Gazdaság

Olasz választások, európai dilemmák

Ha Berlusconi és szövetségesei úgy vonulhatnak be a hatalomba, hogy az EU néma marad, akkor egy veszélyes módszer nemzetközi menlevelet kap. Az unió pedig rossz erkölcsi bizonyítványt.

Veszélyes tavasz vár Olaszországra és kényes helyzet az Európai Unióra, ha beválnak a közvélemény-kutatók prognózisai. Ezek szerint ugyanis Silvio Berlusconi, Olaszország leggazdagabb embere (aki 1994-ben már volt kormányfő) a tíz nap múlva, május 13-án esedékes választások nyomán újra bevonulhat a Chigi palotába.

Az amerikai Forbes üzleti magazin szerint a leggazdagabb olasz a világ szupergazdagjainak sorában sincs nagyon hátul, az előkelő 14. helyet foglalja el. A birodalom központját alkotó Fininvest holdinghoz kötődik Olaszország három kereskedelmi televíziója és legnagyobb kiadóvállalata is. Ha Berlusconi győz, az állami televíziót is befolyásolhatja és a médiahatalom olyan koncentrációja jön létre, amely példátlan a nyugati demokráciák történetében.

FOLTOS MÚLT.Ami egyébként a médiamogul kormányfőjelölt üzleti múltját illeti, vádolták már vesztegetéssel és mérleghamisítással, hamis esküvel és adócsalással. Gyanúsították azzal, hogy összejátszik a maffiával, s hogy egyike volt a maffia ellen harcoló hírneves bíró, Giovanni Falcone elleni bombamerénylet háttér-szervezőinek. Ítélet azonban egyik esetben sem született. A Forza Italia (Hajrá Olaszország) nevű Berlusconi-párt a közvélemény-kutatások szerint a szavazatok 27 százalékára számíthat. A párt a “vezér” jellemének sötét foltjaitól függetlenül is az európai konzervativizmus jobboldali határvidékén tevékenykedik. Jelzésértékű volt, hogy annak idején Kohl kancellár az Európai Parlamentben éveken keresztül megakadályozta a Forza Italia felvételét az Európai Néppártba.

Egy lehetséges Berlusconi-győzelem kockázatát súlyosbítják szövetségesei. A blokk legnagyobbja az Alleanza Nazionale (Nemzeti Szövetség), amely a neofasiszta MSI (Olasz Szociális Mozgalom) új nevet választott utódja. Az átkeresztelés célja az volt, hogy szélesítse a párt bázisát. Az Alleanza ma már nemcsak a Mussolini típusú fasizmus kései híveinek, hanem a klerikális-konzervatívok és a felső középosztályban megerősödő “új jobboldal” támogatására – és ily módon a voksok 14 százalékára – számíthat.

Berlusconi szövetségesei közül az európai klasszikus jobbközép mégsem az Alleanzát, hanem a jóval kisebb (5,5 százalékra esélyes) Lega Nord (Északi Ligát) tartja a legveszélyesebbnek. A liga vezetője, a populista jelszavakat igen hatásosan kezelő Umberto Bossi ugyanis Berlusconi mellett a jobboldali blokk egyetlen tömegeket vonzó személyisége. Ő az, akit “ideológiailag” az osztrák szélsőjobb vezéréhez, Haiderhez hasonlítanak. Ezért ő a hagyományos értelemben vett európai polgári erők támadásainak egyik célpontja. Jacques Delors, aki tíz évig volt az Európai Bizottság elnöke, úgy véli, hogy “egy Bossi részvételével létrejövő kormány veszélyt jelent Európára”. Karl Lamers, a ma már Berlusconit támogató német CDU külpolitikai szóvivője is “problematikusnak” minősítette Bossi részvételét egy új kormányban.

BALOLDALI MARAKODÁS.A jobboldali blokkhoz e három párton kívül még két kisebb is csapódott, együtt jelenleg a szavazatok 55 százalékára számíthatnak. A baloldal szétszórtnak tűnik, noha a régi, nagy olasz kommunista párt reformszárnyából kinőtt modern párt (Baloldali Demokraták) utódja a maga várható 19 százalékával ma is az ország második politikai ereje. A hét pártból álló és jelenleg a szavazatok 38 százalékára esélyes baloldali szövetséget azonban kisstílű pozícióharcok gyötrik, arról nem is beszélve, hogy jelöltje, a polgári radikálisnak tekinthető volt római polgármester, Francesco Rutelli választási költségvetése tizede a jobboldalénak.

Ami végül az Európai Unió dilemmáját illeti, a jobb és a szélsőjobb közös kormánya esetén sem lehet számítani olyan szankciókra, amelyek Haider és az osztrák szélsőjobb hatalomra jutását követték. Nemcsak azért, mert Ausztria esetében is visszavonulásra kényszerült az EU, hanem azért is, mert a konzervatív pártok Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban ellenzékbe kényszerültek, s korrupciós botrányokkal is gyötrődtek. Ezért ma már kevésbé válogatósak. Némi viszolygást megengedhetnek maguknak, de azt aligha, hogy az olasz szélsőjobboldal kormányra emelése esetén az unió egyik alapító országa elleni szankciókkal válaszoljanak.

Ez az igazi, nagy tét. Ha Berlusconi a kabátszárnyaiba kapaszkodó újfasisztákkal és a populista, idegengyűlölő Bossi csapatával együtt úgy léphet be a hatalom kapuján, hogy az EU nem talál valamilyen hatásos módot felháborodásának kifejezésére és néma marad, akkor sok minden megváltozik. A módszer utánzására vágyók – vagy arra kényszerülők – előre menlevelet kapnak. Az unió pedig új, a mainál rosszabb erkölcsi bizonyítványt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik