Pesszimista jóslatot alapul véve, hiába minden nagyszerű fogyasztási adat, amennyiben nem sikerül a beruházásokat is igénylő munkahelyteremtés és ennek révén a fogyasztást megalapozó bértömeg növelése, a várt fellendülés elmarad, nemcsak Amerika határain belül, hanem a világgazdaság egészében.
Társadalmi elvárás?
A fogyasztás 50 százalékát jelentő tipikus amerikai háztartás szerkezete: két kereső és egy vagy két gyerek. A keresők együtt nagyjából 60-80 ezer dollár jövedelmet visznek haza évente, 70-75 százalékát alapvető szükségleteik kielégítésére fordítják: étel, lakhatás költségei, jármű és üzemanyag, közlekedés, oktatás és egészségmegőrzés. A kötelező költések aránya folyamatosan növekszik, 1990 óta legalább négy százalékponttal bővült. A fennmaradó 25 százalékban is találhatók kvázi elkerülhetetlenül elköltött elemek, mint például kábeltelevízió, a mobiltelefonok és az internet-hozzáférés díjai. Az emberek jövedelmük csökkenése esetén is nehezen adnák fel ezeket, hiszen csak így érezhetik magukat az információs társadalom teljes jogú tagjának. Különösen a közép- és a felső-középosztályban teremtenek a társadalmi elvárások olyan helyzetet, amely a költekezési normák drámai bővülését vonja maga után.
A fogyasztás a legerősebb „biztonsági háló”, ha megindul a zuhanás. A költekezés visszaesése ezért súlyos fenyegetés a gazdaságpolitikusok számára. Bár az amerikai konzumerizmus növekedése az elmúlt évtizedekben időnként lelassult, a zuhanás, illetve a visszaesés ezen a téren soha sem fenyegetett.
Ma az Egyesült Államokban 7,6 trillió dollárt tesz ki az összes fogyasztás, miközben a kormányzati költekezés 2,1 trilliót, és a beruházások mindössze 1,2 trillió dollárra rúgnak a nemzetgazdaság egészében. A költekezés a gazdasági aktivitásnak tehát több mint kétharmadát jelenti, ezért a gazdaság a fogyasztás visszaesésére lassulással válaszolna.
1947 óta ez az eset nagyon ritkán fordult elő. 227 negyedévből mindössze 20 alkalommal – méghozzá a háború utáni időszak elején – torpant meg annyira a fogyasztás, hogy a gazdasági expanziót gyengítette. Súlyosabb kárt mindössze három alkalommal okozott a fogyasztás visszaesése a gazdaság növekedésében – kétszer az 1990-1991-es recesszió és egyszer már az abból való kilábalás során. A 2001 óta tartó gazdasági hanyatlás alatt a fogyasztói költekezés nemhogy nem járult hozzá a lassuláshoz, hanem még ellene is hatott.
Ez utóbbi fejlemény arra enged következtetni, hogy a fogyasztók rendelkezésre álló jövedelmük egyre nagyobb százalékát költik olyan javakra, amelyeket még recesszió idején is elengedhetetlennek tartanak. Költekezésük egyre nagyobb arányban tartalmaz olyan elemeket, amelyekből nem képesek lejjebb adni – gondoljunk csak a lakás, az egészségbiztosítás, az autó biztos költségeire. Ezzel párhuzamosan a jövedelem opcionálisan elkölthető része beszűkült.
Apadó források
A költekező fogyasztói magatartás ellenére a jövő év az elemzők szerint hozhat kínos meglepetéseket az amerikai társadalom számára. Ennek az az oka, hogy az elmúlt két évben a fogyasztáshoz segítő eszközök – a jelzáloghitelek soha nem látott alacsony kamatai és az adócsökkentések – hatása kimerül, és nem lép helyükbe az új munkahelyekkel teremtett többletjövedelem. Pedig a két eltűnő forrás hatása a gazdaságra igen jelentős volt, együttesen legalább 200 milliárd dollárral növelték idén az emberek elkölthető jövedelmét.
A szakértők szerint 2004-ben legalább 300 ezer új munkahelyre lenne szükség havonta az amerikai gazdaság „sima” átállásához. Bár a munkahelyteremtés hosszú idő után most újra beindult, sebessége mégis csak a fele a minimálisan szükségesnek.
Fenntarthatatlan eladósodás
Más kutatatók mélyen bíznak abban, hogy az „amerikai élet” fenntartása érdekében a fogyasztók kisebb jövedelem mellett sem fognak lemondani jelenlegi életszínvonalukról. Továbbra is ugyanúgy költekeznek majd, csak nem fizetésért cserébe, hanem az eladósodást választva. Ennek jelei már ma is látszanak, az alacsony kamatoknak köszönhetően egyre nagyobbak például az autóhitelekben vagy a hitelkártyákon található negatív összegek.
A fogyasztók adóssága jelenleg rekordokat döntöget, a Fed számításai szerint legalább 8 trillió dollárt, az adósság után fizetett törlesztés és a kamatok a magasban járnak. A fenntarthatóság csak akkor lenne biztos, ha a rendelkezésre álló jövedelem nagyjából 14 százalékát használnák fel a visszafizetésre – állítja Edward McKelvey, a Goldman Sachs vezető közgazdásza. A Fed közlései alapján ugyanakkor az amerikai gazdaság túlhaladt ezen a fenntartható mértéken, a havi pénzügyi kötelezettségek aránya már 18 százalékra rúg.
