Szívesen túl lenne már a kormány a villamos energia törvény parlamenti vitáján. Az árampiac uniós elvárásoknak megfelelő megnyitásához szükséges kerettörvény előkészítése eddig nem sok jót hozott a kabinet, és főként nem a gazdasági tárca számára. Első változatának parlamenti vitája tavaly áprilisban elakadt. Orbán Viktor miniszterelnök pedig olyan törvénytervezetet követelt a Gazdasági Minisztériumtól (GM), amelynek alapján a piacnyitás költségei a lehető legalacsonyabb szintre csökkenthetők és legalább hozzávetőlegesen meghatározhatók. Az átállás költségeit a meglehetősen tág, 4 milliárd forinttól 500 milliárdig terjedő intervallumba helyező első prognózisok ugyanis nem sok támpontot adtak. Csupán jelezték, hogy a hosszú távú áramvásárlási szerződések miatti veszteségek a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. tönkremeneteléhez vezethetnek.
HALOGATÁS. A mostani ígéretek szerint a villamos energia törvény legújabb, kormány által elfogadott tervezete szeptemberben az országgyűlés elé kerülhet.
A piacnyitás mértéke a GM szándékai szerint első lépésben 33-35 százalékos lesz. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy 2003-tól a 6,5-9,0 gigawattóra (GWh) éves áramfogyasztást meghaladó, hozzávetőleg 200 nagyvállalat választhatja majd meg, kitől vásárol elektromos áramot. Drucker György, az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) főtitkára szerint azonban a törvénytervezetben a legtöbb fontos kérdésre, így arra is csak utalások találhatók, hogy pontosan kik is lesznek a szabad áramvásárlásra feljogosított fogyasztók. A GM magyarázatai szerint erre, valamint a többi megválaszolatlan kérdésre a később elkészülő, kapcsolódó jogszabályok adnak majd választ.
Az árampiac liberalizációjának alapelveit egyébiránt az EU illetékeseinek sem sikerült meghatározniuk. A gazdasági tárca éppen ezért némi joggal védekezik azzal, hogy amíg ez nem történik meg, addig Magyarország nem tudja pontosan kialakítani a liberalizáció menetrendjét. Drucker szerint azonban ez egyet jelent a feljogosított fogyasztói kör meghatározásának elhúzódásával. A legrosszabb forgatókönyvet feltételezve, nem tartja kizártnak, hogy a tényleges piaci kereskedelem csak 2004-ben indul majd meg.
HIÁNYOSSÁGOK. Azt természetesen még az aggályoskodók is elismerik, hogy a jogszabály megszületése a különféle hiányosságok ellenére is fontos lenne. Az új – sokak által rendkívül üresnek tartott – kerettörvény ugyanis lehetőségek széles skáláját hagyja nyitva. Ez pedig annak ellenére üdvözlendő változás, hogy ezekkel a lehetőségekkel egyelőre senki nem tud élni.
A GM-nél ezzel szemben úgy vélik, a piacnyitás hatásait a fogyasztók rövid idő alatt érzékelni fogják. A feljogosított fogyasztók számára a piacnyitás a becslések szerint akár 10-15 százalékos árcsökkenést is hozhat, és ez a közüzemi szektorban is érezteti majd hatását. Az elektromos energia árának mérséklésére a garanciát az olcsó, importáram vásárlása jelentené. A törvénytervezet szerint a feljogosított fogyasztók igényük 50 százalékáig külföldről is vásárolhatnak majd áramot. Arról viszont kevesebbet hallani, hogy az importenergia szállításra rendelkezésre álló műszaki kapacitásokat az MVM nagyrészt már lekötötte. Így a feljogosított fogyasztók a becslések szerint fogyasztásuk kevesebb mint 15 százalékát szerezhetik majd be importból.
KÖLTSÉGEK. A villamos energia törvény tervezetének készítői kétségtelenül nagy előrelépést tudnak felmutatni a piacnyitás után keletkező, az MVM hosszú távú áramvásárlási szerződéseiből adódó átállási költségek meghatározását illetően. A jelenleg érvényes becslések szerint az MVM-et terhelő költségek valahol 27 és 103 milliárd forint között lesznek 2003-tól 2010-ig. A GM illetékesei szerint a legvalószínűbb, hogy az átállási költség mintegy 48 milliárd forint lesz. Ennek az összegnek az előteremtését azonban a kormány nem bízza az MVM-re. A költségeket a villamos energia törvény tervezete szerint a feljogosított fogyasztóknak kell kigazdálkodniuk. Méghozzá abból a megtakarításból, amelyet az olcsóbb áramvásárlás biztosít számukra.
Az átállási költségek mérséklését szolgálja az is, hogy 2003 végén megszűnnek az erőművi hatósági árak. Ezáltal az MVM és az erőművek közti hoszszú távú áramvásárlási szerződések egyik alappillére is eltűnik, újratárgyalásuk elkerülhetetlenné válik. Márpedig a szerződések új alapokra helyezése lehetőséget biztosít a jelenleginél kedvezőbb áramárak megállapítására. Ha a feleknek nem sikerül egyezségre jutniuk, az ártörvény szerint az árakat az utolsó hatósági ár alapján kell meghatározni. Azaz, a meghatározott árképlet alapján számított árak nem emelkednek tovább.
