Egyre több a szülőket érő stressz, egyre többen küzdenek a mindennapi megélhetésért, így egyre kevesebb energiájuk marad arra, hogy a gyerekeikkel érdemben, szülőként foglalkozzanak. Sokszor redukálódik a szülő-gyerek kapcsolat egy eltartási szerződéssé, ami senkinek nem jó.
Inkább az időt töltsük velük
A szülők lelkiismeret furdalása arra ösztönöz, hogy a foglalkozás, az odafigyelés hiánya miatt keletkezett űrt minél több divatos és drága holmi vásárlásával ellensúlyozzák gyermekeiknél. Valójában egy ördögi körről van itt szó: a szülő – többek között – azért hajt, hogy minél több dolgot megvehessen gyerekének, így egyre kevesebb idejük marad egymásra. Ráadásul, ha a tárgyakkal való helyettesítő mechanizmus egyszer beindult a családban, akkor abból soha nem lesz elég: egyre többet és többet követelnek a gyerekek, de nincs az a mennyiség, ami helyettesíteni fogja a szeretetet és az odafigyelést.
forrás: Humusz
Ebből már következik is, ha nem az a legfontosabb, hogy a gyerekünknek minden tárgyat megadjunk, az erre szánt pénz keresése helyett inkább mindennap foglalkozzunk a gyerekünk élményeivel, problémáival, közös programokat, kirándulásokat szervezzünk. Ezzel sokkal többet teszünk azért, hogy egészséges személyiséggel rendelkező felnőttekké váljanak. Barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy a gyerekünk tényleges szükségletei alapján vásárolunk!
Legyen a gyerek környezettudatos!
Álljon itt néhány gondolatébresztő arra, hogy hogyan lehet takarékosabban, a mindennapi hulladékmennyiségünk csökkentésével, mégis sikeresen helytállni szülőként:
Mutassunk példát azzal, hogy nem pazarlunk, nem veszünk meg és nem dobunk ki felesleges tárgyakat, és persze gyűjtsük szelektíven a háztartási hulladékot. Ha van kertünk, komposztáljunk! Ebben mindig partnerek a gyerekek.
A gyerek iskolai felszerelései készüljenek környezetbarát anyagból!
Jó minőségű játékokat vegyünk, soha ne veszélyeztessük a gyerekek épségét bóvlikkal! Ha elég tartós, akkor jó lesz a húgnak és az öcsnek is, amit persze igény szerint fel lehet dobni, át lehet alakítani.
Az elromlott játékokat igyekezzünk a gyerekekkel közös foglalkozás során megjavítani. Ez is egy érdekes program, és nem kell feleslegesen újat venni helyette!
A játékok alapanyaga legyen természetes: fa, egyéb növények, agyag, természetes vízbázisú festék, újrapapír stb. Lehet olyan gyerekes kirándulásokat szervezni a szomszédokkal, barátokkal, ahol a gyerekek fő programja a lehullott termések összegyűjtése, amiből aztán játék készül.
Készítsünk játékokat, gyerekszoba dekorációt saját kézzel a gyerekekkel közösen. Mondanunk sem kell, hogy ez nem pusztán a gyerekek kreativitását fejleszti, de közben úgy is érzik, hogy a szülő figyel rájuk.
Kiránduljunk velük minél többet, igyekezzünk megismertetni velük a természet szépségeit, az állatokat és a növényeket. A gyerekzsúrokat se a gyorsétterembe szervezzük, inkább a kertbe, ha van ilyen, esetleg egy közeli kirándulóhelyre. Már a piknikezésre való felkészülésben is minden gyerek szívesen részt fog venni. Szülőként pedig azzal szembesülünk, hogy a pénztárcánk sem lehet sokkal könnyebb.
Szoktassuk rá a gyerekeket a rendszeres könyvtárhasználatra! Bármiről tudni szeretne, bármi érdekli, itt biztosan találunk ezzel kapcsolatos könyveket, CD-ket, DVD-ket. A mai könyvárak mellett, ezt kifejezetten takarékos lépésként könyvelhetjük el.
Szervezzünk olyan – kreativitást fejlesztő – ötletelő programot a gyerekeknek, amely során ki kell találniuk, hogy a feleslegessé vált tárgyak milyen új értelmezést nyerhetnek, mire lehetnek még jók (pl. konzervdobozból asztali ceruzatartó, befőttesüvegből mécsestartó vagy váza, piperetáskából tolltartó stb.)
A kidobásra szánt, de egyébként ép tárgyaknak, ruháknak szervezzünk, mondjuk, negyedévente cserebere börzét, ami egyrészt egy jó kis közösségi program a gyerekeknek, másrészt nem a kukában végzik a holmik, hanem más családokban jó helyre találnak.
