Januárban, amikor Alan Greenspan, a Fed elnöke útjára bocsátotta a központi bank elmúlt húsz évének legagresszívebb kamatláb-csökkentési kampányát, több szempontból is kézenfekvő döntés született. Korábbi magabiztos szárnyalása után az Új Gazdaság súlyos zökkenéssel földet ért. A részvényárfolyamok süllyedtek. A fogyasztók pedig napról napra idegesebbek lettek. Egyértelmű volt, hogy elengedhetetlenné vált egy nagy dózisban alkalmazott monetáris terápia, máskülönben nem lehet útját állni a recessziónak. Greenspan doktor pedig neki is látott a kezelésnek, amelynek keretében azután nyolc hónap alatt hét ízben is lejjebb faragta a kamatokat.
SIKERTELENÜL. Csakhogy Greenspannek ma – teljes 3 százalékpontnyi kamatláb-csökkentés után – már nincs hova tovább hátrálnia. Mindent megpróbált, hogy újra lendületbe hozza a gazdaságot, de a mutatvány nem sikerült. Az Egyesült Államok továbbra is ott táncol a recessziós szakadék szélén, a deflációs nyomás pedig egyre erősödik. A második negyedévben – a korábban közölt 0,7 százalékkal ellentétben – éves szinten csak 0,2 százalékkal bővült az amerikai gazdaság. A gazdaság stagnálása máris rányomta a bélyegét a vállalatok nyereségadataira. Ráadásul a szövetségi költségvetés korábban lendületesen dagadó többlete is villámsebesen elolvadt – áldozatul esett Bush adócsökkentési lépéseinek és a gazdaság lassulásának. A Fehér Ház augusztus 22-én arról számolt be, hogy a többlet – a társadalombiztosításnak szánt juttatásokat nem számítva – az idei pénzügyi évben 2 milliárd dollár alá zuhan. Áprilisi költségvetési előrejelzésében a Bush-adminisztráció még 125 milliárd dolláros szufficitet prognosztizált. “Sokasodnak a kedvezőtlenek jelenségek. Meglehetősen rosszak a gazdaság talpra állásának esélyei” – szögezi le W. James Farrell, a glenviewi székhelyű Illinois Tool Works szerszámgépgyár vezérigazgatója.
Szakértők szerint a probléma az, hogy a Fed egyre nagyobb zavarban van azt illetően, mennyivel tehet még többet a gyengélkedő gazdaság megerősítéséért. Egy újabb gyorstüzelő kamatvágás-sorozat könnyen oda vezethet, hogy a dollár mindeddig széles körben üdvözölt, finom ereszkedése durva zuhanásba csap át. “Ha a dollár tovább gyengül, az a Fedet alighanem tétlenségre kényszeríti majd, amikor a gazdaság állapota újabb kamatmérséklést tenne szükségessé” – véli Michael Wallace, a Standard & Poors vezető közgazdásza.
A monetáris szorítás további agresszív lazítása azzal a veszéllyel is jár, hogy még följebb szöknek a már amúgy is jócskán elszabadult ingatlanárak. Később viszont annál pusztítóbb lehet az árzuhanás. Az ingatlanok országosan több mint 8 százalékos éves ütemben drágulnak, egyes nagyvárosokban pedig – így Washingtonban – kétszámjegyű a drágulás. “A vásárlók máris felfigyeltek az árak meglódulására: sokkal szívesebben fektetik a pénzüket ingatlanba, mintsem hogy a több sebből vérző részvénypiacon költsék el azt” – mutat rá Bruce Smith építési vállalkozó a kaliforniai Walnut Creekből.
LASSÍT A FED. Az elemzők egy részét éppen az effajta közhangulati elemek nyugtalanítják. Attól tartanak, hogy az ingatlanpiaci lázas sürgés-forgás csupán a jelzálog-hitelezők által nyújtott kölcsönöknek az eredménye, márpedig azok feltételei könnyen túl kedvezőeknek bizonyulhatnak. Éppen ezért úgy vélik, hogy az ingatlanárak mára az Egyesült Államok több körzetében elérték a “buborékszintet” – ami önmagában is aggasztó fejlemény, de a helyzet még inkább robbanásveszélyessé válhat, ha a Fed folytatja a kamatcsökkentést.
E mindenhonnan rá nehezedő nyomás össztüzében Greenspan máris viszszafogta a Fed kamatcsökkentéseinek mértékét és gyakoriságát. A központi bank szerepét betöltő intézmény által augusztus 21-én bejelentett 0,25 százalékpontos lefaragás három hónapon belül immár a második tompított erejű kamatvágás, miután a Fed az év azt megelőző részében gyors egymásutánban öt ízben is a kétszer akkora, 0,50 százalékpontos csökkentés mellett döntött. A lépés bejelentésekor kiadott közleményében a jegybank utalt ugyan arra, hogy nem kizárt egy újabb kamatmérséklés, de a Fed nem fogja “elsietni” a dolgot. A Wall Street viszont nem örült ennek a fejleménynek: a hír hallatán azonnal lejtőre kerültek a részvényárfolyamok, s csak másnap tértek valamelyest magukhoz.
A befektetők amiatt aggódnak, hogy a Fed kamatcsökkentési lendületének lankadása könnyen még az előtt alááshatja az oly nagyon várt gazdasági talpra állást, hogy az valóban megindulna. A gazdaságnak az év második felében remélt megkapaszkodása egyelőre késik, a vezető üzletemberek és a befektetők pedig mind nagyobb szorongással figyelik az üzleti lehetőségek dezinflációval kísért beszűkülését, ami felemészti a vállalatok profitját. Az ádáz piaci verseny és a megcsappant kereslet egyre lejjebb szorítja a cégek eladási árait, ezért a vállalatvezetők újra és újra eltöprengenek azon, miként csökkenthetnék még tovább a költségeket és a bérkiáramlást. Mindeközben a befektetők felülvizsgálják portfóliójukat, s dömping mennyiségekben szabadulnak a részvényeiktől.
LEÉPÍTÉSEK.A költséglefaragás kényszerének szinte egyetlen iparág sem képes ellenállni. A Ford augusztus 17-én jelentette be, hogy az év végéig 5 ezer alkalmazottjától válik meg, egyben figyelmeztetett, hogy alkalmasint további költségcsökkentési lépésekre is rákényszerülhet. Majd ezt követte augusztus 21-én a Michigan állambeli Grand Rapidsban működő Steelcase irodabútor-gyártó cég a maga 1100 fős leépítésének a hírével, illetve a New York-i médiaóriás, az AOL Time Warner, amely 1700 fő elbocsátását helyezte kilátásba (az AOL-ról lásd cikkünket a 38. oldalon).
Ám a történet korántsem csupán a költségek csökkentéséről szól. A cégek az árakat is lefaragták. A verseny különösen a high-tech szektorban éles, ahol a tőkeberuházás jellegű megrendelések megritkulása és a raktári készletek túlhalmozódása általános árháborút robbantott ki a komputerek és a félvezetők piacán. Annál is inkább, mert a világméretű deflációs trend következtében az amerikai importárak júliusban 1,6 százalékkal estek – nyolc és fél éve nem volt példa ekkora csökkenésre egyetlen hónap alatt.
A profitok elvékonyodása nem maradt észrevétlen a Wall Streeten sem, az elemzők éppen ezért máris sorra lefelé módosítják bevételi előrejelzéseiket. A Thomson Financialnél dolgozó Joseph S. Kalinowski szerint a Wall Street-i elemzők átlagosan arra számítanak, hogy a Standard & Poors 500-as részvényindexe a harmadik negyedévben 13,8 százalékot, a negyedikben pedig további 1,4 százalékot gyengül majd. Alig két hónappal ezelőtt ugyanezek az elemzők a harmadik negyedévre még csupán enyhe, mindössze 3,5 százalékos hanyatlást, a negyedik negyedévre pedig egyenesen 8 százalékos felfutást jósoltak. A döntő többségében technológiai papírokat tartalmazó Nasdaq-index az elmúlt másfél hónapban 15 százalékot zuhant, míg a szélesebb körből merítő S&P 500-as index 5 százalékot gyengült. “Minden feltétel együtt van ahhoz, hogy a részvényárfolyamok az áprilisi mélypont alá essenek” – állítja Robert Stovall, a Prudential Securities piaci stratégája.
A fogyasztói bizalom – s ami még fontosabb, a vásárlókedv – mindeddig nem csökkent, annak ellenére sem, hogy egyre több vállalat jelent be létszámleépítést és mind mélyebbre zuhannak a részvényárfolyamok. Bizonyos jelek azonban arra figyelmeztetnek, hogy előbb-utóbb a fogyasztók is óvatosabbá válhatnak. A University of Michigan például augusztus elején felmérést végzett a fogyasztók körében, és arra a következtetésre jutott, hogy az adó-visszatérítésre jogosultaknak mindössze 18 százaléka tervezi elkölteni a számlájára így befolyó összeget. A többiek inkább félreteszik a pénzt, illetve adósságukat törlesztik belőle. “Az adó-visszatérítés piaci hatása igen korlátozott lesz. Az emberek csupán arra költenek majd belőle, amire valóban szükségük van” – figyelmeztet Kurt Barnard, a kiskereskedelmi fejleményeket nyomon követő Barnards Retail Trend Report elnöke.
NEM PIHENHET. A fiskális politika mozgástere gyakorlatilag teljesen beszűkült, így a Fedre hárul a feladat, hogy még további erőfeszítéseket tegyen az alélt gazdaság életre keltésére. Csakhogy annak is egyértelműen megvannak a maga korlátai, amit a központi bank megtehet – vagy meg akar tenni. Greenspan félresöpörte ugyan azokat az aggodalmakat, hogy a kamatcsökkentési hajrá jövőre jelentős inflációt gerjeszthet, a monetáris politikát vele együtt alakító döntéshozók némelyike azonban korántsem ennyire magabiztos. A munkanélküliség a gazdaság gyengélkedése ellenére változatlanul rekord alacsony szinten áll, éppen ezért a Fed vészmadarai amiatt nyugtalankodnak, hogy jövőre komoly árfeszültség keletkezhet, amennyiben a központi bank még túl sokat enyhít a kamatterheken.
Miután ilyen rövid idő alatt ilyen drasztikus kamatcsökkentést hajtott végre, Greenspannek alighanem mindenki megbocsátaná, ha úgy gondolkodna: ő megtette, ami tőle tellett, hogy a gazdaság ismét felszálló ágba kerüljön, ezek után a többi már nem az ő gondja. Csakhogy nincs ilyen szerencséje. Az Egyesült Államok jelenleg tétován egyensúlyoz a recesszió és a fellendülés határán, ebben a helyzetben pedig Greenspanre még számos nehéz döntés vár a közeljövőben. Csak remélni lehet, hogy helyesen dönt majd. Az Új Gazdaság sorsa függ ettől.
