Bős története
A bős-nagymarosi vízlépcső ötlete még 1900-as évek elején merült fel, komolyan azonban csak a szocialista tervgazdálkodás idején kezdett el vele foglalkozni az állami vezetés. Az építkezés 1977-ben kezdődött el, 1989-ben pedig már több ezren vettek részzt a vízlépcső elleni demonstrációkon . Az Antal-kormány megpróbált kihátrálni a beruházásból, de Csehszlovákia hajthatlan maradt, s ezért a magyar fél egyoldalúan felmondta a szerződést. Szlovákia pedig továbbépítette Bőst, így az ügy Hágába került. A kétértelmű ítéletet 1997-ben hirdették ki, a rendezést illetően azóta sincs megegyezés.
A bős-nagymarosi vízlépcső ügye már lassan 15 éve húzódik, nem volt olyan kormány, amelynek ne kellett volna foglalkoznia a rendezéssel. Az ügyben a legutóbbi fejlemény a Magyarország és Szlovákia által márciusban kötött megállapodás volt. Ennek értelmében az év végére a felállított munkacsoportok lezárják a vitatott kérdések egyeztetését, s arról jelentést készítenek. A dokumentum pedig a későbbiekben a kormányközi tárgyalások alapját képezné. Szakértők szerint azonban olyan távol állnak egymástól a magyar és a szlovák elképzelések, hogy az ügy ismét Hágai Nemzetközi Bíróságon köthet ki.
Egy esetleges magyarországi kormányváltás könnyen felborítja a tárgyalások menetét, ha az új vezetés másképpen képzeli majd el a megállapodást. A magyar oldal szeszélyét pedig mi sem jellemzi jobban, mint hogy a szlovák oldalt képviselő Dominik Kocinger már kormánymegbízottak garmadájával volt kénytelen tárgyalni. Kovács György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) főosztályvezetője a Figyelőnetnek elmondta, hogy magyar érdek a mihamarabbi megegyezés, ezért véleménye szerint az ügyben már évek óta nem a politikai érdek dominált.
Sólyom László is pontot kíván tenni az ügy végére. A köztársasági elnök legutóbbi pozsonyi látogatása során a mielőbbi megegyezést sürgette. Az államfő azonban kifejtette: egy harmadik fél újbóli bevonását is lehetségesnek tartja.
Hága másodszor?
Bárdos Deák Péter, a Védegylet Duna-körének szakértője szerint ez akár az unió bevonását és egy újabb hágai pert is jelenthet. Véleménye szerint ugyanis, ha a két fél álláspontja nem közeledik, akkor értelmetlenség tovább tárgyalni. A Duna-kör tagja hangsúlyozta: őt meglepné, ha lezárnák a munkacsoportok a tárgyalást, hiszen Szlovákia továbbra is a nagymarosi duzzasztó mellett kardoskodik, míg a magyar fél ezt egyértelműen elutasítja. A szakértő elmondása szerint a második vízlépcső megépítése nélkül a bősi erőművet nem lehet csúcsüzemben járatni, az önmagában csak rossz hatásfokon képes üzemelni.
Bárdos Deák Péter hozzátette: a tárgyalásokon nincs szükség kompromisszumra, hiszen a szigetközi tájromlás már egy ideje megállt, s egy bizonyos fokig visszaállítható eredeti állapota. A megállapodás során azonban két uniós direktívára is figyelni kell. Az egyik a transzdunai közlekedést, a másik a vízkeretet szabályozza, így egy újabb hágai perben Magyarország számára kedvező ítélet születhetne.
Kérdéses a határidő betartása
Bár a vállalás szerint december 31-ig minden kérdéses fejezetet le kell zárni a szakbizottságoknak, kétséges, ez sikerül-e a magyar és szlovák feleknek. „További tárgyalási fordulók vannak még hátra, ám minden remény megvan, hogy a munkacsoportok a kitűzött időpontra befejezzék munkájukat” – mondta Kovács György. A főosztályvezető – aki a Tárcaközi Bizottság titkára is egyben – hozzátette: sok kérdés volt, amelyet meg kellett vitatni, s némely munkacsoport még nem fejezte be az egyeztetéseket. A remények szerint jövőre, a jelentés megfogalmazása után már találkozhatnak a kormánydelegációk, s így megkezdődhetnek a magasabb szintű tárgyalások.
A magyar fél optimizmusát a szlovák fél azonban nem osztja. „Bár ebben az évben meglehetősen intenzív és gyakori tárgyalásokat folytattunk, tartunk attól, hogy a munkacsoportok nem lesznek képesek befejezni munkájukat december 31-ig” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Michaela Lezakova, a Szlovák Nagykövetség titkára. „A szlovák kormánydelegáció korábban, már december elején szerette volna megtárgyalni a munkacsoportok napirendjeit, ám a magyar fél miatt ezt 2006 elejére halasztották” – folytatta a diplomata.
Távoli álláspontok
Ha a tárgyalási pozíciókat tekintjük, akkor még nagyobbnak tűnik a szakadék a magyar és a szlovák célok között. „A magyar fél ragaszkodik ahhoz, hogy ne épüljön meg a második vízlépcső. Magyarország hajlandó legalizálni a dunacsúnyi vízlépcsőt, cserébe azonban elvárja, hogy a Szigetközbe elegendő víz jusson. A természeti táj megőrzése a magyar kormány legfőbb célja, ezért Magyarország hajlandó lemondani az őt megillető energiáról is, ha cserébe elegendő vízhozamot kap” – mondta Kovács György.
Michaela Lezakova viszont emlékeztetett arra, hogy a magyar kormány által elfogadott 2004-es decemberi határozat a környezetvédelemre helyezte a hangsúlyt, és elutasította a Nagymarosi Gát megépítését. „Az 1977-es szerződés azonban olyan más fontos célkitűzéseket is említ, mint a dunai hajózás fejlesztését és az árvíz- és a jégvédelmet. A Hágai Nemzetközi Bíróság is említi, hogy egyik célkitűzésnek sincs elsősége másik felett, nyomatékkal gondolva itt a szerződés szerinti vízlépcsőépítésre és az energiatermelésre. Mára pedig egyik sem vesztett jelentőségéből” – véli a szlovák oldal képviselője.
