Az MTA és a zöld tárca közösen végzett három éves kutatásának célja az volt, hogy feltárják a globális klímaváltozás hazánkban várható negatív és pozitív hatásait, feltérképezzék a várható következményeket, valamint javaslatokat dolgozzanak ki a humán, az ökológiai és a gazdasági károk elkerülésére, enyhítésére. Innen a projekt neve: Változás, Hatás, Válasz, és e szavak első két betűjéből adódik a VAHAVA.
A nyári átlaghőmérséklet 1,5 fokkal magasabb lehet a század végére
Az ipari forradalom óta fokozatosan növekvő üvegházhatású gázkibocsátás a huszadik században átlagosan 0,6 fokos hőmérsékletnövekedést eredményezett, ám ez az érték regionális szinten jelentős eltéréseket mutat. Magyarországon az elmúlt száz év során mintegy 0,7 fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, és a trend elmúlt harminc évben felgyorsult. 2100-ra a nyári átlaghőmérséklet növekedése akár 1,5-2 fokos is lehet, viszont a téli és őszi hónapokban kisebb mértékű változás várható.
A hőmérséklet növekedése azért is jelent komoly gondot, mert a XX. században jelentősen csökkent a csapadék, főleg a nyári hónapokban, ez pedig komoly változásokat okoz a természetes vegetáció, valamint a felszíni- és felszín alatti vizek vízháztartásában. Az éves csapadék jelenleg mintegy 25 százalékkal kevesebb, mint a XX. század elején.
A klímaváltozás eredményeként hazánkban további felmelegedés várható, ezen belül is a nyári hőmérséklet kiemelkedő növekedésére valamint a csapadék csökkenésére lehet számítani. Ugyanakkor gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási jelenségek, mint aszály, hírtelen lezúduló nagy intenzitású csapadék, fagyhullámok.
Bartholy Judit, az ELTE Meteorológiai tanszékének vezetője elmondta, hogy egy 2070-2100 közötti időszakra végzett nemzetközi kutatáson alapuló prognózis (PRUDENCE-modell) szerint egész Dél-Európában hasonló jelenség várható, vagyis nő a hőmérséklet és csökken a csapadék, ezzel szemben a kontinens északi felén növekvő csapadékkal kell számolni. Ugyanakkor előreláthatólag jelentős mértékű csapadék-átstrukturálódás következik be, vagyis a nyári csapadék nő, a téli csökken.
Gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási viszonyok
A kutatás legfőbb kérdése a változás társadalmi, gazdasági és természetre gyakorolt várható következményeinek feltárása volt. A szélsőségessé váló csapadékeloszlás árvíz, belvíz, helyi elöntések, sárlavinák, valamint az aszály növekvő veszélyét rejti magában. Becslések szerint csak 1998 és 2002 között ár- és belvízvédekezésre, valamint helyreállításra több mint 65 milliárd forint ment el a központi költségvetésből.
A szélsőséges időjárási események (például gyakori hőhullámok, frontok) növelik az egészségügyi kockázatokat a lakosság körében: gyakoribbá válhat a hőguta, idő előtti elhalálozás, az UVB sugárzás okozta rosszindulatú daganatos megbetegedések, a fokozódó pollenterhelés okozta allergiás megbetegedések. Ez utóbbi elsősorban a gyerekekre és az idősekre jelent nagy veszélyt. Franciaországban a 2003-as hőhullám 15 ezer fővel növelte a halálesetek számát a korábbi évek azonos időszakához képest.
Hazánk lakosságának 65 százaléka városokban él, ahol a környezeti és energiaproblémák (légköri szennyezőanyag kibocsátás, ivóvízhasználat, zöld területek hiánya, fokozott energiafogyasztás) koncentráltan jelentkeznek, határozott lépéseket kell tenni ezen területek levegőminőségének fokozott védelme, a víz- és energiatakarékosság, valamint az alternatív energiatermelés terén.
Tájjellegű gazdálkodásra és fajszerkezet váltásra van szükség
A természetes ökoszisztémák körében leginkább a vizes élőhelyek száradása, valamint a száraz területek még szárazabbá válása okozhat problémát. Ugyanis a gyors változás nem teszi lehetővé a fajok alkalmazkodását, vándorlását, az elterjedési terület eltolódását.
A szélsőséges időjárási jelenségek révén gyakoribbá válhatnak az olyan természeti károk, mint az erdőtüzek, fagykár, szélvihar. A szárazodás révén a könnyebben alkalmazkodó fajok várhatóan jobban elterjednek, ilyen például a parlagfű, a selyemkóró, a gyapjaslepke és a szúfélék.
Ezt az ökológiai szempontokat figyelembe vevő vízgazdálkodással, valamint a természeti adottságokhoz igazodó tájhasználattal lehet kivédeni – hangoztatják a tanulmány szerzői. A víz kérdéséhez hozzátartozik még a csökkenő édesvízkészlettel való ésszerű gazdálkodás. A szárazság növekedésével várhatóan fokozódó öntözővíz használat kiküszöbölésére kiemelt hangsúlyt kell fektetni a szárazságtűrő fajokkal kapcsolatos kutatásokra és azok széleskörű alkalmazására.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a megfelelő felkészüléshez még idén el kellene fogadni egy Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, amely magában foglalná mind a kormányzat és a szakma, mind pedig a társadalmi szereplők feladatait, szükséges lépéseit.
Láng István, a VAHAVA-projekt Tudományos Tanácsának elnöke elmondta, hogy bár jelenleg is vannak, akik megkérdőjelezik a klímaváltozás tényét, illetve annak antropogén eredetét, ez helyénvaló és építő jellegű mindaddig, amíg tudományos alapon nyugszik és nem a gazdasági lobbi érdekeit szolgálja. Ugyanakkor a kételyek ellenére nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne foglakozzunk a kérdéssel, mint lehetséges problémával és nem tegyünk meg mindent a káros következmények elkerülése, vagy legalább mérséklése érdekében.
