Nem szerencsés, ha nagyon hangsúlyozzuk a turisztikai szakma válságát, mert ezt előbb-utóbb az utazók is így fogják gondolni, és akkor tényleg baj lesz – mondta november derekán a turizmusról tartott Figyelő Fórumon Budai Zoltán, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. A gondok azonban láthatóan nagyobbak annál, minthogy egyszerűen a szőnyeg alá lehessen söpörni azokat.
MÉLYREPÜLÉS. A szeptember 11-e utáni két hétben Magyarországon csak az ötcsillagos szállodákban 6 millió márkányi lemondást regisztráltak, és ez az összeg október közepéig megduplázódott. A novemberi adatok ismeretében a helyzet nem romlott tovább, de a stagnálás is a magyarországi turizmus hosszú évek óta leggyengébb időszakához vezetett. A hazai ötcsillagos házak árbevétele 23 százalékkal, míg a négycsillagosoké 6 százalékkal maradt el a tavalyitól. Wolff Péter, a Magyar Szállodaszövetség elnöke az előbbi, drasztikus visszaesést részben a szeptemberi terrortámadással, részben pedig az általános recesszióval indokolja. A magas kategóriájú szállodákat ugyanis főként üzleti utak során veszik igénybe, s a vállalatok most visszafogják a kiadásaikat. Ehhez jön még a távolabbról érkező látogatók számának csökkenése: az év első tíz hónapját tekintve az amerikai és a japán turisták által eltöltött vendégéjszakák mennyisége 7,2, illetve 9,3 százalékkal esett vissza. Ezen az előzetes adatok szerint a szilveszter sem változtatott, pedig a hotelek igyekeztek különféle csomagokat ajánlani.
Matolcsy György gazdasági miniszter viszont más számokkal támasztotta alá 2001. december közepén a parlament idegenforgalmi bizottsága előtt azon optimista elképzelését, hogy a turizmus árbevétele a következő tíz év alatt megnégyszerezhető. A jegybank adatai szerint az ágazat a 2001-es esztendő első tíz hónapjában 3,74 milliárd euró árbevételt hozott, megegyezőt a 2000-ben produkált egész évi teljesítménnyel (a kormány éves szinten 4 milliárd euró bevétellel számol). A szállodások és a miniszter hangulatának különbözősége abból adódik, hogy Matolcsy ágazati statisztikákat figyel, a hotelszakma viszont a szállodák forgalmát. Ez utóbbi – hosszú távon kétségtelenül nagyon fontos – mutató pedig nem ad okot optimizmusra. A helyzet komolyságát jól szemlélteti, hogy a szállodák 72 milliárd forintos éves forgalmából a két legfelső kategória összesen 47 milliárddal veszi ki a részét.
Nem csak a turizmus “végpontjaiként” számon tartott szállodák panaszkodnak, komoly veszteségeket könyvelhettek el az utazási irodák, a légitársaságok, az autókölcsönzők is: forgalmuk mintegy 30 százalékot zuhant, és a városnézést szervező vállalkozások is 30-40 százalékos visszaeséssel kalkulálnak.
Gyógyír? Európa öregszik, s ez a tény komoly fejlődési lehetőséget teremt a magyarországi gyógyturizmus számára. Ezért hisz például Kurucz János, a Vista Utazási Irodák Kft. igazgatója a gyógyfürdőfejlesztésben. Ráadásul a nyugaton élő 60 év felettiek fizetőképességével sem igen lesz gond. Különösen, hogy az unión belül a társadalombiztosításhoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevételének lehetősége öt év múlva nagyobb területet érint majd, de a Gripenek megrendeléséről szóló megállapodásban is szerepel, hogy a svéd társadalombiztosítás betegeket küld gyógykezelésre hazánkba. Kurucz szerint a gyógyfürdők mellett a gyógyturizmus más ágazatait is fejleszteni kellene, s az egészségturizmust is, hiszen a fiatalabb korosztály körében egyre erőteljesebben hódít a wellness.
Nincsenek sokkal jobb helyzetben a kiutaztatók sem. Boros József, a Tensi Tours Utazási Iroda ügyvezető igazgatója arról számolt be, hogy a terrortámadás után az incentív utak 20 százalékát mondták le. Az egyetlen reménysugár a hideg, hiszen az első hó lehullásakor sokan “rádöbbentek”, hogy itt a tél, s fellendült az utazási kedv a melegebb éghajlatú térségekbe: Afrikába, Távol-Keletre, Dél-Amerikába, a Karib-tengerre. “Az amerikaiak az óriási pánik miatt rengeteg utat visszamondtak, így Mexikóban és a karibi térségben rendkívül nyomottak az árak, ezért mi kitűnő ajánlatokat tudunk tenni” – vázolja a helyzetet Boros.
Az általános világgazdasági recesszió már korábban sem adott sok okot a derűlátásra – a World Tourism Organization már év közben 4-ről 3 százalékra módosította a turistaérkezések 2001-es növekedési ütemének prognózisát -, ám a szeptemberi terrorcselekmények, az utána következő lépfene pánik és a háborús helyzet világszerte számos tervet és előzetes elképzelést érvénytelenített. A World Travel & Tourism Council elemzése szerint 2002 végéig a világ turisztikai bevételei mintegy 10 százalékkal csökkennek, 8,8 millió – turizmusban foglalkoztatott – ember veszíti el az állását, az idegenforgalomnak a GDP-hez való hozzájárulása pedig 1,7 százalékponttal csökken az előző évihez képest.
KETTŐS HATÁS. “Szeptember 11-e hatása kettős” – mondja Virga Csaba, a Hunguest Hotels szállodalánc pr és reklám igazgatója a magyarországi helyzetről. Az azonnali pánikhangulat főleg a repülős utazásokat, és ezeken keresztül főként a fővárosi négy- és ötcsillagos szállodákat érintette. A legnagyobb traumát ennek ellenére továbbra is azok a szállodák szenvedik el, amelyek a “hivatásturizmusból” élnek. A Magyarországra tervezett konferenciákat jelentkezők hiányában a szervezők rendre kénytelenek lemondani, a halasztható utazások döntő többségét továbbra is későbbre tolják.
Különösen nehéz helyzetben vannak azok a hotelek, ahol a vendégek között számottevő az amerikaiak aránya. Miközben például a Danubius Hotels Group cégszinten csak 6 százaléknyi lemondást regisztrált, addig bizonyos szállodáinak – a Hilton Budapestnek, a Grand Hotel Hungariának, a Hotel Heliának – a láncon belüli átlag többszörösével kell számolniuk. “A szállodaiparhoz természetesen hozzátartozik a lemondás, ám ezek mértéke annyira megnövekedett, hogy az idén 10-12 százalékkal elmaradunk az előzetesen tervezett bevételeinktől” – kommentálja az adatokat Betegh Sándor, a Danubius Hotels vezérigazgatója.
Minthogy a megoldás egyik kulcsa a gyors reakció lehet, a Magyar Turizmus Rt. a terrortámadás után néhány héttel 70 millió forintot csoportosított át, hogy az összegből a közeli országokban marketingakciókba kezdjen. A kampányok Németországra, Ausztriára, Hollandiára, Olaszországra és Franciaországra koncentráltak, céljuk az volt, hogy a máshová tervezett útjaikat elhalasztó potenciális turistákat rávegyék Magyarország meglátogatására. Kérdésünkre Wolff Péter az összeget “nevetségesen alacsonynak” nevezte. Szerinte egy megfelelő hatékonyságú kampányhoz 1,5-2,0 milliárd forintra volna szükség.
Szakértők egybehangzó véleménye szerint az amerikai eseményekből következő recessziónál mélyebb és hosszabb távú hatást gyakorol a hazai szállodaiparra a forint júniusi sávszélesítése, felértékelődése. A szállodák ugyanis előre megkötött keretszerződésekkel dolgoznak, és terveiket német márkában készítik el – így a forint erősödése komoly veszteségeket okozott nekik. Behringer Zsuzsanna, a Magyar Turizmus Rt. piac- és hatékonyságelemzési igazgatója azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a forint liberalizációja 2001 júniusában történt, azóta a szállodáknak módjukban állt árpolitikájukat korrigálni, így a negatív hatások enyhíthetővé válnak. Ellentmondani látszik ennek azon szakértők véleménye, akik szerint az erős forint sokkal komolyabb gond az amerikai terrortámadások időleges hatásánál. “El kell ismerni: az elmúlt húsz évben a szállodaipar ragyogóan élt a forint leértékeléséből” – mondja Betegh Sándor. A szakember szerint az újratervezésnek nemcsak az előre lekötött szerződések szabnak gátat, hanem az is, hogy a nyugati piacok nem fogadnak el az ottani inflációnál nagyobb áremelést.
SZÁLLODAVERSENY. Mindezen problémáktól független, ám hatásaikat kétségtelenül erősítő tény, hogy az elmúlt években “szállodaépítési boom” volt tapasztalható. A fővárosban 2001-ben 4 ötcsillagos szállodát nyitottak meg, és a szállodaszövetségnél 9 további folyamatban lévő beruházásról tudnak. Ezekkel párhuzamosan 4-5 alacsonyabb kategóriájú szállodát is építenek, s adnak át a következő években. A csökkenő vendégszámon tehát folyamatosan több és több szállodának kell osztoznia. “A nagyok kénytelenek árat csökkenteni, amivel viszont a kisebbek vendégeit is elveszik” – vonja le a következtetést Virga Csaba.
Nem segít a helyzeten a januártól bevezetett 50 ezer forintos minimálbér sem. A szállodaiparban ugyanis – különösen a kisebb házakban – elég gyakori, hogy az alkalmazottak a “jattal” kiegészített minimálbért kapják. A vállalatok egy részét tehát érzékenyen érintheti az intézkedés. Többek szerint ez potenciálisan a feketegazdaságba kényszerítheti a kisebb szállodákat, amelyek nem képesek kigazdálkodni a megemelt személyi juttatásokat. “Az újabb minimálbér-emelésről nehéz bármit is mondani, hiszen a 2001-es emelés kapcsán várt elbocsátási hullám is elmaradt” – mondja Behringer Zsuzsanna.
Jelenleg mindenki kivár – és némileg tart az új évtől. Virga Csaba szerint amennyiben 2002-ben az idegenforgalmi bevételek növekedése közelítene az inflációhoz, az mindenképpen elégedettségre adhatna okot.
