A XX. század elején új társadalmi jelenség született: a futballmérkőzéseket látogató hatalmas tömeg. Világszerte stadionok épültek, a nagyszámú ember, a felfokozott érzelmek, rendezési és biztonsági hiányosságok és sokszor a puszta véletlen számos súlyos tragédiát okozott. Az elmúlt száz évben százak haltak meg szurkolói rendbontásokban, leszakadt nézőtér alatt, stadiontüzekben, vagy a pánikba esett tömeg lábai alatt.
Magyarországon szerencsére haláleset nem történt, de súlyos stadionbaleset igen. Lőrincz Róbert és Názer Ádám két ilyen, tömegeket érintő balesetet dolgozott fel a XX. század első feléből a Rubicon.hu-n.
Baleset az Újpest stadionjában
Budapest sportszerető polgárait az Újpest és a Fradi összecsapása tartotta lázban 1928. március 4-én. A 15-20 ezer fő befogadására alkalmas Megyeri úti létesítményben 25 ezer ember zsúfolódott össze, de még így is ezrek rekedtek az utcán. A rendet mindössze 60 rendező és 120 rendőr próbálta óvni, a tragédia szinte borítékolható volt.
Még tartott az első félidő, amikor a főtribünről annyit lehetett látni, hogy a szemközti lelátórészen egyik-másik helyen megszakad az embertenger. Mintha örvény kavarogna. A felső sorok nyomása mintha dominósort indított volna el, a legalul állók a korlátnak préselődtek a nyomástól az darabokra tört, 40-50 ember vágódott be a pályára.
És még nem volt vége. Percekkel a szünet után leszakadt az állóhelyek fölé fából épített büfé teteje a rajta tomboló csaknem száz ember súlya alatt, akik mind az alattuk lévőkre zuhantak. A mentőknek volt dolguk rendesen, és tényleg csodaszámba megy, hogy senki nem vesztette életét.
Rémálom az Üllői úton
Jóval komolyabb volt az Üllői úton 1947. május 4-én történt eset. A Fradi-pályán Magyarország-Ausztria mérkőzéssel ünnepelték a magyar labdarúgás 50. évfordulóját. Ünnepélyes volt a hangulat, a fából készült lelátókon 40 ezer ember tolongott. Jóval több, mint amennyinek “szabad lett volna”. A második magyar gólnál az állóhelyes szurkolók egy része rászakadt az alattuk ülő nézőkre.
De a rémálom csak ezután, a második félidő elején kezdődött. Az állóhely város felőli kanyarjában nyolc méter hosszan szakadt le a lelátó, 200 ember zuhant a mélybe. A romok között véres emberek feküdtek, a mentésbe bekapcsolódott a Svájci és a Svéd Vöröskereszt is. És itt sem halt meg senki. Varga Pál szenvedte a legsúlyosabb sérüléseket, csigolya- és koponyaalapi töréseket, egész további életében kerekesszékhez volt kötve. De a Fradi gondoskodott róla: a sporttelep pénztárosaként alkalmazta, az Üllői úti székházban szállást is biztosított számára.
A tragédiának volt pozitív hozadéka is, amennyiben felhívta a figyelmet stadionjaink katasztrofális állapotára. Ekkor kapott hatalmas lendületet a régóta tervezett nemzeti stadion, a mai Puskás Ferenc stadion megépítése.
