Átrendezés miatt zárva – hirdeti a cédula a Magyar Televízió (MTV) székházától pár saroknyira, poros ablakokkal és napszítta kiállítási tárgyakkal árválkodó tévémúzeum ajtaján. Heteken belül akár Rudi Zoltán irodájának ajtajára is kikerülhet ugyanez a szöveg. Feltéve, hogy a saját elnöksége szabta február 25-i határidőig a kuratóriumnak nem sikerül eldöntenie, ki legyen a „kapitány”.
Félmezőny
A merítés mindenesetre elég szűk: a pályázati csomagot megvásárló hatos bolyból alig hárman adták le anyagukat, így a kuratóriumi elnökségnek a tervezett három helyett egy nap is elegendő lesz a jelentkezők meghallgatására.
A sakkozáshoz ez a felhozatal feltehetőleg kevés lesz, hiszen kisebbfajta csodának számítana, ha a testületet igencsak megosztó Rudi Zoltán melletti másik két pályázó valamelyike lenne a befutó. A néhány elnökkel ezelőtti menedzsmentben már ott ücsörgő – Rudi által partvonalra szorított – Szabó Stein Imrével szemben éppen „előélete” lehet a kifogás. Nem az RTL Klubnál töltött éveket róják fel neki, hanem hogy igazgatóskodott a Ragáts-érában.
Hammer Ferenc esélyeit viszont pont az ronthatja, hogy (noha a szociológus az ország egyik legelismertebb médiakutatója), cégvezetési tapasztalatok nemigen sorjáznak önéletrajzában. Ráadásul műsoros tapasztalatai is a kilencvenes évek elejéről, az akkor még „föld alatti” Tilos Rádióból származnak. Ennek ellenére Hammer nagyot villantott: heteken keresztül árasztotta el az Index – neki kreált – Tv-ostrom rovatán keresztül a témával a médiát; ha úgy vesszük, megmutatta, hogy kis lelkesedéssel ingyen is lehet hírverést csapni a közmédium körül. Elképzeléseiről azonban egyikük sem nyilatkozott érdemben. Nem csoda hát, ha a tíz főkurátoron kívül kevesen vannak azok, akiknek fogalma lehet a valódi erőviszonyokról.
Egyelőre annyi tudható, hogy hivatalosan még az is bizalmas információnak számít, kik versengenek a posztért. A kuratórium elnöke arra hivatkozva nem szolgál részletekkel, hogy ehhez az aspiránsok nem járultak hozzá – míg azok között akadt olyan, aki szerint éppen akkor kellett volna nyilatkozniuk, ha meg akarják tiltani kilétük vagy pályázatuk nyilvánosságra kerülését.
Ezzel az egész procedúra gyönyörűen belesimul az MTV ellenőrzése körüli kormánypárti-ellenzéki huzavona egyik mellékhadszíntere, a „nyilvánosságfront” csetepatéinak sorába. Az ellenzékiek ugyanis hónapok óta a szerződések és a testületi ülések nyilvánosságát követelve revolverezik a túloldalt, harci kedvüket pedig csak tüzeli, hogy eddig csupán részeredményeket értek el. (A véleményvezérnek tartott Szabó Lászlót egyébként épp a napokban „jelentette fel” a kuratórium ellenőrző testületénél két tagtársa, mert „élő adásban” közvetített az egyik internetes portálnak egy ülést.)
Lóhalálában
A jelölésre pedig nem maradt túl sok idő: március 4. lesz Rudi Zoltán utolsó elnöki munkanapja, s ha ebben a körben nem választanak elnököt, legalább két hónapos interregnum következik. Ez pedig – a székházberuházás közepén, a költözködés előtt, az üzleti terv elfogadásának hajrájában – akár forintszázmilliókban is kifejezhető veszteséget okozhat a köztévének.
Testületi tagok szinte kizárják, hogy Rudi „egymagában” újabb mandátumot kapjon, annak viszont már látják esélyét, hogy egy nagykoalíciós bandérium élén arasson győzelmet. A Fidesz- és KDNP-delegáltak ugyanis nem úsznák meg arcvesztés nélkül, ha annak az embernek a feltételek nélküli pajzsra emelésében segédkeznének, akinek egy éve a fejét követelik – nem túl sok eredménnyel.
Csapaterő
Sokkal nagyobb reményeket fűzhet Rudi egy olyan librettóhoz, miszerint úgy osztják szét a felső vezetői posztokat, hogy azzal biztosítja magának az újrázáshoz szükséges támogatást. Az azonban ma még nem tudható, ebben az esetben mi volna az „útdíj”. A helyzetet pedig csak bonyolítja, hogy kurátoroktól úgy hallani, január végén a parlamenti pártok egyikénél sem döntötték még el, ki az ő favoritjuk.
Ennél jóval valószínűtlenebb – véli több kurátor is –, hogy a másik két pályázó valamelyikét emelik pajzsra, már csak a korábban említett hátrányaik (és a hiányzó párttámogatás) miatt. Ha pedig sem egy felturbózott Rudi-csapatban, sem valamelyik másik jelentkezőben nem tudnak megalkudni, akkor marad a jól ismert forgatókönyv: jöhet a második pályázat.
Márpedig a visszatapsolt pályázatokkal mintha átok ülne az MTV-n. Noha nem ők a csúcstartók, hanem a Magyar Rádió az ötödik futamban megválasztott Such Györggyel, ügyvezetőből mégiscsak a köztévé „fogyasztott el” a legtöbbet.
Nyúl és kalap
Azért is érdekes kérdés, hogy egy ilyen esetben ki és kit nevezne ki ügyvezetőnek, mert az MTV-nél végül három átmeneti vezetőt is elnökké választottak– rossz nyelvek szerint kínjukban, de legalábbis más konszenzusos jelölt hiányában – a kurátorok, így akár jó ómen is lehet az ügyvezetősködés.
Csakhogy akkoriban rendre alelnökök kapták a posztot, ilyennel viszont manapság nem büszkélkedhet a köztévé. Ráadásul az MTV csúcsvezetésében mutatóba sem igen maradt a Rudi előtti korszakból ember, így igencsak kérdéses, hogy ki volna az, aki a döntéshozók és a munkatársak bizalmát annyira élvezné, hogy akár egy-két eredménytelen újrázás idején is elvezesse az évi harmincmilliárdos forgalmú vállalatot. Mégpedig egy olyan időszakban, amikor az idei üzleti terv elfogadása mellett az Óbudára költözést, valamint az 1700-as létszám 1200 körülire faragását kell szervezni. Tévés körökben amolyan titkos, potenciális jolly jokerként emlegetik Kapuvári Gábor üzemi tanácsi elnököt, a digitális átállással kapcsolatos oktatások felelősét. Az azonban kérdéses, hogy közel negyedszázados MTV-s múlttal, egy jó állással és munkatársai megbecsülésével a háta mögött felvállalna-e egy perckirályságot az ősz tévés.
Aki egyébként korábban – Rudi ellenében is – indult az elnöki posztért, ma pedig nem tudni, hogy taktikus kivárás vagy bölcs visszafogottság húzódik meg annak hátterében, hogy a tavaly őszi menetben nem szurkolt le 120 ezer forintot a pályázati csomagért. Nem úgy, mint a végül nem induló, de a versengésben nem újonc Marcsa Attila, az MTV egykori képernyőse, aki manapság a Műegyetemen tanít stratégiai menedzsmentet. Ami azzal is jár, hogy kimarad a mindennapos médiacsörtékből.
