A látszat ellenére nem a Nílushoz vagy a hüllővadászathoz, sokkal inkább két Grand Slam-tornához, a francia nyílt teniszbajnoksághoz (Roland Garros) és Wimbledonhoz kötődik a legendás krokodilos márka megalkotójának neve. A francia René Lacoste ugyanis először teniszezőként vonult be a köztudatba. Jó néhány győzelemmel a háta mögött 1927-ben a US Openen feljogosítva érezte magát arra, hogy a jól megszokott – és akkoriban divatosnak számító – hosszú ujjú, feszes teniszruházat helyett könnyű, apró dombormintás, galléros pamutpólóban lépjen pályára. Ezzel a saját tervezésű ruhadarabbal egy csapásra megreformálta a teniszvilág divatját, s egyben új márkát teremtett.
A krokodilos logó Lacoste becenevére vezethető vissza: az 1923-as Davis-kupán az amerikai újságírók csak „Aligátor”-ként emlegették a teniszezőt, aki egy fontos mérkőzés előtt fogadást kötött csapata kapitányával saját győzelmére. A tét pedig nem más volt, mint egy krokodilbőr táska, amit Lacoste a mérkőzéssel együtt megnyert. A becenevet a sportoló később is szívesen viselte, mert mások mellett maga is úgy vélte, hogy játékstílusa, temperamentuma és kitartása miatt is találó az elnevezés.
Tudta-e?
A Lacoste-nak számos világmárkával van licencszerződése. A parfümök például a Procter & Gamble-höz, a táskák a Samsonite-hoz tartoznak.
(Tudta-e?) Franciaországon kívül 12 országban gyártják a Lacoste termékeit, többek közt Olaszországban, Peruban, Marokkóban, Indonéziában és Romániában.
A logót egyébként Lacoste barátja, Robert George tervezte, s az rövid idő alatt olyannyira a teniszező védjegyévé vált, hogy már csak krokodilhímzéses pólóban szállt szembe ellenfeleivel. A trendi ruhadarabnak René nagy jövőt jósolt, ezért sportolói pályafutása befejezését követően, 1933-ban André Gillier kötöttárugyártóval közösen céget alapított a rövid ujjú krokodilos blúzok gyártására. A vállalkozás azóta is sikeres: a galléros teniszpólók 75 év elteltével is menőnek számítanak. A hímzett aligátor egyébként 18 éven át kimondottan fehér pólók dísze volt, a színes kollekciót csak 1951-ben ismerhette meg a nagyközönség, abban az évben, amikor beindították az exportot. Ekkor a teniszingek mellett már golf- és vitorláspólók is voltak a kínálatban. Először a szomszédos Olaszországban jelentek meg a Lacoste termékei, majd 1952-ben már az USA-ban is kaphatók voltak, ahol „a kompetens sportemberek státusszimbólumaként” hirdették a márkát.
1963-ban René fia, Bernard Lacoste vette át a cég vezetését. Irányítása alatt a vállalkozás gyors ütemben fejlődött, s évente körülbelül háromszázezer fogyott a Lacoste-cikkekből. Az 1960-as évek végétől a kényelmen, a természetes elegancián és a sportos életvitelen alapuló márka portfóliójában a legváltozatosabb termékek kezdtek megjelenni: először parfümmel frissítették a kínálatot, majd szemüvegkerettel, napszemüveggel, cipővel, órával és különböző, bőrből készült darabokkal bővítették a felhozatalt.
A 70-es, 80-as években az Egyesült Államokban nagyon népszerűvé vált a márka, amelyet a cégvezetők bánatára az emberek legalább olyan gyakran emlegettek Izodként, mint Lacoste-ként, miután egy korábbi licencszerződés miatt az amerikai piacra előbbi cég gyártotta a krokodilos termékeket. Az Izod Lacoste névnek és különböző változatainak használatát végül 1995-ban megtiltották, a francia társaságnak ugyanis sikerült visszaszereznie az exkluzivitást a tengerentúlon.
Az Izod mellett a márkának a hongkongi Crocodile Garmentscel is meggyűlt a baja, amelynek logója megtévesztésig hasonlított a Lacoste aligátorára, annyi különbséggel, hogy míg ez jobbra „néz”, az ázsiai példány balra. A Kínában zajló pert 2003-ban a helyiek nyerték, ennek ellenére beleegyeztek abba, hogy módosítsanak a márkajelzésen: más arányokkal és függőlegesebb farokkal ábrázolják a krokodilt.
Jelenleg Bernard öccse, Michel Lacoste a cég elnöke. 2007-ben 59 millió termék eladásával 1,56 milliárd eurós forgalmat bonyolítottak a világ 112 országábani.
