A pár éve indított Panel Plusz program keretében panelházak jelentős támogatási összegre pályázhattak a korszerűsítéshez: főleg a nyílászárók cseréje, a hőszigetelés megújítása és az épületek átfestése volt népszerű. Idén már a piac is értékeli ezeket a befektetéseket.
„Tavaly még nem nagyon volt az emberek fejében, hogy léteznek a Panel Plusz programban felújított házak is, de idén már keresik őket” – állítja Valkó Dávid, az Otthon Centrum (OC) vezető elemzője. Valkó úgy tapasztalta, hogyha nem is feltétlenül lehet ezeket a lakásokat drágábban eladni, mint a felújítás nélkülieket, mindenképen gyorsabban. Az elemző úgy látja, hogy a Panel Plusz program hatására a lakások energiatakarékosabbak lettek, de az igazi vonzerőt még mindig az jelenti, ha egyedi mérőórákkal látták el őket.
Előítéletek
Valkó szerint a panellakásokhoz még továbbra is negatív előítéletek kötődnek; sokan a szociológiai hátteret, a nem kellően gondozott köztereket és megrongált utcabútorokat említik, valamint a hatalmas szürkeséget. A vezető elemző ugyanakkor úgy véli, hogy a panel még mindig a legolcsóbb lehetőségként jöhet szóba, első saját lakásként. Valkó emiatt attól sem tart, hogy Magyarországon kiürülnek a panelok, mint Németországban. Ott a kedvező árak és finanszírozás miatt az újraegyesítés után sokan sorházakba költöztek át. A programban sok épületet újítottak fel Dunaújvárosban, Pécsen, Székesfehérváron és a XI. kerületben.
Felújítva, alulnézetbõl… (Fotó: Gáti András)
Valkó szerint a panelek élettartama jelentősen kitolható a nyílászárók és a gépészet felújításával, mert a szerkezetüket 100 évre tervezték. Hozzáteszi, hogy a kisebb lakóközösségek miatt a vevők jobban keresik a négyemeletes házakat; ugyanazon a lakótelepen akár 20 százalékkal is többet érhet egy ilyenben lévő lakás.
Tovább drágulhatnak
Murányi Ákos, a DunaHouse ingatlanforgalmazó elemzési vezetője azt tapasztalta, hogy a panelpluszos lakások akár 10 százalékkal is többe kerülhetnek, mint a felújítás előttiek. Murányi szerint nemcsak az áll az értéknövekedés mögött, hogy technikailag és esztétikailag is jobbak a házak. Hanem sokat elárul a lakóközösség teherbíró-képességéről, hogy előteremtették az önrészt. Emellett sikeresen össze is tudtak fogni. Murányi szerint érdekes, hogy nem a régebben épült lakótelepeket érte el a Panel Plusz-hullám.
Lakótelep, bejárat (Fotó: Gáti András)
Mégis: önmagában a panelért nem kapkodnak az emberek, még mindig jelentős az elutasítása. Csak azok keresik, akik mást nem engedhetnek meg maguknak. Azonban úgy véli, hosszabb távon a programban részt vett házak négyzetméterárai egy kicsit közelítenek a téglaépítésűekéhez. A program mindenképpen könnyíti az eladást.
Az ingatlanforgalmazók felmérései szerint Budapesten a legolcsóbb négyzetméterárakat az újpesti, a kőbányai, és a Füredi úti lakótelepen találni. A drágábbak közé tartoznak hagyományosan a Pók és a Kárpát utcai lakótelepek, de meglepő módon újabban a Centenáriumi lakótelep lakásaiért is magasabb árat kell fizetni.
—-Művészi alkotás—-
Hamarosan azonban számos panel válhat vonzóbbá. A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Rajz- és Formaismereti Tanszékén Dr. Tari Gábor egyetemi adjunktus és festőművész vezetésével már több éve folyik a Színdinamika Posztgraduális Képzés. A tanszéken az egyik fő kutatási téma a városrészek átfogó színezése, a régi épületek színrekonstrukciója, a város arcának élhetőbbé, esztétikusabbá, vizuálisan élményszerűvé és jelentéstelivé formálása. Több kisváros központját színezték már meg úgy, hogy az egy irányvonalat jelentett az elkövetkező tatarozásokhoz, kivédve a történelmi stílusok színbeli ignorálását és a piaci szemlélet bántó érvényesülését. Például egy „milkalila” fodrászüzlet képében a barokk templom szomszédságában. De a fertődi Esterházy Kastély új színe is ebből a műhelyből került ki.
A Rajzi Tanszék tervei (Képgaléria)
Tari úgy véli, hogy egyre több helyen vagyunk tanúi, hogy sikeres pályázatok után sok panelépület kerül hőtechnikai korszerűsítésre. Azonban ezeknek a hatalmas falfelületeknek a város arculatát alakító, kis anyagi ráfordításnöveléssel történő, de nagyszabású vizuális élményt adó lehetőségét még nem ismerték fel. Vannak ugyan szabályozások az önkormányzatoknál bizonyos kijelölt területek egységes színezésére, de a főépítészeknek nem igazán van idejük ezzel behatóbban foglalkozni. A lakóközösségek viszont a minimális anyagi kiadásban érdekeltek, bár ők is jobban éreznék magukat művészien megtervezett színes környezetben.
Cukirózsaszín és liba…
Mégis a színezésnek igazán nincs kitalálója, gazdája, összehangolója. A főépítészek akkor kezdenek el felfigyelni az események sajátos alakulására, amikor azonos struktúrájú épületek kezdenek el egymástól teljesen független logikájú, mondjuk libazöld és Barbierózsaszín árnyalatokat kapni városképileg fontos helyeken. De az egy színnel történő nyakon öntés sem igazán üdvözlendő építészeti gesztus, ez a téves építészeti önmérséklet, álszerénység csak fokozza a kellemetlen monolitikus hatást. A tehetségtelen díszítgetés is csak zavaró hiányérzetet kelt ekkora felületen.
Tariék a békásmegyeri lakótelep kilenc épülete esztétikai megváltoztatásának tervére kaptak felkérést az óbudai önkormányzattól. De emellett elkészítették Magyarország legtöbb lakással rendelkező társasháza átfestésének tervét is. Tari úgy véli, hogy a színek kreatív alkalmazásával optimista kortárshatást lehet elérni a kőrengetegben.
