Orosz Pál kedvencei
Tévéműsor: focimeccsek
Újság: Magyar Nemzet
Rádió: Danubius Rádió
Netes portál: Index
Könyv: Umberto Eco: A rózsa neve
Film: Casablanca
Zene: Ákos, Rod Stewart
Hobbi: utazás, foci
– Voltak már skandináv munkáink is, Stockholmban például Tiësto-koncertet szerveztünk. Afrikával kapcsolatban picit visszamennék Ádámhoz és Évához. Miután apukám abbahagyta az aktív futballista-pályafutását a Fradiban, elment Marokkóba edzőnek, ezért hat évig ott laktunk, de ennek már húsz éve. Azóta azt leszámítva, hogy néha kimentem nyaralni, sok kapcsolatom nem volt az országgal. Miután a Human Telex BTL-cégből integrált kommunikációs ügynökséggé nőtte ki magát, egyre több multinacionális vállalatnak is dolgoztunk. A Philip Morris menedzsmentjéhez is eljutott a hírünk, és a konkrét megkeresés tőlük érkezett: rákérdeztek, hogy vállalnánk-e észak-afrikai event marketing rendezvények lebonyolítását. Láttunk ebben fantáziát, és létrehoztuk az ottani cégünket a Human Telex Maroc SARL-t.
– Ezek szerint teljesen véletlen, hogy ott alakult meg a cég ahol felnőttél?
– Teljes mértékben, igaz, azt szoktam mondani, hogy véletlenek nincsenek az életben…
– Amennyiben nem jön ez a megkeresés, akkor eszetekbe sem jutott volna külföldön is megjelenni?
– Érdeklődtünk a terjeszkedési lehetőségek iránt, mert az itthoni piac kezd kissé telítetté válni. Mivel azonban elég komoly méretű az ügyfélportfóliónk, ezért sokáig energiánk sem nagyon volt erre. El kellett jönnie annak az időnek, amikor a szervezet megérett erre, és az ottani körülmények is adottak lettek ahhoz, hogy elkezdjünk komolyabban foglalkozni ezzel a kérdéssel.
– Mennyire fejlett a marokkói reklámpiac? Mint Magyarország a 80-as években?
– Nagyjából igen, ahhoz tudnám hasonlítani. Ezért is van az, hogy mi Marokkóban elsősorban inkább eseménymarketingben gondolkodunk. Tudni kell az országról, hogy VI. Mohamed király, aki pár éve vette át a hatalmat, kiadta az ukázt, hogy 2010-re évi tízmillió turistát szeretne látni az országban a jelenlegi hatmillióval szemben. S ha a király ezt mondja, akkor elég sokat fognak dolgozni azon, hogy ez így is legyen.
– Nem okoz majd gondot az együttműködés az ottani kollégákkal? Róluk az a hír járja, hogy szeretik lazán venni az életet, és „ej, ráérünk arra még” stílusban állnak hozzá a munkához.
– Nem szeretnénk a véletlenre bízni, a dolgokat, ezért az első két-három rendezvényt még mindenképpen itthonról vezényeljük le. A leendő partnereket pedig elhívjuk, hogy lássák, mi az elvárás. Kint tehát egyelőre csak olyan emberek vannak, akik a gyakorlati lebonyolításban segédkeznek, a marokkói állandó stáb 2007 végére áll fel.
– Bevontatok az afrikai bizniszbe egy marokkói, de Magyarországon élő üzletembert is. Nem azért kellett őt bevenni, mert jelentős kint a korrupció és ez az üzletember képben van azzal kapcsolatban, hogy – finoman szólva – ezt miként lehet menedzselni?
– Nem, a marokkói üzlettárs azért fontos, mert kint minket még nem ismer senki, neki viszont vannak kapcsolatai a helyi üzleti körökkel, és ez jól jöhet egy induló cégnél.
– Mennyivel másabb a mostani Marokkó, mint amit tizenévesként megismertél?
– Teljesen megváltozott. Marrakeshben például kialakult egy szórakoztatónegyed, egy klubközpont. Voltam már pár helyen a világban, de ilyet még nem láttam. Irigylésre méltó az infrastrukturális fejlődésük. Óriási lehetőségek vannak abban az országban, szerintem pont jókor mentünk oda.
