A negyedszázados eseményekre így emlékszik a lengyelorszag.hu:
Augusztus 14-én robbant ki a sztrájk a gdanski Lenin Hajógyárban: a sztrájkbizottság kétezer zlotyis fizetésemelést, családtámogatást, Anna Walentynowicz és Lech Walesa munkahelyére való visszaengedését, valamint a tíz évvel azelőtti, brutálisan elfojtott munkástüntetés áldozatai emlékművének megépítését követeli. Két nappal később a hajógyár vezetése beleegyezik a fizetések kisebb mértékű emelésébe, de a sztrájk nem ér véget. Augusztus 17-én a hajógyár kapuja előtt Jankowski atya ünnepi misét celebrál; az 1970-es események áldozatai tiszteletére keresztet állítanak. A Sztrájkbizottság Üzemközi Bizottsággá (ÜSZ) alakul, megszövegezik híres, 21 pontból álló követelésüket, amelyben többek közt a politikai foglyok szabadon bocsátását, szabad szakszervezetek létrehozását és a cenzúra eltörlését követelik.
Augusztus 31-én hivatalosan is engedélyezték a Szolidaritás működését, így megalakult a szovjet tömb első, államilag engedélyezett független munkásszervezete. Az országszerte terjedő tiltakozások nyomán szeptember 6-án leváltották a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárát, Edward Giereket, helyére Stanislaw Kania került. Őt később Jaruzelski hadseregtábornok követte a hatalom csúcsán, aki mostani visszaemlékezése szerint hatalomátvételével elkerülte Lengyelország szovjet megszállását.
1990-ben a már szabad Lengyelország első államfőjévé Lech Walesát választották, majd a lengyel parlament alsóháza hivatalos állami ünneppé nyilvánította augusztus 31-ét.
