A laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy az állat pusztulását egy három éve betiltott növényvédőszer okozta. A méreg olyan mennyiségben volt jelen a kerecsen szervezetében, amilyet testtömegegységre (kg) vetítve még nem találtak Magyarországon elhullott madárban. A Fővárosi Állat-és Növénykert állatorvosai megröntgenezték a madarat, lövésre vagy egyéb sérülésre utaló nyomot nem találtak – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
Feltehetően valakinek a környéken „elege lett” a galambokból, ezért szórta ki az erős mérget. Az egyik, feltehetően az Alkotmányvédelmi Hivatal tetején vergődő, agonizáló madárra csaphatott le a sólyom, majd miután elfogyasztotta, szinte azonnal a földre zuhant a hivatal parkolójában – mondta el az fn.hu-nak Bagyura János, az MME szakértője. Az előzményeket természetesen csak feltételezések vannak, de a sólyom testében olyan mennyiségű mérget találtak, hogy azzal egy-két perc alatt legyőzte a szervezetét, legfeljebb párszáz méterre juthatott a mérgezés helyétől.
Amikor a kerecsensólymot – őt azonosítják egyébként az Árpádok mondabeli ősével, a Turullal – megtalálták, néhány percig még élt. A csőrén és a lábán is galambtollak voltak, vagyis biztosan ebből a zsákmányból jutott bele a méreg. A fiatal sólymok egy része vonul, az öregek azonban jórészt télen is megfigyelhetők a fészek környékén. Nem jellemző, hogy a városba „költöznének” télre, az áldozat feltehetően egy kóborló egyed lehetett, amelyik átrepült Budapest felett – mondja a szakember.
Képgaléria a kerecsenről és zsákmányáról (Bagyura János/MME)
A mérgező feltehetően galambokat akart elpusztítani, és csak egy szerencsétlen véletlen, hogy a fokozottan védett ragadozómadár is áldozatul esett. Ennek ellenére gyakori, hogy szántóföldeken szándékosan, kimondottan a ragadozók számára helyeznek ki mérgezett tetemeket, amelynek rókák, és az utóbbi években többtucatnyi sas esett áldozatul. Ezek hátterében természetvédők szerint az állhat, hogy néhány, igazi vadásznak nem nevezhető ember „ellenfélnek tekinti” a nyulat, fácánt zsákmányoló ragadozókat.
Az MME közleményében felhívja a figyelmet, hogy igen komoly következményei lehetnek, ha a mérgezett galamb a földre hullik, és ott egy háziállat, netán gyermek kerül vele kapcsolatba. Ha elhullott madarat találunk ne érintsük meg, hanem jelezzük a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságnak, akik szakszerűen elszállítják a tetemet – hangsúlyozzák. A tiltott növényvédőszerek terjesztése, bárminemű felhasználása egyébként méreggel való visszaélésnek minősül, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.
A kerecsensólyom
Nagytestű sólyomfaj, teste 45-55, szárnyfesztávolság105-130 cm hosszú. A hímek súlya 730-990 g, a tojóké 970-1300 g között változik. Az öreg madarak háta sárgásbarna, fejük általában világos, néha egészen fehéres színű. Az öreg példányok jellemzője a világos, sokszor fehér mell, amely a has felé sűrűsödő, csepp alakú pettyekkel mintázott. Lábuk és viaszhártyájuk sárga. Monogám madarak, egy életre választanak párt maguknak.
Március közepén 3-5 tojást rak a tojó, majd ezt követően 32 napig kotlik. A hím ez idő alatt vadászik és táplálékkal látja el a kotló tojót. A fiókákat mindkét szülő eteti. A keléstől számított 42-47 nap után kirepülnek a fiatalok, és közel egy hónapig a fészkelőhely környékén tartózkodnak. Költési időszakban a leggyakoribb zsákmányállatuk az ürge, a hörcsög, a galamb, a bíbic és a seregély. A fiatalok egy része vonul, az öregek nagy része a fészek környékén, télen is megfigyelhető. (forrás: MME)
Józan ésszel azt is nehéz belátni, miért akarja valaki egyéni akciókkal tömegesen legyilkolni a galambokat. Idegesíti az ürülékük valószínűleg, de tudni kell, hogy ezért is a városlakó embereket terheli a felelősség. Ha nem lennének ennyien, még szeretnénk is őket, mint ahogy nem véletlenül háziasították már évezredekkel ezelőtt.
Képgaléria a kerecsenről és zsákmányáról (Bagyura János/MME)
A városokban ugyanis manapság a házigalamb elvadult változatával, a parlagi galambbal találkozunk. Egy életre választ párt maga mellé és hű marad szülőföldjéhez is: fészkéhez, párjához több ezer kilométerről is visszatér. Főleg a városok életének váltak fontos részévé, ahol évezredek óta táplálékot jelentettek, hírt vittek, vagy házi kedvencként gyönyörködtettek– írja honlapján az MME. Részt vettek a két világháborúban is, kémjelentéseket, harcászati információkat szállítottak. Sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal.
Hála a csaknem hatezer éves együttélésnek, az ellenőrzött körülmények között, hozzáértő tenyésztőknél élő galambok semmiféle problémát nem jelentenek. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése vagy túlnépesedés miatt elszöknek, és részben visszavadulva parlagi galambbá válnak. Ekkor korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat.
Sikerük alapja az alkalmazkodóképességük mellett fantasztikus utódgondozásuk. Több madárfajhoz hasonlóan ugyanis a begy megduzzadó falában képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat. Így a parlagi galambok a városok szerves hulladékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár évi nyolc alkalommal.
Képgaléria a kerecsenről és zsákmányáról (MME)
A legnagyobb problémát csapatos, területhű életmódjuk miatt felhalmozódó ürülékük jelenti, aminek beszáradt pora a szél szárnyán mindenhova eljut. Belélegezve allergiás reakciót, és számos zoonózist – állatról emberre terjedő betegséget – okozhat. Mivel nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben lépten-nyomon elpotyogtatják ürüléküket. Lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, a guanóprobléma koncentráltan jelentkezik. Ezért ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből „szárnyas patkány” válik.
Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Arról nem tehetünk, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra – jelzi az MME. Ám nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt korlátlanul rendelkezésükre áll a táplálék, már az ember felelőssége. Ilyen körülmények között elég néhány betelepülő példány, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket.
