A pártfinanszírozást is sarkalatos törvény kell rendezze. Ön adna több pénzt a pártoknak?
Adnék.
Pedig Orbán tavaly elvett még abból is, ami korábban jutott.
Takarékoskodni kellett, tüzet oltani, de mára konszolidálódott a pénzügyi helyzet. Májusban javaslatot teszek a képviselők kereseti viszonyának rendezésére. Hiszen a költségtérítési botrányok mindenkinek ártanak. A saját példám is a helyzet normalizálására inspirál. Ma egy parlamenti képviselő fizetése bruttó 234 ezer forint, miközben bő félmillióból él. A különbözetet pótlékokkal és költségtérítéssel szerzi meg. Magunkat kényszerítjük hazugságra. Mindannyiunk érdeke, hogy átláthatóvá tegyük a rendszert, ám csak közösen tudjuk elfogadtatni a társadalommal, hogy a többpárti demokrácia sokba kerül. Kíváncsi vagyok, hány parlamenti szövetségest és hány demagóg ellenzőt találok ebben a kérdésben.
A képviselői fizetés a pártfinanszírozás csupán egyetlen eleme. Kell pénz kampányra, titkárságra, autóra, repire, ám a jelenlegi állami támogatás a valós költés töredékét fedezi. Így aztán kollektív falazás mellett feketepénz csorog a pártkasszákba. Ami amellett, hogy tisztességtelen, ráadásul rossz hatékonyságú is: mondják, tíz, valamely pártkassza felé elindult közforintból mindössze egyetlen érkezik meg a célhoz, a többi kilencet a közvetítők teszik zsebre.
Az arányokat nem ismerem, de egy biztos: a jelenlegi rendszer rossz, tarthatatlan.
Tételezzük fel, hogy a politika megkapná a működéséhez szükséges milliárdokat. Miért szüntetné ez meg a korrupciót?
A pénz csupán a tisztességes működés alapfeltételét teremtené meg. A korrupció mértékét az csökkentheti, hogy senki, még a sajátjaink számára sincs kegyelem – ezt amúgy Orbán Viktor nagyon határozottan közölte a frakciónkkal. Nyolc év szocialista kormányzás után ebben a kérdésben nulla a társadalom toleranciaszintje. Ha a fideszes politikusok botlanak, oda a bizalom.
Beszélgetésünk elején említettük a Lex Esztergomot. Történt, hogy ön az új alkotmány elfogadása előtt pár órával becsempészett egy módosító javaslatot, miszerint, ha egy önkormányzat működésképtelen, akkor a megyei kormányhivatal hozhat helyette döntéseket. Az LMP sunyinak minősítette önt, mondván, a Fidesznek egyetlen célja volt ezzel a lépéssel: kormányalkalmazott kezébe adni a jelenleg működésképtelen képviselő-testülettel sújtott Esztergom vezetését.
Az LMP totálisan félreérti a helyzetet, vagy éppen félremagyarázza. A módosítás célja az, hogy az önkormányzatoknál kikényszeríthető legyen a parlament által meghozott törvények végrehajtása. Az elfogulatlanság biztosítéka, hogy nem a kormány, hanem kizárólag a bíróság hatalmazhatja fel rendeletalkotásra a megyei kormányhivatalt.
Könnyű lenne bizonyítani, hogy nem az esztergomi gombhoz lett varrva alkotmányos kiskabát.
Hogyan?
Esztergom tavaly Tétényi Éva személyében független polgármestert választott, és a botrányairól elhíresült volt polgármester, Meggyes Tamás vezette fideszes képviselő-testületet ültetett mellé. Tétényi fél évig bírta a helyi abszurdot, és pár hete a képviselő-testület feloszlatását kérte az Országgyűléstől, pontosabban Orbán Viktortól. Tegyenek eleget Tétényi kérésének, és senki sem fog lexesztergomozni.
Nem rajtunk múlik a dolog. Az Alkotmánybíróság feladata állást foglalni arról, hogy valóban tartósan működésképtelen-e a képviselő-testület. A döntés meghozatala akár egy teljes évbe is beletelhet. Ígérem, tiszteletben tartjuk majd. Egyébként a helyi konfliktusokat jobb helyben megoldani. A választók azért zárták össze Tétényit és Meggyeséket, hogy együtt dolgozzanak.
A választók többsége fideszes, ezért fideszes képviselő-testületet választott, viszont ki nem állhatták Meggyest, ezért Tétényire cserélték őt. Az eszükbe nem jutott, hogy a testület ellehetetleníti Tétényit.
Ha a választók annyira nagyon bírták volna a hölgyet, a testületben is többséget adnak neki.
Az lenne jó, ha Esztergom az elmúlt fél év tapasztalata alapján eldönthetné: Tétényitől vagy a fideszes testülettől válik meg. Amihez új választás kéne.
Oszlassa fel magát a testület, és jöhet az új választás.
Mi sem áll távolabb Meggyeséktől.
Joguk van maradni.
Patt. Ülések és döntések nincsenek, miközben a huszonötmilliárdos adósságot maga előtt görgető város a csőd szélén áll.
Oldják meg! Amikor 2002-ben megválasztottak Hódmezővásárhely polgármesterének, felvettem a pléhpofát, és odamentem az ellenzék vezetőihez, hogy ugyan a kampányban egymásnak feszültünk, de a város érdeke azt kívánja, hogy együtt dolgozzunk. Meggyőztem őket. Tétényi és Meggyesék vegyék már észre, hogy nem a Fidesznek ártanak, hanem leginkább Esztergomnak. Óriási a verseny a települések között, zajlik a pozíciók újraosztása, most dől el, hogy a következő húsz-harminc évben mely város emelkedik, melyik süllyed. Az esztergomi vezetés a város jövőjét kockáztatja.
A kormány Esztergomot kizárja a fejlesztésekből?
Mondjuk úgy: zűrös városba nem szívesen fektetünk, amikor másutt rendezett körülmények fogadnák a milliárdokat.
Orbánnak nem kínos, ami Esztergomban zajlik?
Nem.
Bár neki tán az volna a legkellemetlenebb, ha egy választáson tétényistára cserélné a nép a narancsos testületet.
Mondom: ez nem a miniszterelnök ügye, ezért nem is foglalkozik vele.
Attól még eszi a Fidesz népszerűségét. Jobban, mint a lézerblokkoló.
Esztergom nem oszt nem szoroz a népszerűségünkben. Az S8-as sokkal inkább. Elég nagy baj az nekem.
Orbán konstruktivitásra utasíthatná Meggyest. Miért nem teszi?
Mert a mi pártunk nem így működik. A vezetés nem szól bele a helyi ügyekbe.
Amikor a tavaly őszi bukása után Meggyes nem volt hajlandó átadni a polgármesteri irodát Tétényinek, Budapesten szőnyegszélre állította őt Kósa Lajos és Kövér László. Meggyes másnap költözött.
További kérdés?
Nem így volt?
További kérdés?
Jól van, én nyertem. További kérdésem pedig az, hogy mi lesz a Jobbik-szerű egyenruhásokkal: a Szebb Jövőért Polgárőrséggel, a Véderővel, a Betyársereggel meg a többi önjelölt terminátorral. Ígért rendet Orbán, ígért Pintér, és az alkotmány elfogadásának napján ön is azt mondta, közel a végkifejlet.
El kell ezeket takarítani.
Mégis jó ideje ugyanarra a rugóra megy a műsor: az operettkatonák masíroznak, a rendőrség előállítja őket, a bíróság kiengedi mindet, a kormány meg értetlenkedik. Gyöngyöspatán a múlt héten már vér folyt. Még az is eszébe jut az embernek: biztos valami súlyos attakra várnak, ami akkora társadalmi felzúdulást kelt, hogy a Jobbik is belereccsen.
Ígérem, igen hamar el lesznek takarítva. Pár napja rendeletet alkotott a kormány, hétfőn törvényt hoztunk – a frakció ebben a kérdésben is a miniszterelnök rendelkezésére áll. Magam is arra biztattam a kormányfőt, hogy a lehető leghatározottabban lépjen föl.
Pintér Sándor bírja a strapát?
Miért ne bírná?
„Rengeteg a konfliktus, elhasználódnak a miniszterek. Ráadásul van, aki fizikai és pszichés állóképességgel sem bírja” – ezt ön nyilatkozta nekünk a fél évvel ezelőtti interjúban.
A belügyminiszter nem ijed meg az árnyékától, stabil kormánytag.
És Hoffmann Rózsa? Azt hallani az oktatási államtitkár asszonyról, hogy két kormányülésen is sírva fakadt.
Nem vagyok kormánytag, így nem járok kormányülésre. Azt viszont tudom, hogy a miniszterelnök úr a frakcióban nem jelezte, hogy problémája lenne Hoffmann Rózsával.
Orbán államosítaná az iskolákat; és ön?
Jó oktatási rendszert szeretnénk. Azt, hogy végre a lényegről szóljon a vita. Arról, hogy mitől lesz jobb a magyar oktatási rendszer. Ez a cél, erről kéne megegyezni, ám egyelőre csak az eszközről zajlik a vita.
A Fideszen belül. Hoffmann Rózsa államtitkár és Pokorni Zoltán, az oktatási bizottság elnöke között.
Komoly vitához idő kell. Korántsem közömbös például az, hogy egy gyereknek három-, négy-, vagy ötéves korában lesz kötelező óvodába járni.
Egy éve kormányoznak, előtte nyolc éven át ellenzékben politizáltak. Ez a kilenc esztendő kevésnek bizonyult, hogy eldöntsék, hány esztendős korában menjen oviba a kis magyar?
Nem kapkodunk. Orbán Viktor a parlamenti beiktatási beszédében elmondta, higgadtak leszünk még akkor is, ha az a vád ér bennünket, hogy lassan döntünk. Most dől el a jövő. Arra nincs lehetőség, hogy egyetlen cikluson belül kétszer vágjunk neki, mondjuk, a felsőoktatás átalakításának. Ha elrontjuk, annak súlyos politikai deficitje lesz.
Szóval állami vagy önkormányzati iskolákat szeretne?
Periférikus kérdés, de őszig el fogjuk dönteni. Önmagában a fönntartó személye semmire sem garancia. Jó példa erre az egyházi iskolák sorsa az elmúlt húsz esztendőben: tömegével van köztük minősíthetetlen színvonalú.
Térjünk vissza az elhasználódásra. Hoffmann Rózsán kívül kit jellemez még kormányzati fáradtság?
Nem állítottam, hogy Hoffmann Rózsa elfáradt.
És mi a helyzet Martonyi, Matolcsy, Réthelyi és Szócska állóképességével?
A miniszterelnök úrral sokat szoktunk beszélgetni. Jelzi előre, ha valami komoly átalakítást tervez. Mostanában nem beszélt ilyenről, ebből arra következtetek, hogy nem lesznek cserék.
Úgy hallottam, idén nem lesz kormányátalakítás.
Én is így tudom.
De januárban már lesz.
Ezt nem erősíthetem meg.
És azt is hallottam, hogy Orbánnál csupán a miniszterek számítanak kormánytagnak.
Így igaz.
Következésképpen a kvázi miniszteri munkát végző államtitkárok nem.
Vagyis?
Vagyis, gondolom, minisztercsere ugyan nem lesz az idén, de néhány államtitkár pakolhat.
Ennyire én nem kombinálok.
