Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának adatai szerint az elmúlt években látványosan megnőtt az internetes bűnözés miatt letartóztatottak száma. Tavaly 287 embert ítéltek börtönbüntetésre vagy házi őrizetre, ez 35 százalékos növekedést jelent 2006-hoz képest, és közel duplája a 2005-ös adatnak.
Mindettől függetlenül a hackerek sorsa akár még kedvezően is alakulhat a raboskodás után, speciális tudásuk ugyanis jó ajánlólevél.
Igaz, nem a nagyvállalati körben – legalábbis ez derül ki az InformationWeek összeállításából. A vállalatok biztonsági vezetőinek többsége abszurdnak tartja a gondolatot, hogy egykori, elítélt hackert alkalmazzon, még ha jó útra tért is. Az ok egyszerű, kockázatosnak tartják az ilyen „szakértő” alkalmazását. Másrészt úgy vélik, hogy a börtönben vagy elzártságban töltött évek alatt megkophatott a tudásuk.
Ha a nagyvállalatoknál nem is, más körben jó eséllyel pályáznak munkára a jó útra tért hackerek. A kisebb biztonsági tanácsadó cégek például szívesen bevetik őket, mivel alkalmazásuk költségmegtakarítást jelenthet. Persze jól meg kell fizetniük a szakértőket, ha el akarják kerülni, hogy kárt okozzanak a vállalatnak, azonban a továbbképzés költségeit megspórolhatják. Márpedig erre az egyetemről kikerülő esetében általában szükség van, hiszen a diákokat arra készítik fel, hogyan érjék el, hogy a lehető legbiztonságosabbak legyenek a vállalati rendszerek, és nem arra, hogyan törjék fel azokat. Az egykori hackerek viszont pont erre képezték ki magukat, ezért kiválóan alkalmasak a biztonsági megoldások tesztelésére, illetve az úgynevezett etikus hackelésre. Utóbbi esetében a megbízó cég kérésére megpróbálják feltörni a rendszereiket, esetleges rések, hibák után kutatva. Akadnak olyanok is, mint a legismertebb egykori számítógépes kalóz, Kevin Mitnick, aki ma már a saját útját járja, és a nagy informatikai és internetes konferenciák egyik sztárelőadójának számít, valamint saját biztonsági cégét, a Mitnick Security Consultingot vezeti.
Napjainkra a Kevin Mitnick- és Robert Tappan-féle magányos számítógépes kalózok kora lejárt. Míg korábban a kíváncsiság és a feladat nehézsége jelentette kihívás motiválta a hackerek tetteit, addig ma egyértelműen a pénzszerzés került a középpontba, és az internet beépült a hagyományos bűnözők kelléktárába. A bankszámla-, hitelkártya-, személyi azonosító adatok adásvételére már kialakult egy internetes feketepiac, amelyen hasonló értékesítési technikák megjelenése figyelhető meg, mint a hagyományos kereskedelemben. A legnépszerűbb termékek az internetes feketekereskedelemben a bankszámlaszámok, ezek 2000 forint körüli áron már beszerezhetők a világhálón.
Legendás hackerek
John T. Draper: 1972-ben rájött, hogy ingyen telefonálhat az államhatáron túlra, ha a gyerekeknek szánt reggeli étel dobozába csomagolt ajándék sípot megfújja. A síp 2600 hertzes hangjára a központ beléptette őt a telefonszolgáltató rendszerébe. Draper ezután sípokat árult az ingyenes telefonálásra vágyóknak.
Ian Murphy: 1981-ben betört az AT&T számítógépes rendszerébe, ahol átállította az órákat és a számlázási szorzókat – így délben éjszakai tarifáért lehetett telefonálni, és csúcsidőért fizethetett az, aki türelmesen kivárta az éjfélt.
Robert Tappan Morris: 1988-ban engedte szabadon az általa írt féregvírust, amely az akkori internet tíz százalékát megbénította, és ezzel 15 millió dolláros kárt okozott.
Kevin Mitnick: Több amerikai állam számítógépes rendszereibe is behatolt. Ő volt az első hacker, akinek az arcképe megjelent az FBI „Most Wanted” listáján. Egymillió dollár értékben emelt el szigorúan titkos adatokat.
Vlagyimir Levin: A Szentpétervári Műszaki Egyetem hallgatójaként 1995-ben tízmillió dollárt utaltatott a Citibanktól saját számlájára. Az Interpol a londoni Heathrow repülőtéren fogta el Levint.
