Amíg az EU tagjai vagyunk, nem lehet visszaállítani a halálbüntetést, a kormányfő most, a kaposvári gyilkossággal kapcsolatban Pécsett mégis azt mondta: napirenden kell tartani a kérdést.
Orbán Viktor elfogadhatatlannak nevezte a trafikoslány megölését, és azt mondta: néhány éve azt hitték, a magyar büntetőjogról és a bűnüldözésről szóló viták végére pontot tettek, amikor bevezették a három csapás törvényét és a tényleges életfogytiglanit.
Ezek visszatartó ereje önmagában nem volt elég, ezért a halálbüntetés kérdését Magyarországon napirenden kell tartani. Orbán Viktor úgy vélte, a bűnözők előtt világossá kell tenni, hogy Magyarország nem riad vissza semmitől, ha az állampolgárai védelméről van szó.
Fotó: MTI/Sóki Tamás
A kormányfő nem először hozza szóba a kérdést. Tavaly májusban szokásos rádióinterjújában azt állította, annak igenis van visszatartó ereje, minél szigorúbbak a büntetések, annál kevesebb bűncselekményt követnek el. Kétségkívül nagy dilemma, hogy a halálbüntetésnél valakinek elveszik az életét, de miután ennek visszatartó hatása van, ezért néhány életet meg is mentenek. Az Európai Unió tiltja a halálbüntetést, „pedig ez is megérne egy misét” – mondta akkor. A szakemberek szerint a világ egyetlen országában sem sikerült eddig bebizonyítani, hogy a halálbüntetésnek visszatartó ereje lenne.
Hétfőn a Hír24 is próbálta szóra bírni a kormányfőt, mi csak arra próbáltunk választ kapni, ésszerűnek tartja-e a fóliák levételét a trafikokról.
Orbán Viktor Pécsett Habony Árpádhoz fűződő viszonyáról is beszélt. Erről bővebben itt olvashat. A kormányfőt egyébként gyöngyvirággal, csókokkal és öleléssel fogadták a baranyai megyeszékhelyen.
Szemere Bertalan már 1841-ben elutasította
1990. október 24-én az Alkotmánybíróság törölte el a halálbüntetést, amit már Hammurapi törvénykönyve is említett. Később a szemet szemért, fogat fogért elve az Ótestamentumból átkerült a római jogba. Először Morus Tamás emelte fel szavát a büntetés ellen, Utópia című művében, 1516-ban. Cesare Beccaria író Bűntett és büntetés (1764) című könyve már kiváltotta egy mozgalom megalakulását is.
Magyarországon már 1841-ben felvetette Szemere Bertalan a halálbüntetés eltörlésének lehetőségét, szerinte már akkor anakronisztikus volt ez a forma, helyette az „örökfogságot” szorgalmazta, azaz a tényleges életfogytiglan bevezetését, „a személyt s vagyont érdeklő bűnök között vonal húzassék, s ez utóbbiak halállal ne sújtassanak” – vélte.
1950-ban írták alá az Emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló római egyezményt, amelyhez csatolták a halálbüntetés tilalmáról szóló jegyzőkönyvet. A legtöbb európai ország csatlakozott hozzá. Magyarország az Európai Emberi Jogi Egyezményt a kiegészítő jegyzőkönyvekkel együtt az 1993. évi XXXI. törvénnyel fogadta el és hirdette ki. Az 1995. évi II. törvénnyel pedig az ENSZ Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlésére vonatkozó második fakultatív jegyzőkönyvének a kihirdetése történt meg.
Ahhoz, hogy egy ország az Európai Tanács vagy az Európai Unió tagja legyen, csatlakozni kell ezekhez az egyezményekhez.
A mai napig éles vita van a halálbüntetés szükségességéről. Különösen akkor erősödnek fel a mellette szóló érvek, amikor nagy nyilvánosságot kapó, súlyos, élet elleni bűncselekmény kerül be a médiumokba. „Ha valakinek jogában áll az élet kioltásához, akkor a társadalomnak miért nincs joga megvédeni önmagát az ilyen emberektől” – szól a mellette szólók jogosnak tűnő érvelése. A társadalom igazságérzete ezt kívánná, sokak szerint pedig elrettentő hatással is bírna újbóli bevezetése. Az ellene felszólaló csoportok az élet kioltását emelik ki, no és azt, hogy tévedés esetén nem lehet visszafordítani vagy jóvátenni a büntetést. Ráadásul a büntetés példát ad másnak az önbíráskodásra, és egyáltalán nem illik a jogállam képéhez.
