Vándormadaraink közül a kék vércsék viszonylag későn térnek vissza afrikai telelőhelyeikről Európába. Idén ezzel szemben korán megérkeztek: mmárcius idusán már megjelent egy aradi előfutár, az igazi áramlat azonban április 10. táján indult meg és azóta is folyamatosan tart. Becslések szerint a hónap közepére a hazai állománynak közel a fele tért vissza költőterületére. Megérkezésük persze még egy darabig állandó mozgással, a hazatért csapatok átrendeződésével jár a pusztai költőhelyek között – közölte a Magyar Madártani Egyesület (MME).
Kék vércse hím, mögötte költőláda (fotó: Palalitz Péter)
Hazajött Jakab János is
A kék vércsék hajdan több ezres hazai állománya jelenleg 600-900 költőpárra tehető. A szakemberek színes gyűrűkkel jelölik a fiókákat és a kirepülést követő években figyelemmel kísérik mozgásukat, fészekfoglalásukat és szaporodási sikerüket. Többet közülük név szerint ismernek a kutatók és rádiós jeladóval is felszereltek, hogy tanulmányozhassák viselkedésüket. Ilyen például az Iza névre keresztelt tojó és Jakab János is, akik ismét a Vásárhelyi-pusztán választottak lakhelyet. Jakab János a lábára helyezett gyűrű JJ8-as kódjáról kapta a nevét.
A madarászok ebben az időszakban szinte együtt élnek a madarakkal, reggel fél négy körül már a költőtelepeknél vannak, és egész nap a viselkedésüket tanulmányozzák – mondta el az FN-nek Solt Szabolcs, az MME Kékvércse-védelmi LIFE-programjának szakértője. Friss hír, hogy János összeállt a JK8-as tojóval, akit a szakemberek Jolánkának neveztek el, és hozzáláttak a tojásrakáshoz – tette hozzá Solt Szabolcs.
Elválaszthatatlan a varjútól
Ezekben a hetekben a természetvédelmi szakemberek által jól ismert költőtelepeken hol itt, hol ott tűnik fel egyik nap 50, másik nap 20 madár, míg mindegyik otthonra talál. A kék vércséknek ugyanis az az egyik különlegessége, hogy telepesen költenek. A vetési varjak ez idő tájt megüresedett fészkeit, fészektelepeit foglalják el, mivel saját maguk nem raknak fészket, de még csak nem is tatarozzák az albérletet. A kék vércsék hazatérése tehát a varjúfiókák kiröpülésének idejéhez igazodik.
Iza, a kékvércse tojó (fotó: MME)
A madarászok nem bízzák a véletlenre a kék vércsék állományának alakulását: a megfogyatkozott varjútelepek időleges pótlását költőládák kihelyezésével oldják meg. Hosszú távon azonban az elmúlt évtizedekben nagy veszteségeket szenvedett vetési varjú állomány és fészektelepeik növelése hozhat eredményt a kék vércsék létszámcsökkenésének megállításában.
A Piroska nevű, 2007-ben jelölt tojó lánya és annak párja, amelyek tavaly eredményesen költöttek, szintén hazatértek. Miközben egyes egyedek még a fészekfoglalásnál tartanak, az egymásra talált és megtelepedett párok javában párzanak.
(fotó: Pogonyi Ágnes)
Hamarosan 3-4, világos alapon téglavörös foltozású tojást raknak a béleletlen varjúfészkekbe, szarkafészkekbe vagy költőládákba. A szakemberek a madarak zavarása nélkül kísérik figyelemmel a költést, hogy azután a tojásrakást követő 25-30 nap múlva kikelő fiókák gyűrűzésére készüljenek.
