A rózsa neve Umberto Eco elsõ regénye volt, amelynek világszerte nagy sikere lett a könyvbõl 1986-ban forgatott filmnek is köszönhetõen. Csak a regény olasz nyelvû kiadásából hat és fél millió példány kelt el. A bolognai egyetem nyugalmazott szemiotika professzorának mûvét negyvenhét nyelvre fordították le. A Le Monde francia napilap a 21. század alapolvasmányai közé helyezte. “Harminc év alatt több hibát is észrevettem a könyvemben, ezeket javítottam ki” – nyilatkozta Umberto Eco az olasz újságoknak, tagadva azokat a feltételezéseket, miszerint a mai tudatlan internetes generációnak írta volna át könyvét – egyszerûbb nyelvezettel. Az El País spanyol napilap úgy fogalmazott, Eco a minus habens, vagyis a történelmi-filozófiai ismeretek nélküli ostobáknak szóló verziót szerkesztette meg.
“Nem írtam át az eredetit. Eltüntettem az ismétléseket, javítottam az elbeszélés ritmusán, pontosítottam a könyvtáros arcának leírását” – magyarázta Eco. Elárulta, harminc éven át szégyellte, hogy az 1980-ban megjelent könyv középkori latin növényleírásai között a cikóriát összekeverte a tökkel és paprikát említett, amikor azt Európában még nem is ismerték.
Az új kiadásban a regény bõséges latin idézetei kommentárt kaptak. Eco elmondta, az amerikai fordítók hívták fel a figyelmét arra, hogy az olasz olvasókkal ellentétben az amerikaiak számára “a latin olyan mintha magyar lenne, érthetetlen”. Tanulságos volt ennyi idõ után újraolvasnom saját regényemet, a többi mûvemet is javítani fogom – hangoztatta Eco.
