A Dél-Kaliforniában született és felnőtt Colm Fitzgerald idén költözött át Magyarországra magyar feleségével, miután az előző években már elég tapasztalatot szerzett arról, milyen is az élet kis hazánkban. Most a matardornetwork.com oldalán foglalta össze, milyen kulturális sokkokra számíthat egy amerikai Magyarországon.
Listája első helyén nem is állhatna más, mint a legnagyobb sokk, ami egy nyugatit csak érhet. A disznóvágás. Egészen pontosan túlélni az első disznóvágást. Mint írja „azt hittem hányni fogok”, amikor a gőzölgő vér el kezdett folyni a betonra, amit a kutyák azonnal elkezdtek felnyalni. Fitzgeraldnak még abban az élményben is részese volt, hogy a belsőségeket kavargassa a kondérban, amiben „a disznófej néha a felszínre bukkant”. „Mocskos volt, de ez a valóság arról, honnan jön a hús” – írta.
Az elsőre mindenki emlékszik – ha nem ivott eleget
Fotó:Neményi Márton
Az étel mindenek felett áll – állapítja meg a magyarokról. Míg Kaliforniában a gyorséttermek jelentették számára az ételt, addig Magyarországon már szinte vallásos tisztelet övezi az ételeket. A legfontosabb kérdés az, hogy „mi lesz az ebéd”, és különösen a vasárnapi családi ebéd számít szentségnek. Ami mindig a leves, főétel és sütemény szentháromságára épül. És a pálinkára.
Egy másik külföldi jegyezte meg Magyarországról, hogy nincsen társasági esemény alkohol nélkül. Ezt a megállapítást megerősíti Fitzgerald is, aki kijelenti: „A buli nem buli néhány üveg pálinka nélkül”. Folyamatosan kínálják, és „az elsőt visszautasítani már majdnem sértésnek számít” – írja, hozzátéve, hogy „a nagymamák esküdnek gyógyító hatására”. „Kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság” – ezt már mi tesszük hozzá.
Pálinka nélkül nincsen buli, inni szinte kötelező
Fotó:Neményi Márton
Ami egy amerikai számára különösen nehéz lehet, az a nyelv megtanulása– írja. „Tíz éve járok évi rendszerességgel Magyarországra, ennek ellenére a magyarom az általános iskolás szintet is alig éri el”. Ami akkor különösen kellemetlen, ha filmet akar nézni. Mert a magyar televíziókban minden filmet és sorozatot szinkronizálnak, és nem feliratoznak, ami szintén egy Magyarországra jellemző szokás.
Csakúgy, mint a pesszimizmus. A magyar néplélekről szólva ezt emeli ki, mint ami igazi magyar sajátosságnak számít, azzal együtt, hogy jellemzőek vagyunk köntörfalazás nélkül kimondani, amit gondolunk, gyakran érzelemtől fűtötten. „Nyersnek és gorombának tűnhetnek, de errefelé ez már csak így megy, nem kell személyes sértésnek venni”.
És már csak három dolog marad hátra, ami sokkolhat egy amerikait. Ez egyik, hogy az „agresszívan és gyorsan vezető” autósok nem nagyon hajlandóak elsőbbséget adni a gyalogosoknak. A másik, hogy „úgy tűnik, mindenki dohányzik”, bár a statisztikák nem ezt mutatják. Még fogorvosa is rágyújtott előtte, amikor telefonon keresték. Az utolsó pedig a vécécsészék. Egészen pontosan az a fajta csésze, amelyikben „egy kis polcra” érkezik a nagydolog, ahelyett, hogy vízbe csobbanna. Ami előtt teljes értetlenséggel áll.
