“Azt hiszem, úgy emlékszik rá a világ, mint a holokauszt lelkiismeretére. Bizonyos szempontból ő lett a holokauszt áldozatainak állandó képviselője, akinek eltökélt szándéka volt az igazságszolgáltatás kezére juttatni a legsúlyosabb bűntett elkövetőit” – nyilatkozta az elhunytról a rabbi.
A II. világháború előtt építészként dolgozó Wiesenthal azután kezdte el hat évtizeden át tartó hajtóvadászatát a náci háborús bűnösök után, hogy az amerikai hadsereg 1945 májusában felszabadította a mauthauseni koncentrációs tábort. Akkor már tucatnyi náci lágert megjárt, 45 kilogrammra fogyott le, és 89 rokonát vesztette el a holokausztban. Mint később többször elmesélte, hamar rájött, hogy “nincs szabadság igazság nélkül”.
Először úgy képzelte, hogy a háború után néhány évig a nácik üldözésével foglalkozik. Végül azonban, mivel az évtizedeken át bujkáló vagy bújtatott háborús bűnösök továbbra is bőven adtak munkát neki és a Wiesenthal Központot létrehozó társainak, egészen tavalyi visszavonulásáig folytatta ezt a tevékenységet.
Hatvan év alatt mintegy 1100 háborús bűnöst kutatott fel és állíttatott bíróság elé. Szerepe volt Adolf Eichmann, a magyarországi zsidók deportálásának főbűnöse, Klaus Barbie, a lyoni hóhér, és Franz Stangl, a treblinkai haláltábor parancsnoka kézre kerítésében.
Mindenkor és mindenütt felemelte szavát a neonácizmus, a rasszizmus és mindenfajta intolerancia ellen. “Azt akarom, hogy az emberek, ha visszatekintenek a történelemre, tudják: a nácik nem úszhatták meg büntetlenül, hogy milliókat gyilkoltak meg” – mondta egyszer.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
