„Legfeljebb lesz egy kis hittan”

Sorra jelennek meg a hírek arról, hogy a különböző települések átadják oktatási intézményeiket, vagy legalábbis azok egy részét valamelyik egyháznak. Fedor Tibor a Közigazgatási ás Igazságügyi Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős főosztályának vezetője elmondta, hogy természetesen van tudomásuk egyes fenntartói váltásokról, de rendszerszinten nem tartják számon a pontos statisztikai adatokat, ez az oktatási államtitkárság hatáskörébe tartozó feladat.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériumban sincs pontos adat, igaz, nem is lehet egyelőre. „A 2010/2011 tanévben tervezett fenntartói döntések eredménye a következő tanév elején válik ismertté. Figyelemmel arra, hogy a hatályos jogszabályok alapján működő nevelési-oktatási feladatot ellátó intézményeket tanév közben nem lehet megszüntetni, azok fenntartói jogát kizárólag július – augusztus hónapokban lehet átadni, így jelenleg nem rendelkezünk a kérdéses témában adatokkal” – válaszolták az fn.hu kérdésére. A jogszabályok szerint május utolsó munkanapjáig kell a helyi önkormányzatnak arról döntenie, hogy az óvodát, iskolát átadják-e más fenntartónak. Országos adatok csak szeptember végén lesznek.

Nem értékválasztás, pénzügyi kényszer

A Közoktatási Információs Rendszer adatai szerint jelenleg 365 intézményt tart fenn egyházi jogi személy. Annyi bizonyos, hogy ez a szám jelentősen növekedni fog, az ország minden részéből hallani olyan szándékról, hogy az önkormányzatok ily módon szabadulnának meg az iskolák súlyos költségvetési terhétől.

Az iskolaátadási dömping ugyanis nem annyira az értékválasztásról, mintsem a pénzről szól. A kistelepülések önkormányzatai nem képesek fenntartani az iskolát, igyekeznek szabadulni tőle. Szank polgármestere, Patkós Zsolt így nyilatkozott a Kunsági Híreknek: „Már az idei költségvetésben is 76 M Ft-tal kellett megtoldani az állami normatívát és a gyermeklétszám sajnos csökken Szankon. Két osztály ballag, de csak egy első osztály indul. Az óvodában 80 kisgyermeket, 4 csoportban gondoznak. Hogy elkerüljük a jelentős létszámleépítést, esetleg az oktatási színvonal csökkenését, muszáj előre gondolkodnunk. A nemrég bemutatott Széll Kálmán terv sem hullajt ölünkbe pluszforrásokat intézményeink fenntartásához, inkább további szigorításokat sugall.”

Az éles szülői felháborodást keltő zsombói (már eldöntött) iskolaátadás okait Gyuris Zsolt polgármester máshogy magyarázta: “Az önkormányzat elbír az intézmények fenntartásával, nem emiatt gondolkoztunk a váltáson. Úgy látjuk azonban, hogy az egészséges szellemi nevelés érdekében jobb az, ha az óvoda és az iskola az egyház kezébe kerül. Számunkra a nevelés az elsődleges, illetve az, hogy a lelki gyarapodás által jobb emberekké váljanak.”

Nyilván ez az érv is felmerülhet egyes iskolaátadási döntéseknél, de az egyháziasítási hullám hátterében inkább a gazdasági-pénzügyi megfontolások állnak. Az új parlament egyik első döntésével ráadásul jelentősen megkönnyítette az iskolaátadást. (Korábban, ha átadták is az iskolát más fenntartónak, öt évig még a települést terhelte a kiegészítő normatíva. Ezt a féket szüntette meg az új szabályozás.)

Horn Gyula írta alá

Az önkormányzati iskolák működtetéséhez szükséges pénz egy részét a településeknek a saját költségvetésükből kell előteremteniük, míg egyházi intézmények esetében a teljes összeget (az alapnormatíván túl a kiegészítő támogatást is) az állami büdzsé fizeti. Mindez – némileg pikáns módon – a Horn Gyula által 1997-ben aláírt vatikáni szerződésből következik. Az egyházi iskola így elvileg nem kerül pénzébe az önkormányzatnak, s még ha a megállapodások alapján hozzá kell is járulnia, mondjuk az épület karbantartásához, működtetéséhez, az közel sem terheli majd annyival a település pénztárcáját, mint korábban.

Az egyházi iskolák növekvő száma (és ezzel növekvő költsége) azonban egyre inkább megterheli a központi költségvetést. Ez a Széll Kálmán Tervben és a konvergenciaprogramban leírt drasztikus megszorítások idején nyilván még okozhat fejtörést („terjesszük-e ily módon a számunkra kedves világnézetet, vagy inkább a gazdasági hatékonyságra figyeljünk?”) a kormányzatnak.

Az külön érdekesség, hogy valószínűleg az iskolák valamilyen szintű államosítására kerül sor hamarosan. A most az egyházaknak átadott intézmények finanszírozását akár már jövőre „alapból” átvenné az állam. S akkor ugyanazt a zsombói kisiskolát, amit szeptembertől az állam fizet, de az egyház tart fent, a következő szeptembertől az állam fizetné és az is tartaná fent. Ráadásul kevesebb pénzből. Hogy végül hogy alakul az új közoktatási rendszer, mi lesz a törvényben, arról ma még semmit nem lehet tudni. A lassan egyéves előkészítés után felmutatott hoffmanni koncepciók sorra buknak meg az egyeztetéseken, kormányüléseken. Az sem látszik, hogy a nemzetgazdasági minisztérium vagy az oktatási államtitkárság „irányítja-e” a tervezést.

Világnézetileg semleges oktatás

Többiskolás városokban kevésbé teremt új helyzetet egy-egy oktatási intézmény átadása valamely egyházi fenntartónak, hiszen ezekben még lehet alternatíva a szülők, gyerekek előtt, de a kistelepüléseken nincs választási lehetőség: ha az iskola önkormányzati fenntartású, oda jár a gyerek, ha nem, akkor is. (Illetve a tehetősebb szülők elvihetik a szomszéd falu iskolájába a nebulót.)

Ha egy faluban csak egy iskola van, és azt, mondjuk a zsidó, a katolikus vagy a református egyház tartja fenn, nincs választási lehetősége az ott lakóknak. Pedig hazánkra is kötelező az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely kimondja, hogy tiszteletben kell tartani „a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak”.

Fotó: Vajda János / MTI

Az fn.hu által megkérdezett nemzetközi jogász szerint azonban a charta valójában az unió jogszabályait minősíti, illetve kötelezi. Abból a tényből, hogy egy iskola egyházi kezelésben van, még egyáltalán nem következik az, hogy az iskola a világnézeti szabadságot nem adja meg – szögezi le Nagy Boldizsár, aki emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága nemrég változtatta meg az első fokon eljárt bírói testület ítéletét, s kimondta, hogy az olasz iskolákban függhet a feszület. Ezzel azt mondta ki a testület, hogy ez nem olyan mértékű beavatkozás a szülők szabad ideológiaválasztásába, amelyik ellentétes az emberi jogaikkal.

A perdöntő kérdés abban állna Nagy szerint, ha az oktatási intézmény az iskolába járást attól tenné függővé, hogy a gyermek látogatja-e a hittanórákat. Ez jogsértő lenne, de ez is csak akkor, ha nem lenne elérhető közelségben olyan állami iskola, ahol nem kell egyáltalán hittanórára járni. Ha szomszéd faluban van egy állami iskola, ami teljesen semleges, akkor nem mondható, hogy az állam megszegte a kötelességét.

„Az a tény, hogy egy iskola egyházi kézben van, nem jogsértő. Az a tény, hogy egy településen nincs állami iskola, nem jogsértő. Innen nincs miről beszélni” – zárja rövidre a kérdést Nagy. Hogy mi az ésszerű távolság, azon lehet vitatkozni, de úgy gondolja, busszal 10-20 kilométer még megengedhető.
Legfeljebb lesz egy kis hittan.

Az biztos, hogy a kereszténydemokrata oktatásirányítás egy sor külön szabályt írna elő az egyházi iskolák számára. Az egyik utolsó – el nem fogadott – koncepcióban azt írják, hogy az egyházi fenntartású intézmény főszabálytól eltérő módon szervezheti munkáját, választhatja meg vezetőit és fogalmazhatja meg pedagógiai programját. Számára fenntartója kerettantervet akkreditáltathat, írhat elő, illetve meghatározhatja az intézményben használandó tankönyveket, taneszközöket. Helyi tantervébe a fenntartó egyház tanításának megfelelő elemeket, hitoktatást építhet be (külön, az állam által fizetett hitoktatóval).

Továbbá „szervezeti és működési szabályzatában, illetve házirendjében a pedagógusok, a pedagógiai munkát segítők és a tanulók számára a fenntartó egyház tanításával összefüggő viselkedési és megjelenési szabályokat, jogokat, kötelességeket, illetve hitéleti tevékenységet írhat elő a fenntartó aktív közreműködésével. Ezek megsértése miatt fegyelmi eljárást kezdeményezhet. A tanulók felvétele során világnézeti, hitéleti szempontokat érvényesíthet.”

Ságváriból szalézi, előírtan jókedvű tanárok

Az egykor virágzó borsodi iparváros, Kazincbarcika idén adta át egyetlen, megalapítása óta Ságvári Endre nevét viselő gimnáziumát a szalézi rendnek. Az fn.hu által megkérdezett szülők és diákok bizakodással tekintenek a következő évekre. „Több lesz a pénz és jobbak lesznek a nemzetközi kapcsolatok. A mindennapi élet, a tanárok nem változnak. Legfeljebb lesz egy kis hittan” – fogalmazott egy diák.

Szeptembertől már a Szalézi Katolikus Gimnázium adja ki sajátos szabályait mind a diákok, mind a pedagógusok számára. Az iskola honlapján már olvashatók a speciális szabályok. A diákok számára a jövő tanévtől lehetőség lesz választani az etika és a hittan tantárgyak között, amelyeket heti két órában fognak tanulni. A hit- és erkölcstan felmenő rendszerben kerül kötelezően bevezetésre, amelyet a római katolikus, görög katolikus, református vagy evangélikus felekezeti megoszlás szerint lehet választani. Hittanból érettségi vizsgát is lehet tenni. A diákoknak köpeny, egyenruha viselése nem kötelező, a szolid haj- és körömfestés engedélyezett, a kirívó öltözködést korlátozhatja a házirend. Az új fenntartó azt ígéri, hogy nagy gondot fordítanak a külföldi- és hazai szalézi intézmények közötti testvérkapcsolatok ápolására, diákcsereprogramok, pedagógus-továbbképzések biztosítására.

Fotó: Kummer János / fn.hu

A pedagógusoknak nagyobb változást hoz az új rendszer. Munkaszerződésük aláírásával vállalják, hogy munkájukat, életvitelüket a szalézi szellemiség által elfogadott erkölcsi-etikai normáknak megfelelően végzik és élik meg. Don Bosco pedagógiáját kell használniuk zsinórmértékként a munkájukban. Emellett egy szalézis tanárnak azt is vállalnia kell többek között, hogy „munkáját igyekszik vidáman, jókedvűen végezni”, „kollégáiról a tanulók előtt tisztelettel beszél”, valamint, hogy „együtt halad az úton a nevelőközösséggel és az osztályával”. Ami már többeknek húsba vágó kérdés lehet, hogy magántanítványokat az iskolai tanulói közül nem fogadhat. „A szalézi pedagógus ismeri intézménye történetét és azt a küzdelmes múltat, amellyel a Szalézi Szent Ferenc Társasága létrehozta oktatási intézményeit, ezért a munkaköri kötelezettségein felül a jó sáfár és a gondos gazda szemével lojálisan vigyázza.”

Jó-e az egyházi iskola?

Hogy egy iskola a fenntartó függvényében eredményesebb-e, vagy sem, arról megoszlanak a vélemények. Sok kiváló, nagy hírű középiskolát tartanak fenn ma is az egyházak, az általános iskolákat tekintve pedig az értékteremtést, közösségteremtést szokták kiemelni pozitívumként. Persze vannak ellenérvek is: a jó családokból érkező gyerekekkel könnyű jó eredményt elérni az elit gimnáziumokban, és jó közösséget is könnyű kialakítani, ha nem járnak az intézménybe hátrányos helyzetű gyerekek.

Nemrég az fn.hu-nak adott interjújában a Fidesz-KDNP frakcióvezetője, Lázár János így nyilatkozott: „Önmagában a fönntartó személye semmire sem garancia. Jó példa erre az egyházi iskolák sorsa az elmúlt húsz esztendőben: tömegével van köztük minősíthetetlen színvonalú.”