Önállóan tőzsdézik, biztosítást elvből nem köt, adóját is képes saját maga optimalizálni, és jobbak az eredményei, mint egy private bankárnak – állítja magáról a jómódú Károly. Ám egyre több olyan kifejezetten módos ember van, aki más filozófiát vall, s inkább szakértőkre bízza vagyona fialtatását. Az alig hétesztendős múltra visszatekintő hazai private banking üzletág évek óta dinamikusan nő, ma már 20-25 ezer ember 600 milliárd forintjának sorsát igazgatja. 
Magyar módi
„A magyar private banking azonban nem egészen az, amit a nemzetközi gyakorlatban e fogalom alatt értenek” – mondja Barócsi István, a BloChamps Capital Pénzügyi és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Klasszikus értelemben ez ugyanis a kiemelt ügyfélkiszolgálás mellett az egyéni igényekre szabott termékeket és szolgáltatásokat is jelenti, s ugyanúgy része a vagyonkezelés, mint az adótanácsadás; a leglényegesebb a diszkréció, a személyes kapcsolat és az ügyfél-bank viszonyban kialakuló bizalom, hosszú távú közös gondolkodás.
Ezzel szemben Magyarországon gyakori, hogy csak a (sokszor rövid távú) értékpapír-befektetéseket segíti vagyonkezelés címszó alatt a bank szakembere, vagy az ügyfelek minimális havidíjért személyes kapcsolattartót vehetnek igénybe, s az átlagügyfélnél gyorsabban intézhetik ügyeiket. „A magyar bankok egy része őket is private banking ügyfélnek tartja, holott ez a banki ügyfélkezelési gyakorlat eggyel alacsonyabb szintjének, a personal bankingnak felel meg” – teszi hozzá Karagich István, a BloChamps pénzügyi igazgatója.
Egyre többen
Hogy mit is ért egy magyar pénzintézet private banking alatt, az igencsak változó, a növekedés viszont egyértelmű. „A piac oly mértékben bővül, hogy a konkurenseknek nem feltétlenül kell taposniuk egymást, ha új ügyfelet akarnak szerezni” – mondja Takács András, a tevékenység piacvezető pozícióját megszerző OTP Bank ügyvezetője. A szóban forgó szolgáltatást 2003 elején újrapozícionáló pénzintézet e területen az átlagosnál is tempósabban fejlődött, ma 220 milliárd forintot kezel – a két évvel ezelőtti vagyonállomány dupláját -, ilyen ügyfeleinek száma pedig 7,5 ezerről 9,3 ezerre nőtt.
De még a K&H privátbanking szolgáltatásának értékesítésén sem tudott sérüléseket okozni a tavalyi, brókerbotrány által sújtott esztendő. „Számos új ügyfelet szereztünk, miközben mindössze egyetlen egyet veszítettük el, aki a bank presztízsének romlása miatt aggódva keresett magának új szolgáltatót. A kezelt vagyon pedig megduplázódott” – ecseteli Florova Anna lakossági fiókvezető.
|
E tempós növekedés mellett a piacrablás már csak azért is várat még magára néhány évet, mert a szereplők egyelőre éppen azzal vannak elfoglalva, miként osszák fel egymás között a területet. A 40 millió forintos belépési limittel dolgozó BNP Paribas például bevallottan kizárólag „nagyvadakra” mozdul. Scharbert Judit ügyvezető igazgató arról számolt be, hogy az ügyfelek száma az elmúlt három évben 2500-ról 1000-re csökkent, miközben a kezelt vagyon megduplázódott: 28,5 milliárd forintra nőtt. Hasonló az ING Bank filozófiája is, amely Heffner Dorottya szaktanácsadó üzletágvezető elmondása szerint ma már a private banking ügyfelek több mint 10 milliárd forintját kezeli.
A jellemzően sok lakossági ügyféllel és terebélyes fiókhálózattal bíró bankok viszont inkább az ügyfélszámot részesítik előnyben. Nyilván ennek szellemében határozott úgy az OTP is, hogy nem állítanak fel belépési limitet a private banking kevésbé strukturált szolgáltatási csomagokat kínáló „normál” fokozatánál. Bár mindenki maga dönti el, hogy mekkora vagyon mellett veszi igénybe e szolgáltatást, Takács András szerint a 10-15 millió forintot behozóknak, átlagos tranzakciós szokások mellett már megérheti kifizetni a szolgáltatási díjat; az átlagos kezelt vagyon egyébként ennél jóval magasabb, 22 millió forint. A prémium kategória 100 fős csoportjában viszont már milliárdos ügyfelek is vannak, az átlagos vagyon itt 200 millió forint felett van.
A Raiffeisen Banknál már 4-5 ezer forint havidíjért private banking ügyféllé válhatunk, Bálint Attila üzletágigazgató szerint a kis ügyfelek is olyan szolgáltatásokhoz jutnak, amit máshol csak a nagyoknak tartanak fenn. A személyi bankár például azonnal jelentkezik, ha a piac helyzet változása alapján úgy érzi, módosításra van szükség az ügyfél portfóliójában.
Díjvariációk
A szolgáltatási díjak formája egyébként – ahány ház, annyi szokás alapon – bankonként eltérő (fix havi díj, fix negyedéves díj, százalékos díj, ezek keveréke), ám ami a tartalmat illeti, mindenütt nagyjából a nemzetközi piacon is alkalmazott mértékre, a kezelt vagyon 1,0-1,5 százalékára jön ki az éves végszámla. Ezek általában nem tartalmazzák a tranzakciós jutalékokat: ha egyik részvényből másikra vált az ügyfél, a brókerjutalékot is állnia kell. Igaz, ez alacsonyabb lehet a meghirdetettnél, mert ha a privátbankár vételi ajánlásával sok ügyfél egyetért, az adott értékpapírt egyben szerzik be, majd a költségekkel együtt allokálják szét az ügyfelekre.
A díjak meghatározása közötti különbséget jól jellemzi, hogy például az ING-nél az ügyfélvagyon évi 1 százalékára rugó, félévente terhelt összeg minden állampapír-kereskedéssel, illetve devizakonverzióval kapcsolatos tételt tartalmaz, a BNP Paribasnál viszont csak 0,3-0,8 százalékos a díj, amihez viszont még hozzájönnek a tranzakciós jutalékok, a benchmark feletti hozamból pedig 20 százalékos sikerdíjat is levesz a bank.
Ám míg a díjak a nemzetközi szokásokhoz igazodnak, a nyugati bankok nagyjából konszolidálódott piacával szemben nálunk a jövő is ígéretes bővüléssel kecsegtet. A becslések szerint az idén újabb 20-25 százalékos gyarapodást érhet el az üzletág, hasonlóak még a jövő évi kilátások is, s a növekedés legfeljebb 2006-tól állhat be lassabb tempóra.
A teljes cikket elolvashatja a Figyelő 47. számában.
