A jégeső költőien fogalmazva a felhajtóerő és a gravitáció harca. Az erős feláramlás szállította vízgőz a hideg légrétegekben megfagy, jégkristályok keletkeznek, amelyek minél magasabbra sodródnak, annál nagyobbra híznak. Egy bizonyos méret után azonban a felszálló levegő már „nem bírja el” a jégdarabokat, ezért a „gravitációnak engedve” lehullanak. Minél erősebb tehát a feláramlás, annál nagyobb jégdarabok hullhatnak az égből – emeli ki Tóth Tamás meteorológus, az OMSZ munkatársa.
(forrás: metnet.hu)
Különleges környezetben születik
A jégdarabok földre vezető útjuk során az egyre melegebb légrétegekbe érve olvadnak, és szerencsés esetben csak apró szemcsék formájában érik el a talajt. El lehet képzelni azonban, mekkora tömbként „indultak” tíz kilométeres magasságból a diónyi, kisebb almányi méretben földre hulló jégdarabok, mint idén június elején Északkelet-Magyarországon.
24 órás szolgálat
Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján tájékozódhat az aktuális riasztásokról és a figyelmeztető előrejelzésekről.
A legerősebb feláramlások, azaz a legnagyobb energiapotenciál általában nyár elején jön létre a légkörben, amikor a magasabb rétegekben még hideg a levegő, a nap azonban már jelentősen felhevítheti a talajt és a felszínközeli légrétegeket. Azaz potenciálisan olyan helyzet alakul ki, ami az erős feláramlásoknak kedvez, tehát általában ilyenkor tapasztalhatjuk a legnagyobb károkat okozó jégveréseket.
Kevesen tudják, hogy kora tavasszal is elég gyakran előfordul jégeső. Ilyenkor annyira hideg a légkör, hogy a nagyon gyenge feláramlás is olyan magasságba tudja juttatni a vízgőzt, ahol az már jéggé fagy. Mivel a feláramlás gyenge, a jégkristályok sem nőnek nagyra, mielőtt „visszafordulnak”. Ha fél centiméternél kisebb átmérőjű jégszemcsék hullanak, azt jégdarának, az ennél nagyobb méretű darabokat jégesőnek nevezzük.
Ezüst-jodiddal a jég ellen
Magyarországon védekeznek a jégeső ellen, de jelenleg csak a Dél-Dunántúlon. A NEFELA Dél-Magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés koordinálja a munkákat a Mecsekben lévő, Hármas-hegyi időjárási radarállomásról minden év május 1-jétől szeptember 30-ig. A rendszerváltásig rakétákkal jutatták a zivatarfelhőbe a hatóanyagot, az ezüst-jodidot. Azonban 1991-től egy új, az úgynevezett talajgenerátoros módszer terjedt el.
(forrás: metnet.hu)
Ennek lényege, hogy nem rakétákkal lövik a felhőbe az ezüst-jodidot, hanem felszínen égetéssel kerül a levegőbe, majd a feláramlások során a zivatarfelhőbe. Ott kémiailag avatkozik be a zivatarfelhők mikrofizikájába: az ezüst-jodid hatására nem kevés nagy, hanem sokkal több, de apróbb jégszem keletkezik a felhőben. A sok apró jégszem lehullva nagyobb valószínűséggel olvad meg, mint a nagyok, ezért jelentősen mérsékelhető a károkozás.
A jégesőelhárítás hatékonysága azonban korántsem 100 százalékos, ugyanis vannak olyan zivatarok, az úgynevezett szupercellák – amelyről későbbi cikkünkben részletesebben is olvashatnak –, amelyeknél sokkal nagyobb energia áll a jégképződés szolgálatába, mint egyéb zivatarfelhőkben.
Összefogással küzdünk ellene
A szupercellákban a nedvesség utánpótlása szinte korlátlan, ami azt jelenti, sokkal több jégszemképző magnak is jut elegendő vízgőz, ami nagy jégszemmé szilárdul. Elmondható tehát, hogy a jégesőelhárítás olyan időjárás-módosító folyamat, amely teljesen megszüntetni nem, csak mérsékelni tudja a jégkárokat. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egységnyi pénzráfordítással 24 egységnyi termelési érték menthető meg, azaz a rendszer fenntartása hosszú távon mindenképp gazdaságos – emeli ki a meteorológus.
(forrás: metnet.hu)
A jégesőkár elleni harchoz elengedhetetlen nemzetközi együttműködés, hiszen a zivatarfelhők nem ismerik az országhatárokat. Egy adott állam csak úgy tud megfelelően védekezni, ha a szomszédos országok is alkalmaznak hasonló módszereket. Az ezüst-jodid ugyanis akkor hatásos, ha már a kialakulási állapotában kerül bele a zivatarfelhőbe. Későbbi stádiumban nem lehet hatékonyan védekezni.
A jégesőket előrejelezni meglehetősen nehéz feladat, de szervesen kapcsolódik a zivatarok előrejelzéséhez. Általában a légkörben felhalmozódó energiamennyiség alapján a feláramlás várható erősségéből lehet következtetni a jégméretre. Ezenkívül vannak még speciális feltételek különösen a 2000-4000 méteres légrétegekben, amelyek kedvezhetnek a jégeső kialakulásának.
