A kulcsok története
A leideni kulcsok, a városi szimbólum eredete 1293-ra datálható vissza: a hivatalos dokumentumokat ekkortól zárják olyan pecséttel, amelyen Péter apostol – a város védőszentje – szerepel egy kulcsot tartva a kezében. A szimbólum utalás a Bibliában (Máté evangéliuma) található mozzanatra. Jézus így szól Péterhez: “Neked adom a mennyek országának kulcsát”. A város címerében is jelen van a kulcs: a két vörös oroszlán közül az egyik két kulcsot tart a mancsában, míg a másik éppen kardot von: ők a spanyolok ellen vívott szabadságharcnak a jelképei. 1949 óta a város zászlóján is szerepel a két keresztbe vetett kulcs, és napjainkban kulcsos táblácskák vezetik végig a látogatót a városon.
Esténként a szépen kivilágított leideni belváros invitálja ábrándozásra a látogatót, míg a napközben kisvárosiasan nyüzsgő élet kellemesen nyugodt órákat kínál. Hogy a turisták életét megkönnyítsék, a városvezetők néhány éve elhatározták, hogy feldíszítik a belvárost kulcsos táblácskákkal – amik egyébként a város szimbólumai is – : ezek vezetik végig az arrajárót, jelezve minden érdekes épületet amit érdemes megtekinteni. Ha követjük a kulcsocskákat, körülbelül másfél óra alatt jó rálátást szerezhetünk a történelmi város életére. Persze Leidenben is – hetente többször, immáron 900 éve folyamatosan – rendeznek utcai piacot: minden szerdán és szombaton a Rajna partján pakolnak ki a kereskedők.
A Randstadt agglomeráció
Leiden a Dél-Holland tartományhoz tartozik (itt valóban Hollandiában járunk). Aranykorát a hollandiai aranykorszakkal egy időben, a XVI – XVII. században élte és szerepe jelentős volt a holland tartományok függetlenségének kivívásában is. Földrajzi fekvése miatt napjainkban is része a nyüzsgő randstadti életnek.
A Karima Város (Randstadt) találó elnevezése annak a városi agglomerációnak, amely Hollandia legsűrűbben lakott területére utal (Amszterdam, Hága, Rotterdam és Utrecht határolja). Az ország lakosságának csaknem fele, körülbelül 7 millió ember lakik ezen a területen. Leiden városa 120 000 lakosával ennek a hatalmas agglomerációnak az egyik kisebb tagja. Amszterdamtól 40, Hágától pedig csupán 15 kilométerre fekszik.
Randstadt ráadául lassan igazi látványossággá növi ki magát, hiszen Európa legnagyobb agglomerációjának számít: gazdasági-, kultúrális- és szociális jelentősége miatt a városkutatók egyre szívesebben utalnak erre a területre a „deltavidék metropoliszaként”. Az autóutakon haladva érzékelhető igazán, hogy mit is jelent ez: minden szabad földterületet házak, gyárak és veteményesek takarnak. Mielőtt elhagynánk egy települést, már be is értünk egy újabba; a metropolisz egy új „kerületébe”. Ennek köszönhetően a délutáni közlekedési dugók nem a városközpontokban – mivel oda amúgy is szinte lehetetlen autóval behajtani – hanem az országutakon keletkeznek.
Szövetek, sajt és hering
Leiden 1266-ban kapott városi jogokat és a XV. századra a szövőipar egyik központjává nőtte ki magát. A leideni posztó jó minőségéről és gyönyörű színeiről volt híres: a hanzakereskedők egyik kedvelt árujaként. A gyapjú alapanyag Angliából érkezett, majd Leidenben került feldolgozásra: ennek köszönhetően csaknem mindenki a textiliparból élt. Még manapság is tanítják a holland iskolákban a textilfestéshez kapcsolódó pikáns történeteket. Mivel akkoriban még mindenhez természetes alapanyagokat használtak, a színek tartósítását timsóval, gubaccsal vagy emberi vizelettel oldották meg. Így a leideni lakosság egy része, valószínűleg a textilipar alsóbb soraiban dolgozók, reggelente kübliben gyűjtötte kiválasztott nedveit, majd egy nagy hordóban taposta a pisis gyapjút éhbérért , mint a szüreti munkások a mustot.
Később, a nyolvanéves háború alatt (1568 – 1648), a Hollandia függetlenségéért vívott csatákban is fontos szerepet játszott a város. A spanyol csapatok (1574) fél éven keresztül tartották ostrom alatt Leident, de lakosai az élelemhiány ellenére is hősiesen ellenálltak. Végül csak a várost körülölelő csatornarendszerek szétrombolásával sikerült visszavonulásra kényszeríteni a támadó csapatokat: a helyi terepet jól ismerő hollandok elárasztották a síkságot és október 3-án Leiden felszabadult. A holland védelmezők sajttal, heringgel és kenyérrel vonultak be Leidenbe: ez a nap a mai napig ünnepnek számít, és természetesen ilyenkor mindenki heringet és sajtot eszik.
Egyetem versus adómentesség
Nem maradt adósa a városnak a holland csapatok vezére, Orániai Vilmos herceg sem: Leiden lakosait hősies ellenállásukért jutalom illette. Választhattak, hogy egyetemet szeretnének vagy pedig az adók eltörlését. A lakosok az egyetem mellett dönöttek, és így 1575-ben itt alapították meg az ország első egyetemét. Az intézmény mottója azóta is Praesidium Libertatis azaz a Szabadság Bástyája.
Leidenre manapság is a diákos hangulat illik a legjobban: mivel indusztriális jellegét régen elvesztette, az évszázadok során egyre inkább az egyetem vette át a meghatározó szerepet. Manapság Nijmegen és Groningen mellett, 14 000 diákjával Leiden nevezhető még igazi egyetemi városnak Hollandiában.
A megszállott tudós
A francia születésű Carolus Clusius (1526-1609), a korszak egyik legfontosabb botanikusa, a „tulipánok és a gombák apja” is ezen az egyetemen dolgozott. 1593-ban ő alapította meg az akkoriban még kuriózumnak számító, de azóta is működő botanikus kertet. Valamint ő volt az is, aki a holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a tulipánt és burgonyát megismertette a helyiekkel.
Érdekességként talán jó tudni, hogy leideni évei előtt Clusius Bécsben dolgozott, és mivel megszállott növénygyűjtő volt, kutatókörútja során Magyarországra is eljutott. Körmend környékén a tudományra fogékony Batthyány Boldizsár gróf baráti vendégszeretetét élvezte (1574 – 1582), és itt ismerkedett meg annak sárvári lelkészével, Beythe Istvánnal is, aki éppen füvész (is) volt. A sors kegyelméből a három ember kapcsolata barátsággá alakult: közös barangolásuk a magyar flóra kutatásának és a gombák tudományos vizsgálatának vált kiindulópontjává. Clusius ezek után összeállította gombakódexét, amelyet refrenciaként még napjainkban is használnak. (Carolus Clusius, Rariorum plantarum historia, Antwerpen, 1601). Clusius volt az is, aki elsőként jegyezte fel Spanyolország és Ausztria flóráját: sok alpesi virág a mai napig magán viseli a botanikus nevét.
Rembrandt Fesztivál
2006. Rembrandt éve: 400 évvel ezelőtt született a leideni születésű festő. Ennek örömére 2006. július 14-16. között ingyenes Rembrandt-programokat szervez a város. Amennyiben részletesebben érdekel valakit kattintson ide >>
Leideni tartózkodása alatt fogalmazta meg 1848-ban Johan Rudolph Thorbecke az első holland alkotmányt, majd 1947-ben a a jogász Eduard Maurits Meijers itt írta meg a Holland Polgári Törvénykönyvet.
A leideni egyetemet egy időben a “leghidegebb helynek” is nevezték mivel Heike Kamerlingh Onnes fizikaprofesszornak itt sikerült először cseppfolyósítania a héliumot: a gázt kevesebb mint 1 K-ra hűtötte (abszolút 0 fok felett 1 fokkal), amely munkájáért 1913-ban Nobel-díjat kapott.
Az egyetemnek van magyar vonatkozása is. A gyógyszerészeti karon 1920 – 1922 között itt volt kutatóasszisztensi állásban Szent-Györgyi Albert, aki leideni tartózkodása idején Albert Einsteinnel is összefuthatott. (Einstein, Paul Ehrenfest barátja meghívására Leidenben vendégprofesszoroskodott.)
A tudomány területéről a művészetek vizére evezve is találunk érdekességet Leidenben: két nem kisebb művész, mint Rembrandt van Rijn és Jan Steen született itt. Ugyanabban a városban születtek, és mindketten – ha pár év külünbséggel is, de – a leideni Latin Iskolában szerezték alapfokú képzettségüket.
