David Droga, a New York-i Droga5 ügynökség alapítója maga is csodagyereknek számít a reklám világában. 18 évesen az Australian Writers & Art Directors School legjobbjaként végzett. Pár unalmas hónapot töltött egy multicégnél, majd szerencséjére néhány fiatal megalapította az OMON Sydneyt, amely néhány éven belül Ausztrália legfontosabb reklámügynökségévé vált. Droga alig 21 éves, amikor a cég kreatív igazgatója lesz, és egyúttal tulajdonossá is avanzsál. A kérdésre, hogy minek köszönheti gyors karrierjét, csak annyit válaszol, hogy a kemény munkának. Igyekezett mindenkinél több időt munkával tölteni; ebben az időszakban az sem számított kivételesnek, hogy egy héten kétszer is az ügynökség irodájában aludt.
Ázsiai expanzió
A rendkívüli eredményeket felmutató OMON-t később felvásárolta a BBDO, és Droga is eladta üzletrészét, majd Szingapúrba utazott, hogy az ottani Saatchi & Saatchi vezető igazgatója és ázsiai kreatív igazgatója legyen. Ott is csodát művelt: a viszonylag ismeretlen cég csakhamar az év nemzetközi ügynöksége címet kapta meg. Innen szólította őt a hálózat egy ennél is jelentősebb pozícióba, a Saatchi londoni kreatív igazgatói székébe. Az ekkor még mindig csupán 29 esztendős Droga a reklámvilág egyik központjának számító városban is megvillantotta oroszlánkörmeit, hiszen a legrangosabb reklámversenyen, a 2002-es cannes-i fesztiválon a Saatchi Londont az év ügynökségévé választották. Ezután még tovább emelkedett az ausztrál reklámzseni: a Publicis hálózat létrehozta a worldwide kreatív igazgatói posztot – az ő számára! Itt, a csúcson (hiszen ennél magasabb poszt sehol nem létezik) is maradandót alkotott, a hálózat több kreatívdíjat nyert, mint előtte, és Drogával az ügyfélszerzés is sikeresebbnek bizonyult. Ezek után meglepő húzásra szánta el magát: hálózati támogatással létrehozta saját ügynökségét, a Droga5-ot. Cége – természetesen – máshogy akarta megközelíteni az ügyfeleket, az ötleteket.
A csodacsapat
Az ügynökség menedzsmentje is megér egy misét: a vezérigazgató, Andrew Essex tulajdonképpen az újságírás világából jött, Kim Howitt, a programozók feje pedig tartalomfejlesztőként dolgozott a Viacomnál, és olyan márkák építésében segédkezett, mint például a Nickelodeon. David Droga célja kezdettől fogva az volt, hogy okos emberekkel vegye körül magát, bárhonnan is kerüljenek a reklámügynökség falai közé. Feltűnő az is, hogy az amerikai méretekkel mérve aprócska (körülbelül 50 főből álló) cég szinte minden kreatívja tapasztalt, elismert szakember. „A Droga5 még mindig egy reklámügynökség. Itt minden az ötletekről, a márkákról szól. Egy kicsit óvatos vagyok az ügynökség megnevezéssel, mert nem szeretném, ha a hagyományos reklámügynökség jegyei szerint tekintenének ránk. Persze mindig elmondtam, hogy nem vagyok ellene a hagyományos reklámnak – bolond lennék, hiszen a saját karrierem is erre épült” – mondta az alapító.
Noha a 2006 tavaszán alakult Droga5-nak alig kétéves múltja van, de tavaly és az idén is fődíjjal tért haza Cannes-ból, és máris a legnagyobbak és leghíresebbek között emlegetik.
Merész vírus
Három évvel ezelőtt hihetetlen képsorok jelentek meg az USA legnézettebb híradóiban: néhány fiatal betört az Andrews légibázisra, és graffitit festett az elnököt szállító különgépre, a legendás Air Force One-ra. A szemcsés felvételek állításait hivatalosan több ízben cáfolta a katonaság, ez azonban csak olaj volt a tűzre, az internetes fórumokon ugyanis biztosra vették, hogy a hivatalos szervek most is csak hablatyolnak, hogy elkerüljék a blamázst.
Mire bebizonyosodott, hogy a hír ezúttal tényleg igaz, már sokmillió ember láthatta a különleges repülőre felfújt „Still Free” feliratot. Kiderült, hogy egy speciális vírusmarketingről van szó, amelyet az Ecko Unlimited divatmárka számára készítettek – Drogáék. A kampány ereje a merészségben volt, nemcsak kitalálói, hanem megrendelői oldalról is. A (természetesen nem az említett bázison) megrendezett jelenetek valóban élethű underground felvételeknek tűntek. Pénzben szinte ki sem lehet fejezni, mit jelentett az Eckónak ez a különleges hírverés, mindenesetre szlogenjét, a Still Free-t eléggé bevéste.
Az idén az UNICEF számára készített ugyancsak formabontó és újszerű kampányuk hozta meg számukra a Titanium Liont.
A feladat annyi volt, hogy tudatosítsák a jómódban élő nyugatiakkal a tiszta ivóvíz fontosságát, és szolidaritási akcióba vonják be őket. A Droga5 erre kitalált egy márkát, amely minden nagyvárosban megtalálható, és segítségével bárki hozzájárulhat a föld még elmaradott régióiban élő gyermekek vízproblémájának megoldásához.
A régi-új termék neve: csapvíz. A New York-i ügynökség azt találta ki, hogy a legmenőbb éttermeket és vendéglátóegységeket ellátják egy külön erre a célra készített logóval, és a vendégek egy dollárért csapvizet kapnak. Ez a pénz nem lebecsülendő, hiszen becslés szerint ennyiből a fejlődő országokban egy gyermek 40 napi ivóvízszükségletét fedezni lehet. A New York-iak az előzetes várakozásokat jóval felülmúló mértékben csatlakoztak a kezdeményezéshez, egyszerű emberek és hírességek egyaránt kifizették a jelképes összeget. Az akció nagy hírverést kapott a különböző médiumokban, és végeredményben az amerikai metropolis jótékonykodói több évnyi vízről „gondoskodtak” a rászoruló gyerekeknek. Az UNICEF történetének legsikeresebb kampányává nyilvánította a Droga5 kampányát, és elhatározta, hogy 2009-ben a víz világnapján már több mint száz nagyvárost von be a projektbe.
Végezetül álljon itt egy újabb keletű kampány mindazok megnyugtatására, akik szerint a különc ügynökség csak különleges megbízóknak képes nagyot alkotni. Nézzünk meg egy átlagosnak nevezhető ügyfelet, az új-zélandi Steinlager sört, amely a szigetország első számú folyékony kenyere. A feladat egy promóció elkészítése volt a termék amerikai piacra való bevezetéséhez. A Droga5 azt találta ki, hogy a promóció győztese nem egy magától értetődő új-zélandi utat nyer, hanem egy képzelt srác, a Steinlagernek dolgozó Nick életét kapja meg. Nyerd meg Nick életét! –így hívott kalandra az interaktív site. A győztes az USA-ba utazó Nick helyére léphet, Nick szüleivel, barátnőjével élhet együtt, végezheti munkáját. Szinte egy új személyazonosságot kap – és mindezt a világ talán leggyönyörűbb, távoli országában, Új-Zélandon. Ilyen egy promóció David Droga-módra.
A kicsi óriás
Már régen nem titok, hogy a brazilok lassan a reklámvilágban is olyanok lesznek, mint a fociban. De az utóbbi időben felzárkózott melléjük, sőt sok mindenben le is körözte őket a „kistestvér”, Argentína. Ékes példája ennek a Santo reklámügynökség története. A 2005-ben alakult ügynökség motorja a két kipróbált kreatív, a Maximiliano Anselmo és Sebastian Wilhelm alkotta duó.
Ők ketten már 1995 óta együtt dolgoztak, hét évet a híres argentin cégnél, az Agulla y Baccettinél. 2001-ben a londoni Mother kínált nekik állást, de Anselmónak éppen akkor született az első gyermeke, és nem akart külföldön dolgozni, így útjaik szétváltak. Az országot megrengető pénzügyi válság 2004-re megszűnni látszott, és a WPP reklámkonglomerátum hátszelével megalapították saját ügynökségüket.
„Írtam egy globális Nike-kampányt Amszterdamban, a Wieden+Kennedy berkeiben. Amikor visszamentem Argentínába, és a tévében láttam, arra gondoltam, hogy hiszen ezt itthonról is meg tudnám csinálni.” – mondja Wilhelm. Mielőtt megnyitották volna irodájukat, a helyi Coca-Cola tenderre hívta őket, amit meg is nyertek. A reklámot milliárdok látták a német focivébé alatt. A „Riválisok” névre keresztelt spotban a kaktusz a léggömbbel, a csirke a hentessel ölelkezik a mindent túláradó gólöröm közepette. A Santo egyébként nagyon pici, 16 fős ügynökség, de globálisan a legnagyobbakat, például az Unilevert is ügyfelének mondhatja.
Tudta-e, hogy David Droga egymaga több mint 45 cannes-i díjjal büszkélkedhet?
