Láttam a Depeche Mode weboldalán, hogy huszonhét éve épp ezen a napon játszottátok a tizenötödik koncerteteket. Emlékeztet ezekre a korai időkre az, amikor manapság új, fiatal csapatokkal dolgozol (ahogy tetted ezt tavalyig a saját kiadódnál a Clienttel), illetve DJ-ként lépsz fel?
Amikor a Clienttel turnéztunk, az mindenképpen emlékeztetett azokra az időkre. Utaztunk városról városra, egyetlen közös öltözőnk volt, és hasonlók, épp úgy, mint a Depeche Mode korai korszakában. A DJ-zés kicsit más, arra inkább hobbiként tekintek. Ha a Depeche Mode-dal utazok valahova, például Budapestre, akkor óriási a felhajtás, rengeteg az ember körülöttünk, nincs is nagyon esélyem, hogy kilépjek a hotelből. De ha DJ-zni megyek, sokkal lazább a hangulat, és ezt nagyon élvezem.
Depeche Mode
És mi a legnagyobb különbség számodra a Depeche Mode és a DJ-zés közt akkor, amikor már a színpadon állsz?
Nos, például az, hogy a DJ-knek szokása nagyon későn fellépni (kuncog). Márpedig néha igen nehéz hajnali 3.50-től 6-ig játszani, ahhoz képest főleg, hogy egy zenekar már kilenckor színpadon szokott állni. Aztán ott van természetesen az is, hogy a zenekar inkább olyan, mint egy futballcsapat: nem egyedül van a pódiumon az ember, és ez sokat könnyít a dolgon. Ha DJ-zel, nem tudsz nagy show-t csinálni, csak pakolod a lemezeket. Néha elég furcsa érzés, hogy mindenki engem néz, mert DJ-ként nincs nagyon mit tenni. Nem állhatsz neki mondjuk táncolni…
Akkor melyik a nagyobb kihívás számodra?
Egyértelműen a Depeche Mode. Huszonhét év után még mindig csinálni, tartani a színvonalat, jó koncerteket adni, az elég komoly dolog. A DJ-zés ehhez képest sokkal inkább kikapcsolódás, úgyhogy még csak kihívásnak sem nevezném. Annyira nem is veszem komolyan, számomra ez inkább csak móka.
Sokszor elmondtad már, hogy a jó zene lényege számodra a jó dal, minden más csak azután jöhet. Ez érvényes a DJ-zésre is, fontosabbak a jó számok, mint a technikai bravúrok?
Igen, úgy gondolom, a lényeg itt is a dalokon van. Technikai szempontból nem én vagyok a világ legjobb DJ-je. Sok száz és sok ezer profi DJ van, akik napi szinten űzik ezt a dolgot, nekik ez a munkájuk, nekem meg a Depeche Mode, úgyhogy nem is leszek sosem olyan jó, mint ők. De attól még, hogy valaki technikailag fantasztikus billentyűs, nem lesz egyből jó billentyűs is – és ez a DJ-zésre is áll. Bemutathatod az összes trükköt, a lényeg akkor is az, hogy jó zenét játszol-e.
És az előfordulhat szerinted, hogy egy remix jobb lesz, mint a dal, amiből készítették?
Megeshet. Ott van például a Depeche Mode remixgyűjteménye, azon néhány dal szerintem igen közel jár ahhoz, hogy üsse az eredetit… Mondjuk az a verzió, amit az Air készített a Home-ra. Szóval igen, lehetségesnek tartom. De persze kell ehhez az is, hogy az ember egy jó dalt kapjon alapanyagnak, mert azzal sokkal könnyebben lehet kezdeni valamit.
Mi a helyzet mostanában a kiadóddal, a Toast Hawaiijal?
Kicsit csalódott vagyok, mert nem találtam idén olyan új művészt, akit szerződtethettem volna. Ez persze megtörténik néha, de nagy kár, hogy nem adtam ki semmit ebben az évben, mert most lett volna rá időm, amíg a pihenőmet töltöm, mielőtt jövőre újra összejövünk a Depeche Mode-dal.
Megéri manapság lemezkiadót indítani?
Ó, igen. Sőt sokkal egyszerűbb abból a szempontból, hogy ma már bárki rögzíthet zenét otthon is, aztán több különböző lehetősége is van arra, hogy eladja. A legfontosabb előny az, hogy ma már nem kell hatalmas pénzösszegeket beleölni az indulásnál.
Mi a véleményed a Radiohead rendhagyó lemezkiadási módszeréről?
Érdekes húzás volt. Ha közelről nézzük a dolgot, akkor elkövettek néhány hibát, de általánosságban jó ötlet volt. Lehet jövője a dolognak. A nagy rajongótáborral rendelkező zenekarok, amilyen a Depeche Mode is, megpróbálkozhatnak valami hasonlóval, és mivel nekünk pillanatnyilag nincs szerződésünk, érdekes is belegondolni, hogy mit tudnánk lépni a következő albumnál. Persze több lehetőség is létezik.
Andy Fletcher
Az elmúlt másfél évben újra megjelentettétek az összes Depeche Mode-lemezt. Melyik újrakiadás volt számodra a legfontosabb és melyik a legkevésbé?
A kedvenc lemezem a Black Celebration, az Ultra és a Violator, ezek voltak a legfontosabbak. A legkevésbé pedig az A Broken Frame-et szeretem. A zenekar nagy nyomás alatt állt akkoriban, Vince kilépése után, másrészt pedig éppen egy zenei stílusváltás közepén voltunk. Vannak rajta jó dalok, de talán az a leggyengébb albumunk. Viszont ezzel együtt is nagyon fontos lemeznek tartom.
A Playing the Angel turnéján a műsorból szinte teljesen eltűntek az Ultra és Exciter albumos dalok. Volt ennek valami különleges oka?
Nem volt különösebb oka, leszámítva azt, hogy elég nagy szerepet kaptak a megelőző turnékon. Egyre nehezebb dolgunk van, amikor össze kell állítanunk a műsort, mert van már körülbelül 190 dalunk, amiből válogatni kell, ráadásul mindannyiunknak megvannak a maga kedvencei. Nem hozunk olyan határozott döntéseket, hogy “most nem játszunk sokat az Ultráról” vagy “nem játszunk sokat a Black Celebrationről”, egyszerűen csak így alakul. Bizonyos szempontból kötve is vagyunk egy-egy új turnénál, hiszen ott a friss lemez, ebben az esetben a Playing the Angel, amiről öt-hat nótát elő kell venni. Ha az előző, meg az azelőtti albumról is beillesztünk több dalt, már nem marad hely a korábbiaknak. Szóval csak igyekszünk egyensúlyt tartani régi és új között.
Szinte hétről hétre akad egy jól értesült forrás, ami világgá kürtöli: a Depeche Mode tagjai összevesztek, lehet, hogy vége a zenekarnak. Mennyire kell hinni ezeknek a híreszteléseknek?
Furcsa pletykák ezek, ugyanis a Playing the Angel idején – mind a stúdióban, mind pedig a turnén – olyan jó volt a hangulat a zenekarban, mint évek óta soha. Néha nehéz két évet úgy együtt tölteni, hogy majdnem minden nap látod a másikat, de pillanatnyilag nagyon erős a kapcsolat a tagok között, és jó a hangulat a Depeche Mode-ban… Nos, ennél többet nem nagyon tudok mondani… (nevet).
Nem is kell. Az alapján, amiket eddig mondtál, azt hiszem, szép végszót kapunk, ha egy egyszerű kérdést teszek fel utoljára: mik a terveitek a jövő évre?
Martin idén új dalokat írt, nagyon keményen dolgozott egész évben, úgyhogy elég optimistán tekintünk a jövőbe. Dave ugyan épp most adta ki a szólóalbumát, de nem fog turnézni vele, úgyhogy akár már februárban/márciusban stúdióba mehetünk. És én elég nagy esélyt látok rá, hogy így is lesz.
