Az 1995-ös jen-hossz a pesszimistákat látszott igazolni a felkelő nap országában, és hamarosan feltámadt a félelem a japán ipar kiüresedésétől. Mivel a jennek a dollárral szembeni árfolyama 1997-ben 116 körül nyitott, ezek az aggodalmak mérséklődtek, az ország hosszú lejáratú “ipartalanításától” való lappangó félelem azonban tovább él.
A Nomura kutatóintézet tanulmánya vigasztaló téziseket fogalmazott meg a “kiüresedéssel” kapcsolatban. Azt állítja, hogy ez a jelenség nem ölthet aggasztó méreteket Japánban. Emlékeztet rá, hogy az “ipartalanítás” kedvező hatását, a globális versenyhez való alkalmazkodást nem szabad alábecsülni. Az igazi kihívás – szól a második Nomura-tézis – az, hogy a japán gazdaságot piackonform reformokkal a szolgáltatások, mindenekelőtt a kommunikáció irányába kell kormányozni. Harmadszor: Japánnak piacérett termékekkel kell megvédenie az új technológiák alkalmazásában és átültetésében elfoglalt vezető helyét.
Azt, hogy a hűtőszekrények és színes televíziók terén Japán már nem nettó importőr, a Nomura-tanulmány az erő jeleként értékeli. Japán technológiai know-how-ját sikerült időben kombinálni az ázsiai fejlődő országokban rendelkezésre álló olcsó munka előnyével. A reimport a kihelyezett japán üzemekből vagy a közvetlen import a versenytársaktól a markánsan alacsonyabb előállítási költségek miatt jó üzlet. Az olcsóbb termékek behozatala javítja Japán kereskedelmi feltételeit. A Nomura szerint ezzel egyidejűleg emelkedett a japán kivitel, miután a korábbi, szokványos árukat fokozatosan nagyobb értékű termékek váltották fel. (Ez abból a pénzügyminisztérium által publikált statisztikából is kiolvasható, mely az áruk értékét az exportált termékegységre számítja át.)
Az 1995. naptári évben a japán cégek által külföldön előállított áruk még csak az ország összes termelési értékének 8,6 százalékát tették ki, 1996-ra ez az arány a becslések szerint már 10 százalékra emelkedett. Ha csak azokat a vállalatokat vesszük számba, amelyek nemzetközileg aktívak, akkor 22,0 százalékos kvóta adódik (1994.). Ha azonban az USA iparát tekintjük mércének, akkor még jelentős távlatai vannak a kihelyezésnek, mégpedig Japán mint telephely aláaknázásának veszélye nélkül.
A termelőbázisok ázsiai országokban való kiépítésének elvét az is igazolja, hogy így csökken az árfolyamkockázat. A Nomura megítélése szerint a japán vállalatoknak az ázsiai térségben lévő gyárait különösen sikeresen lehet alkalmazni az Amerikába irányuló exportnál, mivel sok ország (így Indonézia és Tajvan) megpróbálja stabilan tartani valutáját a dollárral szemben. A magas importgátak ráadásul egyes esetekben szinte kikényszerítik a közvetlen jelenlétet. (Példa: mivel a kínaiak az autók behozatalát 100 százalékos vámpótlékkal sújtják, a Toyota, Nagoyában lévő gyárának óriási termelékenységi előnye ellenére, új termelőüzemeket épít Kínában.)
A japánok ázsiai orientációja az utóbbi években hangsúlyosabbá vált, ami nem meglepő, tekintettel a régió messze a világátlag feletti növekedési ütemére. Egyaránt jól mutatják ezt a visszaigazolt közvetlen befektetések vagy a kereskedelmi mérleg struktúrája. Japán először 1991-ben exportált többet Ázsiába, mint az Egyesült Államokba. Ez a tendencia az utóbbi években felgyorsult, s az Ázsiával folytatott kereskedelem most már meghaladja az Amerikával lebonyolított forgalmat. Annak a mottónak megfelelően, hogy Japán számára jobbak a gazdag és stabil, mint a szegény és instabil szomszédok, a Nomura a munkaintenzív ipari folyamatok (például textíliák, elektronikai gyárak) még gyorsabb áthelyezésére szólít fel.
A Nomura-tanulmány szerint azonban közben új konkurensek is megjelennek, akik megnehezítik a japánok életét. A komplementer struktúrák alapján a Kínával, Indonéziával, Thaifölddel, Malajziával és a Fülöp-szigetekkel folytatott kereskedelemben a kétoldalú előnyök alapján nyugodtan lehet ipari kapacitásokat áttelepíteni Japánból. Azonban a négy “tigris” (Hongkong, Szingapúr, Dél-Korea és Tajvan) már a japánhoz hasonló termékkategóriákban ért el erős versenypozíciókat. A dél-koreaiak piaci magatartása, akik japán versenytársaikéhoz hasonló exportpalettát építettek fel (autók, elektronika, hajóépítés és acél), a “terms of trade” viszonylatában mindkét félre nézve hátrányos. Minthogy pedig Dél-Korea hajszája alacsony szintről indult, előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz Japán kiszorulása bizonyos piacokról.
A Nomura mindebből azt az újszerű tanulságot vonja le, hogy a belföldi piac nagysága következtében a belföldi termelékenység javítása összehasonlíthatatlanul fontosabb szerepet játszik Japán jólétének növelésében, mint a külkereskedelem.
