Lassú zöldülés – érdekek és elvárások

Sok iskolának egyáltalán nem kell villanyszámlát fizetnie Északkelet-Brazília gazdaságilag elmaradott régióiban. Ezen a szegénység sújtotta vidéken az elektromos áramot modern napcellás panelek termelik, a világítás mellett jut belőle videofilmek nézésére, internetezésre, vagy akár esti iskolák szervezésére is, ahova a napközben dolgozó felnőttek járhatnak. Így kellő szervezéssel a tantermek olcsón a közösségi élet központjaivá tehetők. A 10 millió dolláros beruházást természetesen nem a helyi önkormányzatok, hanem a brazil állam finanszírozta. A megrendelést a BP olajtársaság Solar nevű leányvállalata nyerte el, amely 1852 kiválasztott iskolába összesen több mint 11 ezer napcellás modult telepített. A projekt a fenntartható fejlődés modelljének egyik úttörő kísérlete, amelyen az állami és a magánszektor megpróbálja lemérni a hasonló kezdeményezések társadalmi és gazdasági hatásait.

Piaci szempontok

Két évvel az átadás után a brazil eredmény finoman szólva is elgondolkodtató. Bár a társadalmi hatások egyértelműen pozitívak, pusztán üzleti szempontból vajmi keveset remélhetnek a résztvevők. A kiadási oldalon a kiépítés egyszeri 10 millió és a működtetés évi 10-15 ezer dollárja található, ezzel szemben a bevételi oldalon évi 1722 tonna széndioxid áll, amely nem kerül a levegőbe. Ez utóbbi átváltható dollárokra, hiszen a Kiotói Egyezmény életbe lépésével Brazília várhatóan tonnánként 3-5 dollárért értékesítheti e környezetvédelmi „megtakarítást” (mint ismert, az egyezmény lehetőséget ad arra, hogy a kvótájukat nem teljesítő országok másoktól vásárolják meg saját elmaradásukat).

A projekt bevétele így csupán évi 5200-8600 dollár, tehát még a fenntartásra sem elég. Márpedig a hasonló programoknak éppen azt kellene elérniük, hogy megvalósításuk ne csak szociális, hanem gazdasági érdek is legyen. A fenntartható fejlődés elve ugyanis éppen abban lép túl a puszta környezetvédelmen, hogy abba a szociálpolitika mellett a gazdasági szempontokat is beépítik. A BP Solar szeretne a brazil példából kiindulva annál kisebb méretű, hasonló vállalkozásokba fogni, ám nyereségorientált cégként alaposan át kell gondolnia a modell felépítését.

Bizakodásra ad okot viszont, hogy a fenntartható fejlődés elvét szem előtt tartó beruházások sok esetben mégis egybeesnek a befektetők érdekeivel. A „megtérülés” általában egyértelmű, még akkor is, ha gyakran elég nehéz számszerűsíteni, nem lehet a mérlegben pontosan kimutatni. „Az üzleti életben bizonyos tárgyalásokra nem lehet lestrapált autóval érkezni, de a divat néha pozitív irányba is hat: ma már illik környezeti vagy fenntarthatósági alapelveket követni” – említ egy kézenfekvő hasonlatot Tóth Gergely, a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (Követ-Inem) ügyvezető igazgatója.

Imázsépítés

A tapasztalatok szerint az üzleti élet szereplőit tehát elsősorban a piaci elvárások késztethetik arra, hogy „beálljanak” a fenntartható fejlődés követelményrendszere mögé. Számos magyar példája is van már annak, hogy egyes cégek hosszabb távon pozitív üzleti eredménnyel jöttek ki abból, hogy működésük „ökohatékonyságát” növelték. (Lásd a táblázatot az 56. oldalon.) Ugyanakkor az ilyen projektekhez jó imázsépítő kommunikációs technikákat is fel lehet használni, így még azoknak a cégeknek is érdemes lehet belevágni, amelyek konkrét megtérülést kimutatni nem tudnak. A fenntarthatósági törekvések hangsúlyozása hasonló üzleti megfontolások tárgya, mint a sokat emlegetett társadalmi felelősségvállalás, csak nálunk egyelőre még az utóbbi a népszerűbb.

Mind többen ismerik fel, hogy a fenntartható fejlődés elvárásainak való megfelelés egyben a „fenntartható cégfejlődés” egyik kulcsa is lehet. A hosszabb távú gondolkodásnak ma már része, hogy nem célszerű teljesen „leamortizálni” azt a környezetet, amelyben egy vállalat üzletel. „Ennyi hosszú távú önzés nyugodtan megengedhető az üzleti szférának, a várható pozitív hatások miatt” – véli Tóth Gergely, aki azért hozzáteszi, hogy „nem ennyire optimális a helyzet”. A környezettudatos vállalatvezetési technikák ugyanis csak viszonylag lassan terjednek Magyarországon. „Mi még mindig az úttörőknél tartunk, nálunk még nem lett nagy divat a cégek minél zöldebb működése” – utal az ügyvezető igazgató arra, hogy miért csak néhány hazai társaság készít úgynevezett fenntarthatósági jelentéseket. A Követ-Inem listája jelenleg 36 olyan céget tartalmaz, amely legalább egy környezeti jelentést készített, ám közülük csak ötnek van meg az ennél részletesebb – a társadalmi és gazdasági hatásokat is bemutató – fenntarthatósági jelentése. Ez meglehetősen kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a Budapesti Erőmű Rt. hazai úttörőként már nyolc évvel ezelőtt rálépett erre az útra.