Apácákat ugyan nem láttunk a gössi sörgyárban a jubileumi ünnepségen, annál több volt az egy főre jutó bőrnadrágok, és térdharisnyák száma. Az üzem szombaton sramlizenétől és korsókoccanásoktól volt hangos. A megtermett sörgyári lovak most nem hordókat, hanem gyerekeket, de még inkább a második gyermekkorukat töltő nyugdíjasokat vontatták a szekereken.
KÉPGALÉRIA Fotó: Beczők Róbert
A több tízezer fémhordó mögött egyfajta söralpinizmus is megjelent, itt ugyanis köteles biztosítás mellett a sörös rekeszre állás rekordját próbálták megdönteni a bátor jelentkezők. Meglepetés volt, hogy sehol nem láttunk sült csülköt, viszont ipari mennyiségű grillcsirke forgott a nyárson, utolsó keringőjüket járva. A gyárcsarnokban pedig a sörpadokon ülve a stájer mulatós zenére dülöngélve tapsolva bulizva ünnepelték a helyi erők a 150-et és az 1000-et.
Ez utóbbi egyébként némiképp inkább közelítés, mert a gössi kolostort 1004-ben alapították, majd a hivatalos rangot 1020-ban kapták meg, de 1000 év viszonylatában pár évvel nem foglalkoznak most az osztrákok, és lehet, hogy 2020-ban is szerveznek majd egy kiadós sörözést. A lényeg úgyis az, hogy itt már évszázadok óta sört főznek. Vélhetően már a XII-XIII. század óta, de az első fennmaradt irat, amely a gössi serfőzésről szól 1459-ből származik.
Nagyban azonban Max Kober kezdett bele a maláta és az árpa sörré lényegítésébe 1860-ban. A Gösser aztán nemsokára Felső-Stájeroszág legnagyobb sörfőzdéje lett, amely teljesítménye 1890 körül már elérte a hetvenezer hektolitert. 1920-ban már Stájerország legnagyobbja lett, és az országban elsőként vezette be a pasztörizálást, amelynek segítségével több hónapig is el lehetett tartani a sört, és hosszú távon is lehetett szállítani.
KÉPGALÉRIA Fotó: Beczők Róbert
Bár jöttek gazdasági válságok, és egy világháború (a szovjet kivonuláskor is Gössert ittak a szerződés aláírásakor), a termelésnek nem igen volt korlátja, így 1983-ban átlépték az évi egymillió hektolitert.
Mindeközben a cég 1893-ban részvénytársasággá alakult, hogy kivédje az ellenséges felvásárlásokat. Először 1977-ben egyesült a Steirerbrau-val, amely két évtizeddel később a Brau részvénytársasággal fuzionált, így jött létre a Brau Union Austria, amit aztán 2003-ban a Heineken vett meg, így az osztrák kedvenc ma az ő portfóliójukba tartozik.
A stájereken azonban egyáltalán nem látszott, hogy zavarná őket, vagy egyáltalán észrevennék, hogy így a 150. évfordulón már nem hazai kézben van a gyár. A gössi sör szemmel láthatóan legalább ennyire a nemzeti jelképük még ma is, mint a bőrnadrág, a sramlizene és a lúgos perec.
