések, racionalizálási intézkedések, összeolvadások után a hazai és (62 százalékban) külföldi tulajdonosok joggal dörzsölhették a tenyerüket. A szektor már említett 144,7 milliárd forintos adózás előtti eredménye közel felével haladta meg az előző évit; ugyanakkor a pénzintézetek mintegy harmada veszteséggel zárt. A szektorszintű rekordnyereség részben abból adódott, hogy a bankok a kamatokból 12,5 százalékkal nagyobb jövedelmet könyvelhettek el, mint az előző évben, ami reálértéken is tekintélyes bővülés. Még ennél is nagyobb mértékben, 24,8 százalékkal emelkedett a különböző díjakból és jutalékokból számított eredmény, a bankok tehát a gyakorlatilag egy éve – az MKB szakértőinek számításai szerint – 3,5 százalékon stabilizálódott kamatrést próbálják meg ellensúlyozni azzal, hogy növelik az egyéb jövedelmeik arányát. Nem elhanyagolható tényező a profitjavulásban az sem, hogy a bankok költségei alig növekedtek, a működési kiadások az inflációtól meglehetősen elmaradva, alig 3,9 százalékkal ment feljebb. Ennek hátterében főleg az áll, hogy az összeolvadások és leépítések miatt egyes becslések szerint legalább ezer fővel csökkent a szektorban dolgozók száma, a fiókbezárások miatt pedig a bérleti díjakból eredő költségek is mérséklődtek. Negatív irányú változást tükröz viszont az értékvesztési és céltartalék-képzési ráfordításokat is magában foglaló egyéb veszteség viszonylag nagyarányú, 39,3 milliárd forintos emelkedése.

A szektorszintű eredmények átlagától persze nem egy pénzintézet teljesítménye jócskán eltér. A profitabilitás szempontjából kifejezetten jó évet zárt az OTP Bank, amely mérlegfőösszegét tekintve még mindig jóval a többiek előtt jár, de piaci részesedése kismértékben tovább apadt. A legnagyobb hazai pénzintézet egymaga hozta össze a bankszektor összprofitjának csaknem egyharmadát, miközben a jövedelmezőségi mutatóival továbbra is a legjobbak között van. Az ABN Amro Bankkal egyesült K&H Bankot a fúzió alaposan lelassította: a mérlegfőösszeg növekedése a tervektől és a versenytársak átlagától egyaránt elmaradt, ráadásul az év 3,6 milliárd forintos veszteséggel zárult. A másik fúzión túlesett pénzintézet, a Hypovereinsbank és a BA-CA egyesülésével létrejött HVB Bank nem csak jelentősen előreugrott a listán, de nyereségességét is megőrizte. A HVB mellett, a toplista első helyezettjei után többen is “ácsingóznak”, felvásárlási terveket dédelgetve szeretnének a legeslegnagyobbak közé felkapaszkodni. Az MKB és a CIB egyaránt mérlegföösszegének jelentős bővülését könyvelhette el, de a minél nagyobb növekedést zászlajára tűző Raiffeisen Bank és az Erste Bank sem akar sokkal lemaradni. Az előbbi önerőből volt képes a nagymértékű növekedésre, utóbbinál ezt a HWB Expresstől felvásárolt kirendeltségek ügyfélállománya is erősítette.

A piaci részesedés növelése azonban nem olcsó mulatság, mindkét pénzintézetre jellemző, hogy a terjeszkedés nem járt együtt az eredmény javulásával. Az iparágban a leginkább az Általános Értékforgalmi Bank tulajdonosai lehetnek elégedettek, ahol különösen nagy arányban növekedett az adózás előtti eredmény, aminek köszönhetően javult a pénzintézet tőkehatékonysága is.
A felügyelet meglátása szerint egyébként a 2001-ben tapasztalt tendenciák folytatódására lehet számítani: a specializáció útjára lépett kisebb bankok megpróbálnak egy-egy területen minél jobban teljesíteni, a nagybankok pedig egyre inkább az univerzalitásra törekszenek. Egyrészt új termékek, szolgáltatások bevezetésével, reklámakciókkal, másrészt felvásárlásokkal is igyekeznek piaci részesedésüket növelni, miközben minden bizonnyal tovább folytatják a hatékonyság növelésére tett lépéseiket: felszámolják, eladják vagy beolvasztják a veszteséges leányvállalataikat.