A magyar lakóépület-állomány egy nagy csoportját képezik az egy-két emberöltővel ezelőtt, téglából épült családi házak. Ebbe a csoportba tartozik az összes magyar háztartás körülbelül egynegyede, a családi házban élő háztartások 36százaléka, azaz közel egymillió háztartás – derül ki az Energiaklub NegaJoule2020 kutatási projektjének eredményeiből.
Sokszor halljuk, hogy „a régi házak falai még rendesen meg voltak építve”, „jó vastag falai vannak, miért kéne szigetelni”. Ezek azonban nagyrészt tévhitek. Az 50-100 évvel ezelőtt épült tégla házak zömmel úgynevezett kisméretű, tömör téglából (a képen km50) épültek, és – jellemzően 50 centis – falaik statikai okokból ilyen vastagak– vagyis azért, hogy elbírják az épület és a tető súlyát. A kisméretű téglák után a 60-as, 70-es években kezdtek megjelenni a lyukacsos téglák,mint például a B30.
Forrás: Energiaklub
A kisméretű tömör téglafalak, és a B30 falazatok energetikai tulajdonságai is igen gyengék: ezek a falak 2,5-szer annyi hőt engednek át, mint amennyi egy ma épülő háznál követelmény. Ezek a házak jellemzően az energiatanúsítvány G, esetenként az ennél is rosszabb H energiaosztályába tartoznak, ami igencsak gyenge: a mai szabványok szerint egy új épületnek legalább a C besorolásnak kell megfelelnie.
Jelenlegi energiafogyasztás – a probléma
Az adatok szerint a régi típusú tégla családi házak átlagban közel 100 négyzetméter alapterületűek és három lakószobából állnak. Az itt élő háztartások 40 százaléka kazánnal, 17 százaléka konvektorral, 13 százaléka pedig kályhával fűt. A kályhákban tűzifát égetnek, a konvektorokban földgázt, a kazánnal fűtők háromnegyede gázzal, maradék egynegyedük pedig fával fűt.
Ezeknek a háztartásoknak kétharmada víztartályos bojlerrel állítja elő a meleg vizet, amelyek legnagyobb része elektromos árammal üzemel. Több mint ötödük átfolyós, jellemzően gázzal működő vízmelegítőt használ, a fennmaradó 10 százalék egy része pedig tűzhelyen melegíti a vizet, mások a kazán állítják elő. Jól látszik tehát, hogy a régi, téglából épült családi házaknak nem csak a falai, de a fűtési rendszerei is a legkevésbé hatékony megoldások közé tartoznak.
Forrás: Energiaklub
Mindezek együttesen okozzák, hogy eme épülettípus fűtéséhez és a szükséges melegvíz előállításához négyzetméterenként 450-560 kWh energia elégetése szükséges éves szinten. Összehasonlításul: az alacsony energiafogyasztásúnak tekintett házaknál ugyanez az érték 40-50 kWh/m2 év körül alakul, passzív házaknál pedig ennél is kevesebb.
Legmagasabb a gázzal fűtő, a melegvíz előállításához pedig elektromos áramot igénylő berendezéssel rendelkező háztartások energiaigénye. Kissé alacsonyabb a fával fűtő háztartások energiafelhasználása, jóval alacsonyabb viszont a szén-dioxid-kibocsátásuk: míg egy gázzal fűtő átlagos régi téglaház évente 11 tonna szén-dioxidot ereget a levegőbe, addig ugyanolyan méretű, fával fűtő szomszédaik – idális körülményeket általánosítva – mindössze körülbelül egy tonnát.
Korszerűsítés – a megoldás
Általános ökölszabály az, hogy az épülethéj hatékonyabbá tételével legelső lépésben az elszökő hőt célszerű megfogni. Mit jelent ez pontosan? A falak és a födém külső hőszigetelését, és a nyílászárók cseréjét – esetleg, ha nincsenek túlságosan elvetemedve, elöregedve, akkor az ablakok szigetelése is jó megoldás lehet, amíg össze nem spóroljuk a pénzt a cserére.
A hőveszteség mértéke
A hőátbocsátási tényező a hőveszteség mértékét mutatja, vagyis azt, hogy mennyi hő áramlik át az anyag egységnyi felületén. A hőátbocsátási tényezőt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag (építőanyag, szigetelés vagy nyílászáró) hőszigetelő képessége.
Az Energiaklub kiszámolta, hogy körülbelül milyen vastag szigetelésre van szükség ezekben az épületekben ahhoz, hogy a falak hőátbocsátási képessége elérje, sőt, kicsivel meghaladja az új építésű épületek falainak követelményértékét, ami ma 0,45 W/m2K. A kisméretű téglánál 12, a B30 téglánál pedig 10 centis polisztirolhab szigetelés már kielégíti ezt a követelményt, és ez igaz a kőzetgyapot szigetelőanyagokra is. A kutatás azért a polisztirolhabbal kalkulált, mert jelenleg Magyarországon ez a legelterjedtebb és legelérhetőbb áru szigetelőanyag. Természetesen léteznek azonban olyan szempontok, amelyek miatt egy háztartás illetve az energetikai szakértő az adott épület esetén a polisztirolhabbal szemben más típusú szigetelőanyagokat részesít előnyben.
Az ablakok vásárlásakor szintén fontos szerepet játszik az U-érték: a régen épült házakban jellemző Geréb-tokos ablakok U-értéke 3 W/m2K körül alakul (rossz esetben akár a 6 W/m2K-t is elérheti), míg a mai hatékony ablakoknál 1 W/m2K körül alakul ez az érték – 1-1,2 U-értékűnél rosszabbra ma már nem érdemes cserélni ablakunkat, hiszen a technológia további javulása várható. Fontos, hogy ablakok kiválasztásánál a teljes ablakszerkezet, tehát a keret és az üvegezés együttes hőátbocsátási tényezőjét vegyük figyelembe.Pénz beszél…
Mindezek után lássuk, mennyit spórolhatnak a régi tégla családi házak lakói ezekkel a beruházásokkal. A megfelelő hőszigetelés és nyílászáró-csere következtében az energiafogyasztás 50-60 százalékkal csökken, ezzel az ilyen típusú épületek a B-C kategóriába jutnak. A gázfűtéses háztartások így körülbelül 350 ezer, a fafűtéses háztartások pedig mintegy 200 ezer forintot takaríthatnak meg egy évben.
És vajon mennyibe kerül ez a beruházás? Ez természetesen nagyban függ az épület jellegzetességeitől, a kiválasztott szigetelőanyagtól és ajtóktól-ablakoktól. A kutatás során felállított típusépületekkel, polisztirol szigetelőanyaggal és átlagos piaci árakkal kalkulálva körülbelül 1,5 millió forintra tehető a beruházás költsége. Ha beruházás helyett ezt a 1,5 millió forintot lekötnénk a bankban, pénzünk az ablakok és a szigetelés élettartama alatt nem hozna annyi kamatot, mint amennyi energiaköltséget ugyanezen idő alatt a beruházás révén megtakaríthatunk. Ezt a megtérülést tovább javíthatják az állami támogatások: bár idén a lakosság számára nincsenek ilyen állami pályázatok, a lakástakarékpénztári megtakarítások mellé továbbra is jár az állami támogatás.
Fontos megjegyezni, hogy kutatás modellszámításai nem helyettesíthetik a konkrét, egyedi épületekhez készült szakértői számításokat, amelyek értelemszerűen az épületek egyedi sajátosságait, illetve a tulajdonosoknak egy-egy beruházás kapcsán elvárt speciális igényeit is kezelni tudják. A beruházások előtt készíttessünk energiatanúsítványt, konzultáljunk energetikai szakértővel. 30-40 ezer forintért már komoly szakértőt tudunk megbízni házunk felmérésével.
