2008-ban az állam, a Magyar Nemzeti Múzeumon keresztül 985 Capa-fotót vásárolt meg a New Yorki-i International Center of Photography (ICP) gyűjteményéből. A műtárgyakra tavaly december 30-án kötötték meg a szerződést, a vételár 835 ezer dollár volt. A képek közül 48 eredeti, Robert Capa által nagyított fotó, 937 pedig az úgynevezett „Robert Capa Master Selection III”. Ez utóbbiakat 1995-ben válogatta ki a tavaly elhunyt Cornell Capa (Robert öccse) és Richard Whelan (Robert Capa barátja és életrajzírója) az ICP által őrzött gyűjteményből. A fényképész életútját szerintük reprezentáló 937 negatívból három-három egyforma, kiváló minőségű, 40×50 centis pozitív fotót nagyíttattak. E képeket Robert Capa szárazbélyegzőjével látták el, így limitálva, hogy több sorozat nem készülhet. A három sorozatból egy maradt New Yorkban, a második Japánba, a Tokyo Fuji Art Museumba került, a harmadik pedig – ezzel a vásárlással – most Magyarországra.
A milicista halála
A milicista halálától a Picasso-portéig
A sorozat egyrészt átfogóan reprezentálja az életművet, másrészt kiállításokon lehetővé teszi a magyar közönség számára, hogy kimagasló kvalitású képeken keresztül szerezzen vizuális élményt a XX. század kiemelkedő eseményeiről. A 937 felvétel 4 földrész 23 országában készült. A második világháború előtti 461 felvétel, ezek között a spanyol polgárháború képei a legfontosabbak. 276 fotográfia a világháború frontjain készült – elég csak a normandiai partraszállás, Steven Spielberg filmrendezőt is megihlető, megrázó erejű képeire emlékeztetnünk. A világháború után 154 fotográfia ábrázolja az újabb harcokat, szenvedéseket: Izrael állam megalakulását, az indokínai háborút.
46 képen pedig olyan hírességeket láthatunk, mint Gary Cooper, Ingrid Bergman, Alfred Hitchcock, John Steinbeck vagy Pablo Picasso, akiknek portréi egy másik nézőpontból villantják fel Capa sokrétű tehetségét. A megvásárolt képekhez az ICP ajándékul adott 20, a sorozatban meglévő, de kiemelkedő fontosságúnak ítélt, ezért nagyobb méretben is nagyított fényképet, továbbá 5 Robert Capát ábrázoló portrét. Így összesen 1010 fotográfiával gazdagodott a nemzeti gyűjtemény.
Önarckép a Normandiai partraszálláskor
A több mint ezer kép negyede, összesen mintegy 250 felvétel szerepel a budapesti tárlaton, ahol külön terem foglalkozik Capa fiatalkorával, budapesti, berlini és párizsi éveivel, a spanyol polgárháborúban készített képeivel, kínai, majd második világháborús fotóival, az 1947-ben a Szovjetunióban tett útjával, három izraeli utazásával, 1947-48-as kelet-európai képeivel, köztük magyarországi látogatásával, indokínai felvételeivel, végül barátok, hírességek általa készített fotóival.
A nagyszabású tárlat október 11-ig látható Budapesten, majd egy 13 várost érintő országjárásra indul.
Pesti vagányként kezdte
Robert Capa Budapesten született 1913. október 22-én Friedmann Endre Ernő néven. Az 1930-as évektől foglalkozott fényképezéssel, először a berlini Dephot fotóügynökség munkatársaként. 1933-ban Párizsba költözött, ahol összebarátkozott André Kertésszel, Henri Cartier-Bressonnal, David Seymourral (Chim), és megismerkedett élete nagy szerelmével, az ugyancsak fotográfus Gerda Taróval. 1935-ben vette fel a Robert Capa nevet, 1936–1937-ben a spanyolországi polgárháborúban készült felvételei már ezen a néven jelentek meg a képes újságokban. 1939-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. 1941 és 1945 között a Life magazin fotóriportereként tevékenykedett az európai hadszíntereken. A Magnum fotóügynökség egyik megalapítója. 1954 májusában, Vietnamban taposóaknára lépve vesztette életét.
Robert Capa haditudósító riporter volt, aki jelen volt a XX. század közepének valamennyi nagy háborújában, s küzdött az újságírók és fotóriporterek örök kínjával: „hiénaként” ott lenni és megmutatni az eseményeket, de nem részt venni, nem segíteni a menekülőnek, az elesettnek. Hivatása, amelyet a legnagyobb intenzitással művelt, örök belső morális küzdelemre késztette, s ugyanakkor kényszerítette arra, hogy megmutassa, amit igazán fontosnak tartott. Azt és úgy, ahogyan más nem tette, mert nem volt elég közel. „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” – vallotta.
A partraszállás Capa-szemével
Megjelentek a Capa-könyvek is
A kiállításhoz időzítve, a közelmúltban adták ki újra Capa – eredetileg filmforgatókönyvnek készült – amolyan Rejtő Jenő-s önéletrajzi ihletésű vallomását a háborúról Kissé elmosódva címmel. Néhány hete jelent meg továbbá az az eddig magyarul ki nem adott útinapló, amelyet John Steinbeck és Capa jegyez. 1947-ben, a II. világháború lezárását követően, és a hidegháború kezdetén e két amerikai vagány kocsmázásaik közben azt találta ki, hogy megpróbálnak engedélyt kérni egy szovjet útra, hogy bemutassák az ott élő emberek valós életét. Legnagyobb meglepetésükre megkapták az engedélyt.
Porté Matisse-ról
Az Orosz napló egy lebilincselő kötet, amely a két művész kalandjai mellett valóban megpróbálja hűen ábrázolni a moszkvaiak, kijeviek, grúzok életét, a sztálingrádi traktorgyár működését, az ukrán parasztok küzdelmeit a lebombázott országban. A „nagy másik oldal” bemutatás mellett rengetet iróniával és öniróniával szemlélik egymást, sokmindent megtudhatunk a két bohém művész egyéniségéről is.
