Ha elvonatkoztatunk attól, amit mi megéltünk és néhány millióan félszavakból is értünk, akkor kiderül, hogy egyébként semmi sem az, amit a képek vagy a szavak egymásutánjai jelentenek. 
Egy diáknak – ha érdekelné – el kellene magyarázni, hogy a cement a hiánycikk szinonimája, a kaláka a házépítésé. A Tüzép-telep a korrupcióé. A deszka nem építőanyag, hanem kenyér. A rakéta nem űrhajó, hanem porszívó. A Hajdú nem megye, hanem mosógép. A kagyló nem állat, hanem fotel. Tudom, ma mind közhely, de holnap mind kérdés lesz. A szikra ugyanúgy nem fényjelenség, mint a kék fény – az egyik mozi, a másik egy sötétszemüveges ember.
Aztán ott vannak a szavak, amelyeknek már nincs jelentésük. Nem jelent semmit az, hogy Merkúr-telep és az sem, hogy sorszám. Csak az ilyen könyvekben lehet még látni, hogy 677-nél áll a Wartburg Speciál Győrben. Már csak egy szám, mint ahogy az is, hogy a hatvanas években 300 ezren laktak albérletben és 225 ezren munkásszállókon. Hamarosan csak az ilyen könyvekből tudni, hogy az úttörőavatásra rakott szoknyában kellett menni, síppal, úttörő övvel és nyakkendővel, ahogy ezt az egykori üzenet szerint megkövetelte Kuci néni, aláírása szerint tornatanár és rajvezető.
Az újság divattanácsadója hatvanegyben azt javasolta, hogy „otthoni munkához a melegítőre vegyünk kötényt, így csinosabb és nem is kövérít”, és szigorú kordokumentummá vált az az egyszerű leírás is, mely szerint Kisteleken a nők titokban jártak kozmetikushoz és a rúzst a kapuban letörölték, nehogy megszólják őket.
Hetvenkilencben már volt hot dog, 7 forintért, és kevesen mondtak le róla csak azért, mert az önkiszolgálóban 3 forint 50 fillérért már adtak egy tökfőzeléket. A férfiak 45 százaléka semmilyen házimunkát nem végzett, nem tartották férfiasnak, ugyanakkor Albert Flórián az Ország-Világ címlapján fonalat gombolyított. Hetvenhétben jelent meg a kvarclámpa, de a Csillaghegyi téglagyári lakótelepen még fa budikba jártak a lakók. Szombaton sorba kellett állni a kenyérért, és aztán kétütemű Trabantok és Wartburgok sora pöfögött el az Osztyapenko szobor mellett, útban a telek felé. Osztyapenko. Igen, azt hiszem ez az a szó, ami már túlélte önmagát. Minket is túl fog.
