Gazdaság

Kvótakereskedelem: Füstbe veszve

A magyar erőművek elvesztettek egy jó évet, amikor szén-dioxid-kibocsátási kvótáikkal magas árakon kereskedhettek volna az európai piacon.

Jót kaszáltak a csehek a kvótapiacon: 103 millió eurót szedtek be abból, hogy eladták a számukra megengedett, ám igénybe nem vett károsanyag-kibocsátási mennyiséget. Ezzel szemben az érintett magyar cégek még 2006 elején sem tudják, hogy 2005-ben vajon mennyi káros anyagot volt szabad kibocsátaniuk. Így egyelőre nem kereskedhetnek, sőt, még azt sem dőlt el, eladók vagy vevők lesznek-e majd ezen a speciális piacon.


Kvótakereskedelem: Füstbe veszve 1


A történet a kiotói klímavédelmi egyezmény megkötésével kezdődött 1997-ben, majd az uniós csatlakozással folytatódott. Kiotóban az akkor 15 tagú Európai Unió közös vállalást tett a kibocsátás csökkentésére. Az időközben csatlakozott új tagok saját vállalásaik alapján értelemszerűen külön kvótákkal rendelkeznek. Mivel ezekben az országokban a nagyipar gyors leépülése a kibocsátás jókora csökkenését eredményezte, az „újak” a megengedettnél már jóval kevesebbet szennyeznek. (A kiotói egyezményben Magyarország például azt vállalta, hogy 2010-ig 6 százalékkal mérsékli a szén-dioxid-kibocsátást az 1985-1987-es szinthez képest. Ezzel szemben már 2000-ben 15 százalékos volt a csökkenés.) Az uniós szabályozás szerint mindenkinek akkora nemzeti kvóta jár, amekkora az érintett ágazatok (jellemzően az energia-, építőanyag-, gép-, papír- és vegyipar, illetve kohászat) működéséhez szükséges. Ezt részben az egyes társaságok bevallásai, valamint a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzések alapján határozták meg a tagországok kormányai. A nemzeti kvótákat azután az Európai Bizottságnak, illetve a többi tagország kormányának is el kellett fogadni. Az új tagországok szinte mindegyike túlteljesítette a klímavédelmi egyezményben tett vállalásait – közülük a visegrádi államok különösen -, ezért fennállt a lehetősége, hogy a régi tagokat majd az újak látják el kvótával, természetesen piaci áron. Nem véletlen, hogy árgus szemekkel figyelték egymást a tagországok, kivált a régiek az újakat, nehogy „túlallokálják” a kibocsátóikat, előnyhöz juttatva azokat a közösség fejlettebb, ám a kibocsátási kvótákat tekintve rosszabbul álló felével szemben.

Gyorsak és lassúk 


A csehek viszont ügyesen tárgyaltak, így az ottani cégek a működésükhöz szükségesnél magasabb kvótát kaptak a 2005-2007-es időszakra (a rendszerben háromévente határozzák meg a nemzeti, és az alapján az egyes kibocsátókra vonatkozó kvótákat), s tavaly már dörzsölhették is a kezüket az ebből származó bevétel láttán. A magyarországi kibocsátók ezzel szemben még mindig csak reménykedhetnek abban, hogy amikor Brüsszelben végre elfogadják a szén-dioxid-kibocsátási kvóták 2005-ös, részletes nemzeti kiosztási listáját, nem kerülnek egyszeriben a vesztes oldalra. A magyar illetékesek ugyanis nemcsak késlekedtek, de nem is tervezték felül a kibocsátást, miként a csehek (Figyelő, 2005/46. szám). Nálunk csak tavaly ősszel született meg az erre vonatkozó kormányhatározat, ez azonban majd csak akkor lép hatályba, ha az Európai Bizottság elfogadta. Nagyjából két héttel azt követően lép működésbe az úgynevezett forgalmi jegyzék, amelyen a kvóták forgalmát lehet nyomon követni. Mindezek alapján február elején lehet működőképes a magyar kvótapiac – állítják a Vertis Pénzügyi Környezetvédelmi Tanácsadó Kft. szakértői. (Igaz, a késlekedés nem magyar specialitás, bár a jelentősebb kibocsátók közül már csak Lengyelországban, illetve Olaszországban nincs végleges kiosztási lista.) A tét nem kicsi, a nagyobb erőművek esetében százmilliók forognak kockán. A legnagyobb magyar kibocsátó, a Mátrai Erőmű (ME) Rt. tervezett szén-dioxid-kvótája a mai piaci árakkal számolva több mint 160 millió eurót ér, ennek 1 százaléka is jelentős tétel. Hogy az ME Rt. eladni fog, vagy venni kényszerül, egyelőre nem tudni, mert a tényleges kibocsátást még nem hozták nyilvánosságra.

A következő hetekben egyébként komoly változások lehetnek az európai karbonkvóta-piacon, miután április 30-áig az érintett társaságoknak el kell számolniuk tavalyi kibocsátásukkal. Amely cég a rendelkezésre álló kvótánál nagyobb mennyiségű szén-dioxidot bocsátott ki a légkörbe, annak ehhez a kvótát a szabadpiacról kell pótolnia, amelynek viszont fel nem használt kerete van, az eladhatja, vagy félre is teheti a következő elszámolási időszakra. Az elmúlt év elején tonnánként 6 euró körül volt a szén-dioxid-kvóta ára az európai piacon, ma viszont már 23,5 euró körül mozog. A drágulás mögött szakértők szerint egyértelműen a kvótahiánytól való félelem áll. Piaci körökben ugyanis azt becsülték, hogy az európai kibocsátók legalább 200 millió tonnával kisebb kvótát kaptak, mint ami a tényleges működésükhöz szükséges volna. Ha az áprilisi elszámolásnál kiderül, hogy szó sincs ekkora hiányról, a kvótaárak zuhanásnak indulhatnak. Ugyanakkor piaci körökben inkább arra számítanak, hogy mindenképp lesz valamekkora hiány a piacon, amit jószerével csak a közép- és kelet-európai térségben felszabaduló kvótákkal lehet majd enyhíteni. Szóba jöhet még a szenes erőművek leállítása, és helyettük gázerőművek építése is, a mostani magas földgázárak mellett azonban ez csak 30-40 eurós, vagyis a jelenleginél legalább 15 euróval magasabb szén-dioxid-kvótaárak mellett érné meg.


Kvótakereskedelem: Füstbe veszve 2


Akár valóságos, akár csak képzelt hiány verte is fel az árakat, akiknek megvolt a kvótájuk, azok komoly haszonnal forgathatták azt tavaly. A cseh kibocsátók, élükön a cseh állami villamos művekkel (CEZ), összesen 103 millió eurós nyereséggel kereskedtek az európai kvótapiacon a Vertis értékelése szerint. Csehország 97,6 millió tonnás nemzeti kvótát oszthatott fel, több mint négyszáz érintett társaság között. A tényleges kibocsátás átlagosan 90-91 millió tonna körül mozog. Így nyilvánvaló, hogy a következő hároméves, 2008 és 2012 közötti ciklusban ezt már nem fogja jóváhagyni az unió. A Vertis szakértője, Tomás Chmelík is úgy látja, a tényleges kibocsátás alapján nehéz lenne megvédeni a jelenlegi nemzeti kvótát. Addig viszont degeszre keresik magukat a cseh cégek.

Döntésképtelenség


Magyarországon kétszázegynéhány társaságot érintenek a kibocsátás-kereskedelmi rendszer szabályai. Korábban úgy tűnt, a csehekhez hasonlóan pluszforrásokhoz juthatnak a kvótapiacról, ma azonban mindenki inkább szerény mértékű hiánnyal számol. A Vertis szakértői szerint azonban a kvótapiacon elérhető nyereség elmaradásánál nagyobb probléma a kiosztási lista hiányából eredő bizonytalanság, ami kérdésessé tehet egyes energetikai beruházásokat, a befektetők ugyanis nem tudnak számolni és dönteni. A helyzet azonban várhatóan heteken belül megoldódik, és akár még kedvezően is alakulhat, ha az elszámolásnál a feltételezett hiány helyett egyes társaságoknál kvótatöbblet jelentkezik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik