Igencsak felkorbácsolta az indulatokat a zeneiparban a Qtrax január végi, cannes-i bejelentése, amikor meghirdette, hogy a négy legnagyobb kiadó kínálatát is beleértve 25 millió zeneszámot tesz ingyenesen hozzáférhetővé online felületén.
A zenekedvelők táborában nagy várakozással várt szolgáltatás indulása azonban korántsem úgy sikerült, ahogy abban a rajongók reménykedtek. Bár a Qtrax illetékesei ragaszkodtak ahhoz az álláspontjukhoz, hogy megállapodtak valamennyi nagy zenekiadóval, az állítólagos partnerek egészen máshogy nyilatkoztak. Így aztán el is indult, meg nem is a szolgáltatás, a letöltéshez szükséges kliensszoftver elérhető ugyan, de hiába, legalábbis próbálkozásaink eddig nem hoztak sikert. A cég honlapján annyit közöl az érdeklődőkkel, hogy egyelőre a bétaverzió érhető el, amely nem tartalmaz letölthető állományokat.
Zene reklámzajban
Míg a Qtraxről eléggé egyöntetűen nyilatkoznak a zeneiparban – a legtöbben kóklernek tartják a társaságot, a nagy bejelentés pedig sokak szerint egy tőzsdei manipuláció része volt –, addig az általa képviselt modellről megoszlanak a vélemények. Az elképzelések szerint az ingyen letölthető zenékért cserébe a felhasználóknak reklámokat kellene „elviselniük”, vagyis a szolgáltatás üzemeltetői a hirdetési bevételekből fizetnének a lemezkiadóknak. A modell nem teljesen új, hiszen többek között a Genesis egykori frontembere, Peter Gabriel is megpróbálkozott valami hasonlóval, több millió fontot költve a We7-re keresztelt szolgáltatásra. Azonban a nagy kiadókkal a mai napig nem sikerült megállapodnia, és a viszonylag szerény kínálat meglátszik a letöltésszámon is, hiszen a tavaly áprilisi indulás óta eddig mindössze 1,5 millió letöltést regisztráltak.
Hogy mi a gond a nagy kiadókkal? Legfőképpen az, hogy egy-egy letöltött zeneszám esetében 0,5 eurót szeretnének kapni a nagy lemezcégek, és egyelőre elképzelhetetlen, hogy lenne olyan hirdető, aki ezt finanszírozná – állítja Horváth Szabolcs, az Econet.hu Nyrt. által üzemeltetett Songo internetes zeneáruház vezetője. Hatalmas mennyiségű reklámnak kellene eljutnia 1-1 felhasználóhoz, éppen ezért megítélése szerint járhatatlan ez az út.
Tudta-e?
MusicStation Max néven mobiltelefonos zeneletöltésre szakosodott szolgáltatás elindítását tervezi még az év első felében a brit Omnifone, amelynek keretében a felhasználók ingyen tölthetnének le zenéket mobilkészülékeikre.
A Qtraxnek köszönhetően a közvélemény érdeklődésének középpontjába került értékesítési modell jelenleg slágertémának számít a zeneiparban – jelezte Magyar Gábor, a Z2 netes zeneboltot működtető Origo Zrt. új üzleti megoldások igazgatója. Sokan, elsősorban a kiadói oldalon az olyan megoldásokban látják a siker zálogát, amelyekben nem a felhasználók fedezik a tartalomtulajdonosoknak (azaz nekik) fizetendő díjat, hanem azt hirdetésekből próbálják meg fedezni. A modell legnagyobb korlátja, hogy a lemezcégek részére minden egyes megkezdett dal után jogdíjat kell fizetni, amely így az ingyenesség miatt az egyre növekvő felhasználószám és népszerűség révén automatikusan ellehetetleníti a szolgáltatást – tette hozzá Magyar Gábor.
A második leggyakrabban felmerülő probléma, hogy az emberek birtokolni is szeretik a zenéket (hordozható lejátszóra másolni stb.), és ezek a szolgáltatások az esetek túlnyomó többségében ezt nem teszik lehetővé.
Új irányok
Az egyértelmű, hogy stratégiaváltásra kényszerülnek a nagy lemezcégek, hiszen a fizikai hordozókon való terjesztés már évek óta csökken, és tavaly első alkalommal az online értékesítés bővülési üteme is visszaesett. A hanglemezkiadók nemzetközi szervezete, az IFPI adatai szerint 2007-ben 2,9 milliárd dolláros volt az online zenepiac, ez 38 százalékos bővülést jelent 2006-hoz viszonyítva. A dolog apró szépséghibája, hogy 2006-ban még sikerült megduplázni az Apple által üzemeltetett iTunesszal fémjelzett netes zeneértékesítést.
A fizikai zenehordozókra épülő 1.0-s zeneipart tehát le kell cserélni, azonban a 2.0-s verzió, vagyis az internetkorszakra szabott üzleti modell kidolgozása egyelőre várat magára. Pedig a zenepiac meghatározó szereplői jól tennék, ha minél előbb kidolgoznák azokat a stratégiákat, amelyek révén gyorsabb ütemben növelhetők az online forgalmazásból származó bevételek. A számok ugyanis azt mutatják, hogy az ágazat jövője az internettől függ, hiszen míg 2004-ben a teljes zenepiac csupán két százalékát adta ez a szegmens, addig tavaly az IFPI adatai szerint már 15 százalék körül volt a részesedése. Ráadásul ezek az adatok csak a legális forgalomra vonatkoznak, az igazi áttörést az jelentené, ha sikerülne rávenni azokat is a fizetésre, akik jelenleg illegálisan töltik le a zeneszámokat. Ők pedig nincsenek kevesen, egyes becslések szerint minden fizetős zeneletöltésre húsz illegális jut.
Másolásvédelem nélkül
A zeneiparban komoly reményeket fűznek a digitális másolásvédelem, azaz a DRM nélküli tartalmak forgalmazásához. Sokan úgy vélik, ez hozhatja meg a mindenki által régóta várt áttörést a legális zeneterjesztésben. A korlátot elsősorban a DRM-mentes állományok beszerzése jelenti, ugyanis a nagy nemzetközi kiadók egyelőre szinte csak az Egyesült Államok legnagyobb zeneáruháziban (Amazon, iTunes) tették elérhetővé az ilyen típusú szolgáltatásukat.
Bővülő repertoár
Magyarországon az online letöltések a mintegy hétmilliárd forintos teljes zenei piac egy százalékát adják Magyar Gábor becslése szerint. Nyugat-Európában ez az érték a tíz százalékhoz közelít, éppen ezért minden magyarországi, digitális zeneterjesztésben dolgozó piaci szereplőnek közös célja, hogy ezt az arány megközelítse.
Az Origo netes zeneáruháza tavaly növelte forgalmát 2006-hoz képest, pontos számokat azonban nem közöltek. A Z2 zeneportálon jelenleg mintegy 600 ezer dal érhető el, valamennyi nagy nemzetközi kiadóval szerződésben állnak. A cél ugyanakkor az, hogy minél sokszínűbbé és a lehető legteljesebbé tegyék az elérhető repertoárt, így a kisebb lemezcégekkel is megegyezésre törekszenek.
Az idei tervekről szólva Magyar Gábor elmondta, folytatni szeretnék az áruház továbbfejlesztését, új funkciókkal való bővítését, amelyek elsődleges célja, hogy a zenekedvelők minden zenével kapcsolatos tartalmat – térítés ellenében, vagy ingyenesen – egy helyen megtalálhassanak. Az árak vonatkozásában az idén nem számítanak komoly változásra a Z2-nél, ugyanis a vásárlók által fizetett végfelhasználói ár túlnyomó része a kiadókhoz, illetve a különböző jogvédő szervezetekhez vándorol.
Vonzó kínálat
A várakozásoknak megfelelően fejlődött a Songo tavaly, a felhasználói szám jelenleg már húszezer fölött van, míg 2006 végén még csak kétezren voltak – közölte Horváth Szabolcs. Egy-egy hónapban több ezer zeneszámot vásárolnak a felhasználók, s a forgalom folyamatosan bővül, havonta mintegy öt százalékkal. A letöltések több mint 60 százaléka magyar zene, ez részben annak is köszönhető, hogy azok olcsóbbak, mint a nemzetköziek. A magyar számok esetében 199 forinttól indul az ár a Songonál és 240 a felső plafon. A nemzetközi zeneszámok ára pont ennél az összegnél kezdődik, de 340, vagy akár 500 forintig is terjedhetnek a bruttó árak. Horváth Szabolcs elmondása szerint a kiadók is drágán adják a számokat, és a két közös jogkezelő által szedett jogdíjak szintén jócskán megnövelik a költségeket.
A Songo vezetője bízik abban, hogy az idén sikerül 50-60 százalék körül mértékben növelni a forgalmat. Mivel a szegmensben komoly növekedési potenciál van, ez a cél nem tűnik elérhetetlennek. Főleg annak tükrében, hogy a társaság novemberben megállapodott a Universal kiadóval is, így mind a négy nagy lemezcég kínálata szerepel a 600–700 ezer zeneszámot tartalmazó repertoárban.
