Tavaly a magyar háztartások körülbelül 60 százaléka (60,2) takarított meg kisebb-nagyobb összeget, több mint a negyede (27 százalék) törlesztett valamilyen hitelt, 17 százalék pedig mindkét csoportba besorolható – derül ki a Tárki Tíz év című felmérésének a háztartási megtakarítással foglalkozó részéből.
(A részletes táblázatokat lásd az Adatbányában >>)
Célok és félelmek
A korábbiakhoz képest nőtt azoknak az aránya – 52,3, illetve 14,2 százalékra -, akik a betegségtől vagy a munkanélküliségtől való félelmük miatt követik a hangya példáját a könnyelmű tücsöké helyett. A háztartások majdnem harminc százaléka a gyermekek miatt jelentkező későbbi kiadásai miatt takarékoskodik. Valamivel több mint a negyedük a nyugdíjas évekre gondolva. És csupán 18,6 százalék teszi félre a pénzt egy eseteleges nyaralás reményteli képét maga elé képzelve.
| Megtakarítói célok | ||
| A célt említők száma | A megtakarító háztartások |
|
| Betegség esetére | 386 | 52,3 |
| Temetésre | 244 | 33,1 |
| Gyerekkel kapcsolatos kiadásokra | 215 | 29,2 |
| Nyugdíjas korra | 195 | 26,5 |
| Utazásra, nyaralásra | 137 | 18,6 |
| Lakásvásárlásra és/vagy építésre | 125 | 16,9 |
| Ha családtag munkanélküli lenne | 104 | 14,2 |
| Örökhagyásra | 83 | 11,2 |
| Tartós fogyasztási cikk vásárlásra | 69 | 9,3 |
| Autóvásárlásra | 57 | 7,7 |
| Vállalkozáshoz | 43 | 5,8 |
| Egyéb célra | 36 | 4,9 |
| Forrás: Tárki | ||
A leggyakoribb megtakarítási forma az életbiztosítás és az önkéntes nyugdíjpénztári befizetés. A megtakarítók 47,7 százaléka érdekelt az előbbiben, 32,8 százaléka az utóbbiban. A fővárosiak, a felsőfokú végzettségűek és a szellemi foglakozásúak között dívik a folyószámla-lekötés, és általában jellemző a számlatulajdonosokra az is, hogy jövedelmük kisebb részét költik fogyasztásra.
A 2000-es évhez képest nőtt azok aránya, akik lakásra gyűjtenek. Ez különösen igaz azokra a háztartásokra, ahol a háztartásfő harmincas éveiben járó férfi.
Korral is jár
A 2000-es helyzethez képest a családok 14 százalékában nőtt a megtakarítási állomány, egyharmadában csökkent és közel felénél változatlan maradt. A változás irányát jelentősen befolyásolta a háztartásfő neme: a férfiak esetében több az esély a gyarapodásra.
A “kor nem számít” szlogen megdőlni látszik, hiszen az adatok szerint a háztartásfő életkorának növekedésével arányosan nő a valószínűsége annak, hogy több lesz a félrerakott pénz. Ugyanez – tehát az egyenes arányosság – fennáll a megtakarítási állomány és a háztartások létszáma, különösen az aktív létszáma között is.
A “veszteséges” háztartások esetében átlagosan 324 324 forinttal csökkent a megtakarítás állomány. Azoknál, amelyek képesek voltak pozitív irányú változást produkálni, a növekedés összege átlagosan 201 118 forint volt.
Adósok sorsa
Ha a fenti mozzanatokat együtt vizsgáljuk az eladósodottság mutatóival, akkor nem táplálhatjuk tovább férfi olvasóink önbizalmát. Miként a megtakarításban, ugyanúgy az eladósodásban is az erősebbik nem által vezetett családok járnak az élen.
A háztartásfők életkora szempontjából – részben a pénzintézetek hitelfeltételei folytán – a 60 év felettiek csoportjában a legkevesebb az adósság. Csupán 7 százalékuk tartozik.
Ugyanennek a korosztálynak a fele elmondhatja magáról, hogy sem adóssága, sem megtakarítása nincs. Ebből a szempontból legaktívabb a jelenleg 30-as éveiben járó generáció, melynél ez az arány csupán 16 százalék.
Minél magasabb a háztartásfő iskolai végzettsége, annál nagyobb az esély, hogy az egyidejűleg adósok és megtakarítók közé sorakozik. A nyolc általánost végzettek fele egyik csoportba sem sorolható, ám arányuk a csak adósok között háromszor akkora, mint a diplomás háztartásfők közötti arány.
